𝐏𝐈𝐒𝐙𝐊𝐎𝐒 𝐕Á𝐆𝐘𝐀𝐊

Harmadik rész

Ma már reggel keltem és nem délután, így gondoltam, hogy elmegyek megint a kávézóba.

Kikászálódtam az ágyból és elindultam a szekrényemhez, hogy valami normális ruhát találjak magamnak. Most jelenleg az óra a nyolc órát üti, ami eléggé meglepett, hogy ilyen korán sikerült felkelnem.

Közben sikerült magamnak ruhát választani, ami állt egy rövidujjúból, hosszú pulcsiból és egy farmerből. Felkaptam magamra ezeket és elmentem még a fürdőbe elintézni a kenceficéket, hajamat és a fogamat. Miután ezzel is megvoltam, elindultam a kávézóba.

Amikor leértem a nulladikra, gondoltam ott találom Penelopet, mert minden reggel már itt van, de most más volt ott. Gondolom, néha váltogatják egymást és Penelope még alszik.

Elég hamar sikerült megérkeznem, így még kevesen voltak ott. Lepakoltam a cuccomat oda, ahol tegnap voltunk és csak néztem ki egy ideig az ablakon, amíg le nem ült mellém valaki.

-Hát megint itt vagy, Penelope barátnője?-Nem volt egyeltalán ismerős a hang sehonnan. Mondjuk még csak Penelopet ismerem és Aaront. Most meg a változatosság kedvéért egy ismeretlen pasi volt mellettem, akiről nem lehetett levakarni a vigyort. Eléggé természetellenes volt a viselkedése, így még szerencse, hogy az ablaknál ültem, beljebb csúsztam és grimaszoltam egyet. –Mi az? Most meg miért nem beszélsz? Elvitte a cica a nyelved?

-Mit akarsz?-Néztem rá undorodva.

-Á, szóval mégis beszélsz. Szuper.

Erre csak a szememet forgattam.

-Te vagy Carter húga, igaz?

-Mi közöd van hozzá?

-Nagyon harapós vagy. –Húzta össze a szemöldökét. –Itt dolgozom egyébként, csak most szünetem van. –Mosolygott rám. Már ha lehet ezt annak nevezni.

-Menj el, kérlek!-Mondtam halkan, hogy csak ő hallja.

-Nem tehetek róla, hogy ilyen szép lányok tévednek be ide. Pontosabban te különlegesen szép vagy.

-Fejezd már be!

-Ace vagyok. Téged hogy hívnak?-Folytatta tovább, mintha én nem küldtem volna el.

-Semmi közöd nincsen hozzám. Húzzál el innen és menj vissza dolgozni!

-De mondom, hogy szünetem van-Sóhajtott fel.

-Az engem nem érdekel, hogy mit csinálsz, csak engem hagyjál ki belőle. Nem mondom még egyszer! Menj el innen és hagyj békén, mert nem vagyok rád kiváncsi kora reggel, Ace!

-Tetszik, hogy ilyen kis harcos vagy –Mosolygott rám.

Ő elkezdett felém közelíteni, mint aki meg akar csókolni, mire én behúztam neki egyet.

Ő erre csak megmasszírozta az orrát, majd egy hirtelen mozdulattal, amire én sem számítottam, megfogta a nyakamat és neki tolt az ablaknak.

-Te komolyan megütöttél? –kérdezte egyre mérgesebben, amire én nem tudtam válaszolni. Alig kaptam levegőt. Konkrétan egy kézzel képes lenne engem megölni.

-Ace! –Hallottam meg a semmiből a kiabálást. Nem olyan volt, mint amikor valaki fél. Olyan, mint aki mérges lenne és forrna a dühtől. Aki képes lenne most gyilkolni is.

Ekkor láttam meg egy srác alakját, de nem tudtam kivenni, hogy ki lehet, mert már alig láttam valamit. Ez a pasas nem normális. Bárki is az, nagyon gyorsan tüntesse el tőlem ezt az embert.

Hírtelen eltűnt a keze a nyakamról és én csak köhögve szorítottam rá a kezemet a nyakamra, ami csak bizsergett a fájdalomtól. Hamar kezdtem tisztábban látni és a srác, akit nem tudtam kivenni, Aaron volt.