-Kicsim! Siess már lekéssük a gépet.-kiabál fel anyám az emeletre.
Szemet forgatva megfogom a bőröndömet majd még utoljára körül nézek az üres szobámba ahol az elmúlt 23 évemet töltöttem.
-Mehetünk.-értem le a lépcsőn magam után vonszolva igen csak nehéz bőröndömet.
-Ne vágj már ilyen fancsali képet. Inkább örülj annak hogy új életünk lesz. Na gyere mert apád kinyír minket ha nem érünk oda időben.-indul meg a kocsi felé anya.
Magam után becsukva az ajtót követem én is. A kocsiba egész végig az ismerős utcákat bámultam, próbáltam minél több emléket össze gyűjteni hogy Monacóban legyen mire vissza gondolnom ha honvágyam lesz. Apropó Monaco. Apám, akit mellesleg gyűlölök, új állást kapott egy nagymenő cégnél aminek a székhelye Monte-carlo. Ezért is kell most itt hagynunk New Yorkot. Imádtam itt élni. Igaz barátaim alig ha voltak mert inkább otthon ültem minthogy bulikba járjak. De ez a város maga volt a csoda. Szerettem reggel a házunk tetejéről nézni a napfelkeltét és este pedig a naplementét. De most ezt mind itt kell hagynom csak mert az apám azt kérte hogy én is menjek velük. Ismerem eléggé hogy tudjam ha nekem mondok neki akkor én húzom a rövidebbet. Így kénytelen vagyok felszállni a gépre.
Pár órával később:
Nem mondanám hogy olyan gyorsan eltelt ez a repülő út de túléltem. Most éppen az új házunk előtt állunk anyával.
-Na? Ugye mennyire szép.-mosolyog rám.
-Tényleg az.-ejtek én is egy halvány mosolyt.
-Na nekem most el kell mennem te addig pakolj le kérlek.-mondta es már be is szállt az autóba.
Na fasza. Ezt is nekem kell csinálni. Megfogtam két bőröndöt majd elkezdtem vonszolni a bejárat felé. Még jó hogy az első emeleten van a lakás és nem a tetőtéren.
Éppen toltam be a bejárati ajtót a hátammal mikor az hirtelen eltűnt mögülem és hanyatt vágódtam.
-Jézusom annyira sajnálom nem figyeltem hogy éppen jönnél be. Had segítsek.-hallok meg egy hangot majd egy fiú jelenik meg előttem. Arca első ránézésre olyan volt mint egy kisfiúé. De az a kis borosta ami rajta volt mégis olyan jóképűvé tette. Szemeibe bele nézve azt hittem álmodok. Sose láttam még ilyen szép zöld szemeket.
-Gyere.-nyújtja a kezét amit el is fogadok majd felsegít a földről. -Most költözöl be?-kérdezi a bőröndökre nézve.
-Oh igen. Éppen vittem volna fel a cuccokat mert anyám rám bízta a kipakolást de aztán jöttél te.-nevetek halkan.
-Charles vagyok. Charles Leclerc.-nyújtja a kezét.
-Én Ashly vagyok. Ashly Fisher. De mindenki csak As-nek hív.
-Hát akkor As üdv Monte-carloban. Remélem még találkozunk most viszont sajnos mennem kell vár a munka.-int egyet majd el is indul kifele. De meg mielőtt eltűnt volna vissza fordult.-Ja amúgy a tetőtérben lakom. Ha bármire szükséged lenne keress bátran.-majd végleg kiment az ajtón.
A kulcsot be helyezve a zárba kinyitottam az ajtót majd gyors behordtam minden bőröndöt.
Körbejártam a lakást és hát azért meg kell mondjam tényleg szép. Apa hagyott egy üzenetet a hűtőn hogy a szobámba van egy ruha amit este kell viselnem.
Megkerestem a szobám majd lenyomva a kilincset be is mentem.
-Wow.-ennyit tudtam mondani.
A szoba tökéletesen tükrözött engem. Letisztult és olyan semmilyen. Pont mint én. Volt egy hatalmas ágy egy kis sminkasztal egy hatalmas szekrény es egy pihe puha szőnyeg. És mind fehér.
Gyorsan kipakoltam a cuccaimat majd laptopomat elő véve elintéztem egy két dolgot a régi munkahelyemmel majd egész estig szabad is voltam.
Hát ez lenne az első rész remélem tetszeni fog a sztori nektek.
Sok puszi
-R-
1️⃣6️⃣
