𝐏𝐈𝐒𝐙𝐊𝐎𝐒 𝐕Á𝐆𝐘𝐀𝐊

Első rész

FALLON

Lassan húsz éves vagyok, de még mindig nincsen saját lakásom, rendes munkám, de Carternek már huszonöt éves korára minden összejött ezek közül. Van saját lakása, rendes munkája, ráadásul eléggé jól meg is él belőle. Irigylésre méltó a bátyám. Most jelenleg ő otthon dolgozik, így megengedte, hogy az ő lakásában szálljak meg, ami New Yorkban van. Így én kaptam az alkalmon és repülőre szálltam, elutaztam New Yorkba. Most jelenleg még mindig repülőn ülök, amikor csörög a telefonom.

-Carter?-szólok bele a telefonba.

-Fallon, szerencsére még nem szálltál le a géppel, így most még nem tudsz kiakadni teljesen.

-Akkor hajrá. Mi történt megint?

-A lakásomban nem lakhatsz, mert elfelejtettem a kulcsot odaadni neked és..

-Hogy micsoda? Elfelejtetted a kulcsot odaadni? Most akkor hol fogok megszállni?-Akadtam ki

-Nyugodj meg, Fallon. Van egy ismerősöm, akinek van egy szállodája, ott kivettem neked egy szobát a nevedre.

-Jó, de mégis hol találom ezt a szállodát?

-Tudod hol lakom?

-Persze.

-Onnan látni lehet a szállodát, szóval hamar megtalálod. De nekem folytatni kell a munkát, vigyázz magadra!-Ezzel le is tette.

Hát ilyen az én szerencsém. Elfelejtették odaadni a kulcsot a lakáshoz, így most egy teljesen idegen helyen kell majd lennem. Ráadásul még munkát is kell majd keresnem itt. Annyi dolgom lesz, hogy csoda, ha lesz saját magamra idő.

*****

Este tíz órára már megtaláltam a szállodát, amiről Carter beszélt. Vettem egy nagy levegőt, majd beléptem. Az asztalnál volt egy velem egykorú lány, aki mosolyogva integetett nekem. Biztos ő Carter egyik barátja.

-Szia! Elvileg van egy szoba a nevemre. Fallon Whole

-Szia! Carter húga vagy akkor. Szólt, hogy jössz. A 110-es szoba a tiéd. Lifttel egyszerűbb eljutni odáig, az ötödik emeleten van. Itt a kulcs. Érezd otthon magadat, ha bármire szükséged van, szólj.

-Rendben, köszönöm.

Ezzel beszálltam a liftbe, megnyomtam az ötöst és vártam, hogy végre elérjek a szobáig, ledobjam magamat az ágyra és aludhassak egy jót.

Miután megérkeztem a lifttel, elmentem megkeresni a 110-es ajtót, amit viszonylag hamar megtaláltam. Bementem , magamra zártam az ajtót, megkerestem az ágyat, ledobtam mindent a földre és befeküdtem az ágyba, majd hamar el is nyomott az álom.

****

Reggel a telefonomra keltem fel, hogy hívnak.

Még aludni se hagyják az embert..

-Igen?-szólaltam meg rekedtes hangon. Fel se ismertem a saját hangomat. Hány óra van?

-Fallon! De jó, hogy végre felvetted. Este egy ideig hívtalak, de nem vetted fel.

-Tudom, tudom. Amint beléptem a szobába, nekem le kellett feküdni, elnyomott az álom. De most már fent vagyok.

-Reméltem is, így délután kettőkor.

-Délután kettő van?

-Igen, de nem baj az. Pihenned is kell.

-Legalább valamiben egyetértünk-Aztán kinyomtam a telefont.

Kikászálódtam az ágyból, ledobtam a ruhámat, miután persze megtaláltam a fürdőt és egy nagy fürdésben vettem részt. Ezután kipakoltam a cuccaimat, megmostam a fogamat, megfésülködtem, feldobtam magamra egy kis sminket is azért.

Aztán egyszer csak kopogtak.

-Megyek!-kiabáltam ki a szobámból.

Oda siettem az ajtóhoz, vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam. Hát.. nem mondom, hogy nem maradt tátva a szám, így inkább gyorsan vissza is csuktam, nehogy a pasas is észre vegye. Fekete öltönyben , nadrágban és cipőben volt. A haja kicsit kuszán állt , de egész rendezett volt.

-Segíthetek valamiben, uram?-szólaltam meg végül.

Ekkor az ajkai mosolyra húzódtak.

-Fallon Whole?-kérdezte továbbra is mosolyogva.

Én csak pislogtam egy sort.

-Attól tartok, hogy én nem ismerem magát.-tényleg nem ismertem.

-Ne haragudjon, Mrs. Whole! Aaron O'Neil vagyok.-Nyújtotta felém a kezét, hogy kezet rázzunk. Természetesen megtettem, de még mindig nem tudom, hogy kicsoda a pasas.

-Örülök, hogy bemutatkozott, de még mindig nem tudom, hogy kicsoda maga.-fontam magam elé a karomat.

Ekkor a telefonja csörögni kezdett. Megnézte, hogy ki hívja, majd egy nagy mosoly terült el az arcán, felém mutatta a telefont.

Cartel.

Ismeri Cartelt? Carter ismeri őt?

-Igen, itt vagyok nála. –Ekkor rám néz. –Most? Most éppen biztos ki van akadva, mert nem tudja, hogy honnan ismersz vagy én honnan ismerlek.

Gondolatolvasó? Honnan tudja?

De persze már letette a telefont és zsebre vágta.

Még most is csak mosolygott, mint valami őrült.

-Most miért vagy ilyen durcás?-kérdezi neki dőlve az ajtó oldalának

-Nem vagyok az. De ha az is lennék, akkor okom van rá. Magyarázatot kérek! Honnan ismeritek egymást?-Na most már tényleg ki voltam akadva.

Ekkor egy nagy sóhaj szakadt fel belőle, aztán megrázta a fejét.

-Figyelj. A bátyád, Carter küldött ide, hogy nézzem meg, hogy épségben ide tudtál jönni a szállodába.

-Ez komoly? Nem rég hívott és beszéltem vele!-tártam szét a karomat.- Most pedig te figyelj. Láttad, hogy megvagyok, itt voltál, beszéltél Carterrel a hogy létemről. Most már igazán elmehetsz, mert nem szeretnék továbbra is társaságot, időm sincs most ilyen hülyeségekre , amit kitalált a bátyám.

-De nekem még mást is mondott

-Nem érdekel, hogy mit mondott még neked

-De..

-Nem érdekel!-ezzel rácsaptam az ajtót.