112

Villámcsapás

(Andris Szemszöge)

A nevem Selmeczy András, 23 éves és rendőrnek tanulok. Három éve felvételiztem a R.M.T. Egyetemre, ahová sikeresen fel is vettek. Azóta a gyakornoki vizsgákon sorra teljesítettem a teljesítendő feladatokat és valahogy feldolgozni a múltban történteket. És mivel tudom milyen kíváncsiak vagytok rá, ezért most elmesélem.

Minden akkor kezdődött, amikor 17 voltam. Akkoriban még azt hittem, enyém a világ. Aztán megtörtént az az eset. A szüleim rohadtjól éltek, mondhatni gazdagok voltunk. Anyukám egy ruhákkal foglalkozó cégnél dolgozott, apa pedig egy nagyvállalatnak volt a vezetője. Mindketten remekül kerestek. Konkrétan mindenünk megvolt, nagy ház, sportautó, medence és még teniszpályánk is volt. Egykeként a szüleim mindent megadtak nekem. A legjobb ételeket és italokat fogyasztottam, minden játékot megkaptam és mindent megtehettem.
Csak egy dolgot nem adtak meg nekem. A figyelmüket. Mivel folyton el voltak foglalva, így nagyon keveset tudtak foglalkozni velem. Ez eléggé rosszul esett, úgy éreztem, mintha nem szeretnének. Persze az iskolában rengeteg barátom volt, és nagyobb koromra már használhattam apu otthoni edzőtermét, szóval kicsit elkezdtem adni a külsőmre. Az emberek szerettek, a lányok körében is népszerű voltam. Tiszta aranyélet, nem igaz? Dehogynem! De már elmúlt.

Minden egy szempillantás alatt történt. Egy este békésen aludtam. Hétvége volt, szóval nem aggódtam.
Körülbelül hajnali három lehetett. Egy óriási ablaktörésre riadok fel. Gondolkodás nélkül kipattanok az ágyból, hogy megnézzem mitörtént, de a lépcsőn lefele menet anyám sikolya torpabtott meg. Oda akartam menni, de amint leértem a lépcsőn, két fekete ruhás alakot pillantottak meg fegyverrel. Sarkon fordultam és rohantam ki a kertbe, de kevés volt. Hátranéztem, egy fegyver markolata volt. Teljes erőből a felyemnek csapódott és.. képszakadás.

Mikor felébredtem egy homályos helységben voltam. Éreztem ahogy a kezeim meg vannak bilincselve, ami plafonon csüngő láncok egyikéhez van erősítve. Körbenézve meglátom a szüleimet, akik hozzám hasonló módon jártak.
- Anya!- kiáltottam, de nem válaszolt.
Ekkor belépett valaki az ajtón. Odament a szüleimhez, de nem értettem mit mond. Kicsit még fájt a fejem, de már nem szédültem. Fél óráig ment ez így, én próbálok valahogy hallgatózni, de nem hallok semmit a párbeszédből. Hirtelen elkezdett kiabálni. Ekkor a másik fogvatartónk is bejött egy pisztollyal. Szó nélkül közelebb ment hozzájuk és... ne haragudjatok, ezt a látványt nem akarom leírni. Egy dörrenés és egy sikoly. Aztán egy másik. A torkom enyhén ki volt száradva, de mégis akkorát ordítottam, hogy a két férfinak be kellett fognia a fülét.
- Kuss!- kiáltotta az egyik, míg a másik rám szegezte fegyverét. Egy igazi betárazott revolverrel néztem farkasszemet. Természetesen egyből elhallgattam. Az akkor érzett halálfélelmet semmilyen eredetű szóval nem lehet leírni. Itt a vég. Összeszorított szemmel várom a golyót. Ekkor hallottam egy hangos puffanárt és egy ordítást. Egy fénysugár! És pár alak az ajtóban. Egy másik dörely, és éreztem, hogy a bilincsem elengedett. Csodálkozva néztem az előttem akciózó rendőröket.

Pár perccel később már teljesen szabad voltam. A rendőrök kérdezgettek és nagyjából válaszolni is tudtam rájuk. A szüleimet sajnos nem lehetett megmenteni. Nagyon szomorú voltam, mert bár nem igazán foglalkoztak velem, mégiscsak felneveltek. Mint utólag kiderült az elrablók apám cégétől akartak pénzt szerezni, azzal, hogy fogvatartják a tulajt. És mivel anya hívta a rendőrséget, így a telefonjáról be tudták mérni a helyzetünket. Attól kezdve én is rendőr akartam lenni.
Nem sokkal később 18 lettem és beiratkoztam egy kollégiumba. Aztán meguntam a régi sulim, így átjöttem ide.

(Nate szemszöge)

- Hát így történt.- fejezi be történeték Andris.
- Azta! Ez nem semmi!- mondom leesett állal.
- Roli, akarod folytatni?- kérdi Bence.
- Oké! Miért ne?- válaszol a vörös hajú. Kíváncsi vagyok. Andris története nagyon ütős. Kíváncsi vagyok a többiekére. Már alig várom a velük közös munkát.