A Fekete Folt [N.R] ✓

Otthon

-Mesélj magadról.-nézett rám-

-Rendben. Próbálom rövidre össze foglalni. Anyukám lassan 5 hónapja hagyta el a világot. Apukám autó balesetben meghalt még réges régen, van egy húgom akit Minjinek hívnak és kb.ő jelenti a családomat,van egy bátyám akivel nem beszélek már régóta. Riki volt az első kapcsolatom és mostanában nem akarok többet. Még rá ér. Egy kis boltban dolgozok és onnan szedek össze pénzt hogy megtudjak élni a húgommal együtt. 8 éves korom óta látok szellemeket,démonokat. Szeretem a Kpopot és a dramakat. Suliba van egy haverom, Haruto. Röviden ennyi de ha van kérdésed akkor kérdezz nyugodtan.-mondtam semleges arcal-

-Van valami házi állatod?

-Nincs de nagyon szeretnék egy macskát. Na de mesélj magadról te is.-mondtam-

-Ugye a nevem Min Yoongi. 26 vagyok. Szüleim külföldön dolgoznak ezért nem nagyon találkozunk és anyumék nem nagyon törödtek bele abba hogy én énekes szeretnék lenni ezért nem nagyon beszélünk. Van egy kutyusom,Holly. Imádom az állatokat. Solo karierem van. Nem nagyon vannak haverjaim...volt 6 haverom. Csak... A házunk ki égett és mindenki meghalt rajtam kívűl...-mondta majd halkan sírni kezdett. Én egyből megöleltem.- Inkább haltam volna meg én. Nekik kéne most élnie. Nem nekem. Ők jobban megérdemlik. Az egész az én hibám.

-Ne mondj ilyeneket. Ők most büszkék rád. Biztosan büszkék. Yoongi, nem a te hibád. Érted, nem a te hibád. -mondtam-

-Most inkább haza megyek. Nem nagyon van kedvem mások előtt sírni. Elég volt ennyi. Majd küldök üzit. Szia. -köszönt el-

-Engem nem zavar. Bármikor ki adhatod magadból. Én meghalgatlak. De ha ennyire akarsz elmenni akkor szia. Vigyázz haza úton. -mondtam és még egy utolsó pillantást vetett rám és indult az ajtó felé.-

Fel mentem a fürdőszobába és megpillantottam az elmúlt 4 hónap legeslegjobb barátomat, a borotvapengét. Az elmúlt 4 hónapban mintha az egész életem megváltozott. Ki cseréltek.

Anyámat elvesztettem. Örökre.
Szerelmemet -ha nevezhetem így- elvesztettem.
Minji sokkal többet veszekszik velem. És veszekedésen kívül nem is beszélgetünk...
Vágdosom magam. Nincs étvágyam.
Megismerkedtem egy 'idegennel' aki mellesleg kurva jól néz ki.
Már konkrét fáj a szemem, annyit sírtam.
Jihun annyira gyűlöl hogy szinte a szemével megöl.
Zene lett a legeslegjobb barátom.
Aludni akarok de nem tudok a fejembe lévő hangok miatt amik azokat mondják hogy "mi lett volna ha..."

A pengét rá helyeztem kezemre és elkezdtem húzni. Mélyen. Jó mélyen.
Fájt de élni még fájdalmasabb. Nem akarok többet élni. Nincs miért élni. Nincsenek álmaim. Már nincs olyan ember akivel eltudnám képzelni a jövőmet.

Amint be fejeztem a vágdosást be léptem a szobámba és össze rogyva elkezdtem újból sírni.

Jay pov:
-Elbasztad! -kiáltottam rá az előttem lévőre-

-Tudom. Elbasztam az egészet mert már kurvàra kellet valki. Szerinted majd oda álok és szemébe mondom hogy már baszni akarok és, most megfoglak erőszakolni!?  Igaz az ő nevét nyögtem de már mindegy. Elbasztam. Elbasztam mindent. Tudom. Most mindenki szarnak tart. Az vagyok. Egy szar alak vagyok. -kiabálta miközben elkezdett könnyezni majd ezt át vette pár könycsepp és földre roggyot.- Már nem bírtam mellete. Túlságosan kivántam valakit ÚGY. De nem akartam hogy rá jöjjön. Utálom magam. Utálom hogy megcsaltam. De már nem tehetek mást. Ő is talál magának mást és én is. Ő mást érdemel. Én csak egy szar vagyok ebben a világban. A média is ezt mondja EGY SZAR VAGYOK. -kiabálta az utolsó 3 szót-

-Ki NE merd mondani még egyszer ezeket a szavakat. Te egy olyan ember vagy aki elött még van egy jövő. Még felnőtt se vagy. Nem adhatod fel. A média meg baszodjon meg. Azok a hülye emberek. Ne halgass rájuk. 17 éves vagy,Riki! Elötted a jövő! Tudsz rajta változtatni. Ha nem akkor meg el kell hogy fogadd. Ilyen az élet.-mondtam- Bármi baj van én segítek .