Halálos érintés (2012 Watty-Awards győztes, magyar fordí­tás)

2. fejezet

- Rettenetes, - csóválta a fejét dühösen Rhosyn. - Nemis, visszavonom - gyalázatos! Gwen, hogy lett valakiből király, aki ilyen dolgokra képes?

- Hát, azt hiszem a kegyetlenség hozzátartozik a munkához, - válaszolta Gwen lágyan, miközben odalépett egy virágzásnak induló magányos sárga virághoz. A fű zöld és buja volt mindenütt. A közeli istállóban tartott mintegy tucatnyi lónak bőséges táplálékául szolgált, és a legelés miatt mindig rövid és kezelhető maradt. A virágokat többnyire érintetlenül hagyták a lovak. Rhosyn feladata az istállók rendben tartása volt, azonban Gwennek néha napján úgy tűnt, azon kívül, hogy kilovagol, és időnként kifésüli a lovak sörényét, semmi más dolga nincs.

- Komolyan mondom, Gwen - folytatta Rhosyn. - Rémes, ahogy bánik veled! Úgy értem, az biztos, hogy mindig is egy szörnyeteg volt, de még ennyire nem volt rossz a helyzet. Az a rengeteg változás. Már nem is tudom, mit gondoljak. Olyan, mintha megbolondult volna!

Gwen a csizmájával rátaposott egy fűcsomóra. - Biztos a sok feladat miatti aggodalom teszi. Nagy változások vannak. Ráadásul a könyvtárban is voltam - tudod, mindig mennyire ideges lesz miatta.

- Ne merészeld mentegetni, Gwen!

- Á, dehogy. Csak próbálom megérteni, mi hozza ki a sodrából. Soha nem lehet kiigazodni rajta, ugye? Egy kicsit lefogyott, mindig ingerlékeny és ideges. Mostanában hamarabb haragra is gerjed. Én a helyedben vigyáznék, hogy mit mondok neki, ha elég szerencsétlen vagy ahhoz, hogy összefuss vele.

- Eddig még semmit nem tartottam magamban, mikor vele beszéltem. - nézett Rhosyn széles vigyorral Gwenre. - Miért éppen most kezdjem el?

Gwen visszamosolygott rá. Rhosyn összeesküvő mosolya mindig arra emlékeztette, hogy elsősorban miért is lettek barátnők.

A király saját ötlete volt hat évvel ezelőtt, hogy Rhosyn részévé váljon Gwen életének, mikor különösen elkeseredett és zárkózott lett. A hercegnőnek egy hasonló korú játszótárs után kezdtek el kutatni. Ekkor rátaláltak egy Rhosyn nevű tizenkét éves árvára.

Rhosynt a király elé vezették, és egy hirtelenjében megszervezett ceremónián Gwen udvarhölgyének nevezték ki. A király egyetlen utasítása rövid és tömör volt.

- Legyél a barátnője, a legfőbb bizalmasa! Ne érj hozzá, különben meghalsz, mégpedig kínok között!

Komolyan véve új feladatait, Rhosyn bemutatkozott Gwennek. Egy hetet szinte csak azzal töltött, hogy megpróbálja megismerni a hercegnőt. Kísérte mindenhova, csevegett vele és különféle hasonló dologokat kísérelt meg.

Gwen eleinte inkább kerülte volna a fiatal szőke lányt, csak nagyon keveset beszélt vele. Így az első hét nagy részét egyedül, a saját elszigetelt és elátkozott világában vergődve töltötte.

Mikor Rhosynt a hét végén a király elé hivatták, már attól tartott, hogy elveszíti újdonsült állását.

- Nos? - kérdezte nyersen Bryn. - Mi a baj a lányommal? Mindent tudni akarok!

Rhosyn megrémült.

Udvarhölgyként, bizalmasként az lenne a dolga, hogy minden egyes elhangzott magán jellegű mondatról beszámoljon a királynak? Visszataszítónak tartotta. Igaz, a hercegnővel csupán néhány szót váltott, azonban Rhosyn fejében meg sem fordult, hogy bármit is eláruljon ebből Gwen apjának!

Rhosyn ösztönösen és hirtelen döntött. Bár tudatában volt, hogy elbocsáthatják emiatt, vagy még rosszabb is történhet.

Semmit nem mondott el a királynak abból, amit Gwennel beszélt. Soha. Még akkor sem, ha jelentéktelen volt.