Always Pure

2.

- Eh ishteni...hmmm...

- Akkor élvezd csukott szájjal... – szóltam rá a Griffendél jelenlegi őrzőjére, Connor O'Conellre, egy megrovó pillantással nyugtázva, hogy semmit sem változott.

- Mhiért, nem thetszik?- vigyorgott rám Connor ezzel felfedve reggelije félig megrágott alkotó elemeit. Fejemet csóválva fordultam vissza a kakaóm, illetve új órarendem felé. Az idei sem lesz egy könnyű év.

- Csukd be a szád O'Conell, vagy belerepül valami... - vágódott le mellém Lia vigyorogva. Szőke haját megigazítva töltött magának az asztal közepén helyet foglaló kávés kancsóból.

- Amennyiben köze van hozzád, állok elébe. – kacsintott a terelőre Connor kacéran, mire a feje hirtelen előre bicsaklott az idősebb Davies általi tockos után.

- Leszállni a húgomról...- telepedett le Christian barátja mellé. Ő volt a csapat legidősebb és egyetlen végzős tagja. Szalmaszőke haja megegyezett húgáéval, ellenben temperamentumban tökéletes ellentétei voltak egymásnak. Míg Cornelia heves, nagyszájú és meggondolatlan volt, addig bátyja, megfontolt, csendes és visszahúzódó. Kivéve, ha a húgáról volt szó. – Jól láttam, hogy mára már edzést írtál ki Leila?

Számat megtörölve épp szólásra nyitottam a számat, de mielőtt válaszolhattam volna, érces, kissé megvető hang csendült a hátam mögött. - Adara!

- Valami gondod van Hailwood? – fordultam a Mardekár kviddics csapatkapitánya felé.

Jól megtermett, vasorrú bába szerű, gnóm fejű lány volt, apró, kígyóra hajazó szemekkel, melyekből sugárzott az utálat. Az érzés kölcsönös volt, főleg a tavalyi közjáték után, mely miatt végül elvesztettük a Kviddics kupát.

- Csak szerettelek volna figyelmeztetni. Idén talán jobb meg sem próbálni a bajnokságot, nehogy megint előkerüljön az a kis botrány a seprűtárolóval meg a gurkókkal... Szégyen lenne a Griffendélnek, ha az idei évben is miattad vesztené el a kupát...

- Én pedig szeretnélek figyelmeztetni, hogy ha nem veszel vissza az arcodból, én fogok gondoskodni róla, hogy...

- Van valami probléma hölgyeim? – Flitwick professzor mindössze 90 centije is elég volt hozzá, hogy a Mardekár sportcsillagainak fő díszmadara visszavonulót fújjon. Így tehát a tanárúrnak hála a reggelimnek nem nevezhető négy harapásnyi pirítóst és kakaót nagyobb nyugalomban fogyaszthattam el.

***

- Miss Black, kérem, tegye le az aktuális olvasmányát, elkezdődött az óra. - lépett be új Sötét Varázslatok Kivédése tanáruk, útját pedig hatodikos lányok sóhajtásai kísérték.

Szemforgatva lapoztam majd, figyelmen kívül hagyva Lilith cinkos vigyorát, tovább ástam magam a sárga lapok átható soraiba.

- Miss Black, kérem, ne vívja ki a pontlevonást már az első órán - folytatta a fiatal férfi fel sem nézve könyveinek a tanári asztalra történő kipakolásából, majd az osztály felé fordulva egy jelentőségteljes pillantással ajándékozta meg csoportunkat.

- Szóval a mai óránk anyaga a Homorphus bűbáj. Ki tudja, mire használjuk?

Egy alacsony, mardekáros lány jelentkezett egyedül, majd miután Whitehall professzor biccentett, megszólalt.

- Ezzel változtatjuk vissza a vérfarkasokat emberré - mondta kissé bizonytalanul.

- Nagyon jó, Miss Stacey! Eme varázslattal természetesen csak elméletben fogunk foglalkozni, hisz ez egy rettentően veszélyes bűbáj, még profi varázslóknak is könnyedén meggyűlhet a baja vele - sétált végig a professzor a padok között, majd megállt. Közvetlenül az én, és Altair által befoglalt asztal előtt. - Kisasszony, a könyvet - nyújtotta felém a kezét.