Sajnálom Daozhang!

Az utolsó csepp - avagy a főszereplő sorsa kőbe lett vésve

Xue Yang: - Hé, én vagyok a főszereplő, ebben a fejezetben már szerepelek ugye? Ha nem, megbánod, te szemét!

Író: - .........

3.fejezet

Xie Ping, csak hetekkel később engedte Xue Yangot felébredni. Mesterségesen, altatóval tartotta a gyermeket az alvás állapotában. Félt, hogy a gyerek sebei felszakadnak, ugyanis ha múlt az altató hatása, a kisfiú a fájdalomtól azonnal vergődni kezdett.

Ebben a félig alvó, félig éber létében etették és itatták meg Xue Yangot, bár az a kevéske mennyiség ami lecsúszott a torkán, éppen a vegetatív állapot fenntartására volt elég.

A két asszony és az orvos, felváltva voltak Xue Yanggal egy darabig... Xie Ping nem engedte, hogy az anyja hazavigye Xue Yangot, így a gyerek náluk lábadozott.

A tavasz lassan nyárba fordult, de sem az asszonyok, sem pedig Xie Ping nem vett róla tudomást. Rettegéssel és félelemmel teli heteket tudtak a hátuk mögött, Xue Yang épphogy életben maradt. A sebek lassan, de szépen forrtak, és elérkezett lassan az az idő, mikor a fiút végre engedhették felébredni.

*****

Xue Yang iszonyatos fájdalomra ébredt. A feje búbjától, a legkisebb lábujjáig, mindene fájt, de már nem volt elviselhetetlen a fájdalom. Lassan kinyitotta a szemeit, de a hirtelen fény miatt, ami bántotta a szemét, szinte azonnal be is csukta. Éles fájdalom hasított a fejébe, a gyomra is felfordult tőle, hányigere támadt. Valaki lágy hangon beszélt hozzá, de nem értette mit mond.

Ebbe a se nem élő, se nem holt állapotban, legalábbis Xue Yang így érezte, maradt még egy darabig.

Nem szólt, szemeit nem nyitotta ki, igazság szerint egyiket sem akarta megtenni, de a tudata éber volt.

Eszébe jutott mi történt vele, és lassan próbálta megmozgatni a kezeit. A bal kezébe azonnal éles fájdalmat érzett, de a másik keze megmozdult, apró ujjait ökölbe szorította.

Xue Yang úgy érezte, hogy nem csak rút igazságtalanság érte, nem csak becsapták, de valamit el is loptak tőle.
Nem tudta mit, de azt érezte, hogy meglopták.

Nagy sokára a teste megkövetelte a magáét.

-Víz - kérte száraz és rekedt hangon.

Valaki felemelte a fejét, egy csészét tartott a szájához, és Xue Yang olyan mohón kezdett inni, mint hat hónapnyi szárazság után, a kiszáradt föld.

Lassan kinyitotta a szemeit, és rájött, hogy nem otthon van, az őt támogató kéz, nem az anyjáé.

Azonnal megismerte az orvos feleségét, pánikba esett, és azonnal az anyja felől érdeklődött.

-Anya! - követelte a választ, de ennél az egy szónál még nem volt képes többet kimondani.

Az asszony nem tudta mit mondjon. Xue Yang anyja egyiknap kétségbeesetten virrasztott a fia mellett, másnap üvöltve közölte a férjével, hogy majd ő életet pofoz ebbe a mihaszna fiába. Az asszony elméje nem bírta a terheket, és lassan az őrület határára sodródott.

Azt már nem is merték neki elmondani, hogy Xue Yangból valószínüleg soha nem lehet majd orvos, mert bár a keze nem lesz hasznavehetetlen, de tökéletesen helyrehozni sem lehet soha.

Az asszony, mivel a fiú még csak most kelt fel, nem akart nagy terhet róni rá, így csak nyugodtan ennyit mondott Xue Yangnak: - Ne aggódj, édesanyádnak ma dolgoznia kell. Nem engedhettünk haza, a sérüléseid komolyak, jobbnak láttuk ha nálunk lábadozol, így többen tudtunk vigyázni rád. Most pedig pihenj, jobb lenne ha aludnál egyet még, biztos kimerült vagy. Édesanyád biztosan jönni fog, és a férjem is biztosan meg fog még ma vizsgálni.