vocal coach from the past ⤷ vmin

25

Taehyung már egy órája Yoongiéknál volt. Zavarta, hogy nem tudja kideríteni, hogy mit gondol róla az idősebb. Csendes és titokzatos, Jungkook teljes ellentétje, de úgy gondolta, hogy pontosan ezért működik kettőjük között a dolog, meg hát az emberek azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást.

Yoongi nem sokat mondott neki. Mióta megérkezett az idősebb lakására, Jungkook nagy örömmel üdvözölte, aki azonnal a kanapéra lökte őt, hogy üljön le, és bemutatta barátjának. Az idősebb elég kedves volt, de úgy érezte, mintha minden mozdulatát tanulmányozta volna és megpróbálná kitalálni, mire gondol Taehyung. Furcsa volt, de ennek ellenére pozitív véleménnyel volt róla.

Csak egyetlen pillantás, ahogy Jungkookra nézett, megnyugtatja a szívét. Tudta, hogy Jungkook jó pasit választott, Taehyung szíve pedig nehezebb lett, amikor látta ölelkezni őket. Az idő nagy részét beszélgetéssel töltötték, majd Yoongi bejelentette, hogy éhes, ezért ételt rendelt, amiért Jungkook korgó hasa volt talán a leghálásabb, de még Taehyung is üres hassal észlelte, hogy ma elfelejtett enni, mert el volt foglalva azzal, hogy Yerimért aggódjon. Meg kell tanulnia, hogy ne tegye ezt magával.

Istenem, mi lesz, ha felnő, és egyetemre akar majd menni, magára hagyva őt.

Még csak gondolni sem akar arra, hogy ez lehetséges, de tudva, hogy milyen és, hogy mekkora ambiciózus, elkerülhetetlen, hogy egyetemre menjen, és szerencséjét ismerve nem lepődne meg, ha külföldre akarna menni. Összeráncolta homlokát a gondolatra.

"Hé, uram, mitől ráncolja így a homlokát?" bökte meg lábával Jungkook, amitől megriadt és legjobb barátjára kapta tekintetét, és még Yoongi is kérdően nézett rá. Taehyung felsóhajtott, fejét pedig tenyerébe támasztotta, miközben könyökével, a kanapé kartámaszán egyensúlyozott.

"Semmi. Csak Yerim miatt aggódom. Mi új dolog lenne?" nevetett fel Taehyung vállat vonva.

"Tae.." sóhajtott Jungkook. "Yerim jól van. Minden rendben van vele. Ne aggódj!" simított térdére.

"Mi a baj Yerimmel?" érdeklődött Yoongi.

"Az anyjával van." válaszolt nyögve Taehyung.

"Nem beszélünk róla." motyogja halkan Yoonginak a fiatalabb, mire az idősebb kérdőn vonta fel szemöldökeit.

Yoongi összecsapta kezeit, majd felállt a kanapéról. "Rendben. Egyértelműen lazítanod kell, az alkohol pedig nem tudom hallod-e, de minket hív."

Jungkook felnézett barátjára, aki egy kedves mosolyt ejtve szerelmére távozott a konyhába. Visszafordult Taehyunghoz, aki egy óvatos tekintettel nézett barátjára. "Nos?"

Taehyung rámosolyogott legjobb barátjára, enyhítve az aggodalmait. "Jó srác, Kook. Kedvelem őt. Örülök, hogy boldog vagy vele."

Jungkook erre elvigyorodott, és összekuszálta Taehyung haját, ami ellen az idősebb megállás nélkül tiltakozott. Percekkel később Yoongi lépett be ismét a szobába, különféle alkohollal a karjaiban.

"Válassz Taehyungah!" ragta le vigyorogva az üvegeket.

Nem is emlékszik, mikor ivott utoljára italt a barátaival. Nem szeret inni amikor Yerim a házban van, és ezért szinte soha nem ivott. Viszont ez most sokkal hívogatóbbnak tűnt, mint valaha, különösen, akkor, amikor Yoongi mosolygott és az üvegek felé intett. Elvett egy sört, és megkocogtatta az üvegét Yoongival, amikor az idősebb felemelte a poharát.

"Üdvözöllek." mondta Yoongi mosolyogva, amikor Taehyung elégedetten felsóhajtott, miután beleivott az üveg sörbe.

Azt gondolta, hogy Yoongi egy kicsit jobban összebarátkozott vele, és már nem olyan, mint az elején, de Taehyung még mindig úgy érezte, hogy van valami, amire nem tudott rájönni az idősebbel kapcsolatban. Olyan óvatosnak tűnt vele.