8. Rész
Hope
Egy kényelmes toppot és egy irtó rövid shortot vettem fel mivel nagyon meleg van ma. Amíg Rose elküldi az emailt addig pár vázlatot készítettem. Nagy munkában vagyok mikor csengetnek, biztos Anna az. Kinyitom és kisebb sokkot kapok. Mr Evens áll előttem, beszarok!
- Jó estét Mis Marshall – vigyorog rám,
- Jó estét uram! - körbe nézek hogy ez nem- e valami kandi kamerás vicc. – maga mit keres itt? – fejemet oldalra billentve és kíváncsian nézek rá.
- Elhoztam az Eswood aktáját. – emeli fel a kezében lévő mappát.
- Köszönöm – nyúlok érte , már mennék is vissza.
Gyáva nyúl ként menekülnék .
- Bemehetek?
- Minek?! – most komolyan?ez szórakozik velem, én meg spontán bunkó vagyok. Gratulálok Hope - mármint , persze, tessék! - nyitom ki az ajtót jobban hogy be tudjon jönni.
Hangosan felnevetett, remek ez rajtam röhög. Sértődött fejet vágok hogy kinevetett, de nem törődik vele és besétál a lakásomba.
- Tényleg köszönöm, de emaliban is jó lett volna.
Próbálom le zárni hamar ezt a kínos jelenetet. Nem igazán értem az egészet. A 2 év alatt mindig távolról figyeltem, ábrándoztam, erre az elmúlt 2 nappban le sem tudom vakarni. Nem igazán élvezem a bénázásomat előtte.
- Ugyan semmiség, amúgy is meg akartam nézni hogy van. – kék szemeivel ram néz, a gyomrom meg görcsbe ugrik.
A nappali közepén áll, körbe vezeti a tekintetét a lakásom. Hát igen apró, de az enyém, az ő kastélyhoz képest tuti apró. Biztos nincs hozzá szokva a szegényesebb lakásokhoz.
- Esetleg megkínálhatom valamivel inni? – nézek rá zavartan.
Lenéz a kis asztalra, rajzlapokkal van tele, mivel dolgoztam.
- Ezek nagyon jók – leül és kezébe veszi a rajzokat.
- Köszönöm, de csak vázlatok. – rántom meg a vállamat.
- Vázlatoknak is nagyon jó – mosolyog rám.
- Köszönöm – csillan fel a szemem, a munkámban nagyon szenvedélyes tudok lenni, mellém ültem hogy magyarázzam mit is csináltam -ezen szerintem lehetne változtatni. – mutatok egy rajzra.
Ahogy a papírhoz nyúltam hozzá értem a kezéhez, édes bizserges futott végig rajtam, a dekoltázsomat nézi, elönt a forróság. Közelebb hajol hozzám, orrát hajamba furja, szapora lélegzése halk sóhajt vált ki belőlem. Felé fordítom fejem, el akarok veszni kék szemeiben. Egymás szemébe nézünk a az orrunk szinte össze ér, tekintete a szám és a szemem között cikazik, ennek hatására kissé megnyalom az alsó ajkamat és beharapom. Mire észbe kapok, keze a tarkómon landol, magához húz és az ajkamra tapad, olyan szenvedéllyel csókol hogy a belsöm teljesen cseppfolyóssá olvad. Kezemet a tarkójára vezetem szorosan magamhoz húzom, ha ez egy álom is, nem akarom hogy vége legyen, nem akarok távol lenni tőle . Férfias hatalmas tenyere a combomba mar, könnyed mozdulattal magára emel és úgy folytatjuk édes csokunkat. A kezei egész testemet bejárják, egy pillanatra sem áll meg, simit, szorít, markol, végem van, mély morgas szakad fel belőle, szorosabb vonom magamhoz. Lábam között megérzem kemény és igencsak hatalmas férfiasságát, az érzéstől érzékeny pontom lángra kap. Hirtelen megáll minden mozdulata, kezeit az arcomra teszi, ajkainkat elválásra kényszeríti. Homlokát az enyémhez érinti, lehunyja szemeit próbálja légzését rendezni.
- Nem lehet- leheli ajkaimra
A gyomrom kavarog, a szívem most hasadt meg. Igaza van. Barátnője van aki egy szuper modell. Fel állok az óléból, erőt veszek magamon.
- Köszönöm a segítséget uram, de azt hiszem eléggé elfáradtam mára. Szeretnék pihenni.- elcsuklik a hangom.
Bűnbánóan néz rám, sajnál. Engem nem kell sajnálni. Elönt a méreg. Az ajtóhoz sétálok és kinyitom neki, jelezve azt hogy itt az ideje távoznia.
- Sajnálom.
A kezeim után nyúlna, de én inkább fel emelem és kezet nyújtok, kézfogással megköszönni hogy eljött.
- Köszönöm az Eswood infókat. Hétfőn beviszem – kezét rázok vele.
Már kívül áll az ajtóban, egymás szemébe nézünk, becsokom az ajtót és összetört szívem szilánkjait érzem szétszóródni a mellkasomba. Vissza ülök az asztalomhoz és próbálom folytatni a munkámat, de egyfolytában csókja ízére és érintése perzselésén jár az eszem. Hátra dőlök és behunyom a szemem. „ nem lehet” . Hát igen, nem volt helyes. A főnököm és foglalt férfi. Legalább nem használt ki és dobott ki mint egy szemetet. Attól függetlenül nem érzem magam jobban. A hétvégém munkával telt, Anna át jött szombaton ahogy ígérte, nem mondtam el neki a történteket, szégyelltem magam. Eljött a hétfő reggel. A tervekkel készen vagyok. Gondosan elhelyezem őket a mappámba, be érek a munkába és kb 10 körül fel megyek Mr Evenshez leadni a terveket. Hoztam Rosnak egy szép nyári virágcsokrot, meg akartam köszönni hogy olyan kedves volt hozzám. Nagyon dolgozik valamin a gépen, oda megyek hozzá.
- Jó reggelt Rose! – mosolygok rá.
- Oh jó reggelt drágám! Hogy vagy?
- Köszönöm jól! – legyintek- ezt önnek hoztam- nyújtom át a csokrot.
- Jaj de gyönyörű! Miért kapom? – csodálja a csokrot.
- Csak mert olyan kedves velem, így szeretném megköszönni! – mosolyodom el.
- Ugyan drágám, annyira édes kis bárány vagy ezt az emberekből ösztönösen váltod ki- simitja meg az arcom.
Annyira jól esett amit mondott, muszáj volt megölelnem. Magamhoz ölelem és úgy éreztem erre nagy szükségem van, egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából.
- Édesem! Miért vagy szomorú? – eltörli a könnycseppet az arcomról.
- Nem vagyok- húzom meg a vállam.- csak jól esik amit mondott.
Most ő ölel meg közben a hátamat simogatja.
- Mr Evenshez jöttél ? – néz a hónom alatti mappákra.
- Igen! – bólintok
- Menj csak nyugodtan, bent van – mutat az ajtaja felé.
- És ha maga adná neki oda? – nézek rá kiskutya szemekkel.
- Menj be nyugodtan, egész reggel arra várt hogy beérj! – mosolyodik el.
Felhúzom a szemöldököm, ezt nem igazán értem. Lehet hogy ki akar rúgni a történtek miatt? Lehet. Kereshetek új munkát, remek. Bekopogok, jön a válasz hogy mehetek, és belépek. Az asztalánál ült, amint észrevett felpattant.
- Jó reggelt Mis Marshall! Hogy van? – mutat a kezével az asztalával szemben elhelyezkedő székre.
Nem akarok leülni, de muszáj vagyok közelebb menni a mappát átadni neki. Az asztalra teszem a terveket és ragyogó szemeibe nézek, a szívem újra meghasad.
- Elkészültem a tervekkel! Ha javítani valót talál benne szóljon és korrigálom. – bólintok és elindulok kifelé.
Hallom lépteit a hátam mögött, eléri a kezem, vissza húz és a mellkasának ütközőm. Kezemet mellkasán támasztom meg, felnézek rá és ismét elveszünk egymás szemeiben. Miért csinálja ezt velem ? Élvezi hogy kínozhat? Az ajtaja kivágódik, mi meg szétrebbenünk mint az űzött galambok. Emyli jött be. Végig néz rajtam, az undor ismét kiül az arcára, Tomhoz sétál és látványos csókot ad neki, felfordul a gyomrom.
- Akkor én megyek. – elindulok ki de Emyli utánam szól.
- Hozzon nekem egy zsírszegény lattet. – utasít
- Tessék? – nézek rá kérdőn
- Maga süket, azt mondtam hozzon nekem egy zsírszegény lattet.
Nem hiszem hogy jól értettem, sőt szerintem direkt csinálja. Tomra nézek de nem néz rám.
- Elnézést de ez nem tartozik a feladatkörömbe.- tőlem szomjandöglesz kisanyám!
- Tom rakd helyre, úgy tűnik nem tudja hol a helye!
Tom minket néz, nem tudja mit is tegyen, de dönt!
- Mis Marshall hozza azt a kávét és zárjuk le ezt. – meg mindig nem néz rám.
- Nem! – kezdek kurva dühös lenni.
Kijelentésemre Tom rám kapja a tekintetét és látom hogy szemei elsötétülnek a dühtől.
- Azonnal hozza ide azt a kurva lattet, vagy nem kell többet bejönnie dolgozni!
A szám is tátva marad, hát így állunk. Nem szólalok meg csak kimegyek. Elkészítem azt a kurva lattet és legszívesebben beleköpnék, de nem teszem, az ajtóhoz érek a kávéval résnyire nyitva van, beszélgetnek.
- Mit csináltatok ezzel a nagyseggű dagadt trampival.
- Semmit
- Nem úgy tűnt, újonnan a dagadt nőkre gerjedsz?
- Nem, miről beszélsz?
- Akkor meg minek ölelgetted?
- Nem ölelgettem, hozzá sem értem.
- Tom! Mond meg ha szórakozni akarsz vele, mert éppen a dagadtakhoz van kedved.
- Semmi kedvem hozzá, soha nem
érdekeltek az ilyen típusú nők.
Csend lesz. Vissza fordulok Roshoz, sírva állok előtte.
- Rose ezt be vinni Mr Evensnek?! Nekem mennem kell.
Nem várom meg a választ, beszállok a liftben és elindulok a munkaügyre. Zoyehoz tartozok, meg keresem.
- Szia Zoye , zavarhatlak?
- Szia. Persze. Jobban vagy?
- Igen . Szeretnék felmondani! – jelentem ki.
- Tessék? Miért?
- Csak! Mi a menete hogy már most haza mehessek.
- Huh, adj nekem egy kis időt ki számolom a szabidat és a felmondási időből kiveszem majd. Hívlak ha kész vagyok, jó?
- Igen. Köszönöm
Nem mentem vissza az asztalomhoz. Ki kellet mennem a levegőre. A közeli parkba mentem, kicsit elpityeredtem párszor, a szívem zakatolt. Dagadt nagyseggű picsanak lát, soha nem érdekeltem. Jobb lesz nekem máshol, újra kezdek mindent. Új munka új emberek és hátha jó leszek én is valakinek. Megcsörren a telefonom, Zoye hív.
- Szia kész vagyok, fel jössz?
- 10 perc és ott vagyok
Sikeresen meg is oldotta Zoye, még a tavalyi szabim is bent volt ( hál az istennek a munkamániám miatt) , szóval még marad is bent szabim amit majd kifizetnek. Szuper ennyi volt a munkaviszonyom megszűnt. Ben jött velem szembe ( a kedves biztonsági őr)
- Szia Ben, Mr Evens bent van?
- Most ment el a barátnőjével
- Köszönöm
Fel szaladok Rosehoz, tőle szeretnék elköszönni.
- Rose! Szeretnék elköszönni.
- Hova mész kedvesem ?
- Felmondtam és szeretnék megköszönni mindent! Annyira hálás vagyok a kedvességet, sokat jelentett nekem! – megölelem és elpityeredek.
- Drágám! De miért? - szomorodik el.
- Azért hogy újra én lehessek!
Meglágyul az arca, kezével az én arcomat simogatja. Egy papírra fel ír valamit.
- Drágám ! Ez a mobilszámon, ha bármi segítség kell vagy csak beszélgetnek egy öreg hölgyel hívj bátran.
- Úgy lesz – meg ölelem apró puszit nyomok az arcára és távozom az épületből örökre
BINABASA MO ANG
Édes kis semmiségem!
Romance" Reggel belém esett egy bomba nő! Haver olyan teste volt hogy ott a helyszínen meg tudtam volna dugni, még sikerült is volna mivel rajtam feküdt a földön."
