112

előhang

Hát.. hol is kezdjem.. a nevem Nate. 19 éves vagyok, bár ez nem igazán látszik.. elég gyerekes fejem van. Nemrég költöztem a családommal Magyarországra (pontosabban Budapestre). Eleinte elég fura volt, tekintve hogy eddig Amerikában éltem. A szüleim magyarok, és engem illetve a két kisebb testvéremet is magyarul tanítottak. Apu Amerikában kapott állást még a születésem előtt. Ezért anyuval együtt kiköltöztek.

Mindig szerettem az embereket. Nem csak a családomat, alapvetően minden embert közel éreztem magamhoz. Ezért mikor betöltöttem a 18-at egyből az orvoslás illetve a katasztrófavédelem irányába kezdtem érdeklődni. Minden érdekelt, ami az emberiséget szolgálta. Inkább a mentők, tűzoltók illetve a rendőrök munkája érdekelt. A szülők ezt nem nagyon díjazták, mivel rengeteget kell tanulnia annak, aki úgy dönt, ezen szakterületek egyikével fog foglalkozni. A testvéreimet többé-kevésbé érdekelte a pályaválasztásom, mivel ők még nagyban koptatták az általános iskola padjait.

Alapvetően kicsit vissza húzódó típus voltam, de ha valakinek szüksége volt rám, annak mindig igyekeztem segíteni.
A tanulmányaimat nagyrész arra használtam, hogy megfeleljek az általános és a gimnázium követelményeinek. Na meg persze a biosz és a kémia volt a kedvencem. Minden erőmmel a laikus elsősegély nyújtó képességeimet fejlesztettem videók és tanfolyamok segítségével, de hamar eldöntöttem, hogy több akarok lenni, mint sima laikus.

18 évesen felvételiztem a Budapesti M.R.T. Egyetemre, ahová sikeresen fel is vettek. Ennek örömére Budapestre költöztünk. Jelenleg is a szobám plafonját
bámulom és gondolkodom a jövőmön. Mindegy is, késő van.. aludnom kell. Majd holnap kiderül mi lesz az egyetemen...