Édes kis semmiségem!

6. rész

6. Rész

Hope

Zúg a fejem, szemembe sut a nap, nehéz kinyitni a szeme. Kicsit még szédülök, sikerül kinyitom a szeme, korbenezek. Egy kórteremben vagyok, a karomba infúzió, tovább vezetem a szemem. Üres a szoba csak én vagyok. Be jön egy nővér.

- Ah felébredt! Jó reggelt kisasszony! Hogy érzi magát? - kérdezi kedvesen.

- Mint akin átment az úthenger, de jól köszönöm.

- A barátja az imént ment ki, biztos visszajön.

- Ki? - értetlenkedek

- A barátja. Ő hozta be este és egész éjszaka itt volt önnél.

- Értem. Köszönöm.

Ki lehet az állítólagos barátom. Ennyire nem ütöttem be a fejem. Áh tudom már, szegény Ben, tuti ő hozott be hisz ketten voltunk az épületben. Kis idő múlva bejön az orvos is.

- Hónapot! Nos hogy érzi magát?

- Köszönöm! Sokkal jobban! Mikor mehetek haza.

- Már elkészítettük a papírjait, szóval akár most is. De pár napot pihennie kell otthon.

- Rendben, köszönöm doktor úr.

Elment az orvos és a nővérek. Fel keltem, sikerült a felöltözés is. Mire össze szedtem magam be is hoztak a papírjaimat és útnak engedték. Kifelé menet hívtam egy taxit, a kórház előtt állok és várom a taximat.

- Mis Marshall hova megy?

A hang felé fordulok, beszarok Mr. Evens az.

- Haza. Maga mit keres itt?

- Én hoztam be este, és most eltűnne egy szó nélkül?! - feszült a hangaj. Mérges.

De miért az?!

- Oh sajnálom nem tudtam, azt hittem Ben volt az. Köszönöm. - szégyellem el magam.

- Jöjjön haza viszem. - int felém.

- Köszönöm kell. Már hívtam egy taxit. - meg is áll előttem. - már itt is van. Tényleg köszönöm és nem akartam gondot okozni. Majd otthonról dolgozom és kész leszek a határidőre megígérem.

- Most nem érdekel a határidő, csak jöjjön helyre. - néz a kék szemeivel rám, én pedig majdnem elolvadok. - had vigyem haza, kérem.

Hezitálok, a taxit nézem aztán őt. Végül is ő segített, ő hozott be.

- Rendben.

Elnézést kerek a taxisok és beülök Tomas kocsijába. Elmondom a címem és indulunk. Meg érkezünk a laksomhoz, készülnek kiszállni mikor megfogja a karomat.

- Elnézést akarok kérni Emyli miatt. Csúnyán viselkedett önnél. - a nézése egészen csontig hatol bennem.

- Semmi gond. Megszoktam. - vállat rántom.

Nem engedi el a karomat, farkas szemet nézünk. A mobilja csörgésé töri meg a csendet. Felveszi elengedi a karomat és a kormányra helyezi kezét.

- Igen Emyli!

- Nem, nem nővel voltam. Semmi érdemlegeset nem csináltam csak elaludtam. Ennyi.

Semmi érdemlegeset?! Hát igen én semmi vagyok. Miért nem lepődők meg ?! Kinyitom az ajtót és kiszállok szó nélkül. A semmi távozik, köszönöm a semmit Mr Evens. Felblattyogok a lakásomba és csak az agyamra vagyok. Befekszem és elnyom az álom. Délután 3 körül ébredek fel. Annatol 8 nem fogadott hívások van, és pár üzenet egy ismeretlen számtól. Vissza hívom Annat .

- Szia - köszönök fáradtan.

- Szia Hope mi történt? Kerestelek de szólt Rose hogy rosszul lettél és pár napig nem jössz. - Rose tudja a kis semmi érdemlegeset.

- Igen, úgy tűnik jobban be ütöttem a fejem mint gondoltam. Pár napot pihenek de utána már megyek. Ígérem.

- Csak pihend ki magad. Holnap benézek.

- Renden. Köszönöm !

- Ugyan barátnőm ez természetes.

Leteszem. Legalább neki nem vagyok semmi. Ez a szó a szívembe égett. Hope semmi vagy, semmi érdemleges. Elszorul a szívem. Eszembe jut hogy felhívják Rost hátha el tudná emailben küldeni a tervekkel kapcsolatos infókat. Sikerül el érnem és megígérte hogy mindent elküld. Szuper tudok dolgozni.