Holdfény(Kimetsu no Yaiba)

~2. rész~

-10 évvel ezelőt-

-Muichiro szemszöge-

Már éppen az utolsó perceket sétáltuk hazafele amikor megláttuk ,hogy az
otthonunk helyén egy nagy romhalmaz van. Amikor felnéztem anyura láttam, hogy patakokba folynak a könnyei. Apámnak szintúgy. A testvéremmel Yuichiroval összenéztümk. Az edesanyam elkezdett a legjobb barátunk háza felé sétalni. Annak a helyén csak romhalmaz volt.
-Ume-chan! Hol vagy? Most ne bújocskázzunk- kiáltottam. Az anyam lehajolt hozzám és szorosan átölelt engem.
-Muichiro! Kasumi-chan egy olyan helyre ment el ahonnan már nem tud visszajönni- zokogta az anyám.
-Miért? Hova ment el anya?- kerdeztem mit sem sejtve.
-Muichiro! Yuichiro! Kasumi és családja meghalt!- sírt tovább édesanyám. Apánk leterdelt hozzánk és ő is átölelt minket. Így sírtunk eggyütt négyen.

-Jelen-

A varjúm hangos kákogására eszméltem fel a bambulásból.
-Kár-kár! Tokito-sama! Erősebb démonok jutottak be a Végső Kiválasztásra!- mondta a varjúm.
-Mégis, hogyan? Az a hely lilaakáccal van körbevéve- kérdeztem. A démonok gyűlölik a lilaakácot így lehetetlen átkelniük azon.
-Az egyik démon a Vérdémon Művészetét használva felgyújtotta a fákat igy át tudtak kellni rajta- magyarázta a várjúm. Felálltam és a pengemet felkapva sietve útnak indultam.