A sejk ajándéka - Vminkook (+18+) ✔

13. A fekete férfi

Az ötlet jó volt, de a kivitelezés annál nehezebb. Szinte lehetetlen volt a két szerelmest távol tartani egymástól, de sikerült neki. Mind a kettőjüket megkérte, csak levelezzenek, semmi találkozás. Egy életmód-tanácsadó magazinban megjelent cikkre hivatkozott. Az egyik lökött, a másik meg gyerekes. Nem hitt benne, még is működött az ötlete. Az ötödik napon Taehyung ismét szerelemben égett, Bogumot zaklatta, és áradozott neki Kookikám szerelmes üzeneteiről. Jungkook megírta Bogumnak az aggodalmait, és a depresszióját ecsetelte. Bogum elfáradt mindkettőjük hülyeségétől. Jiminről még csak sejtése sem volt egyiküknek sem. Tyű, ez lesz majd cifra menet! Reménykedett, hogy nem okoz majd helyrehozhatatlan kárt, főleg nem a fiúban, de azzal nyugtatta magát, hogy minden helyzet jobb lehet, mint a kivégzés.

Jimin szófogadóan és némán követte a magángépre, Bogum bármilyen ételt tetetett elé, nem tudott mosolyt csalni az arcára, és egy szót se tudott kihúzni belőle, ezért inkább ő fecsegett mindenféléről. Nem lesz ez így jó, de mit is vártam annyi év bezártság után? A fiút figyelte. Fatima nem engedte el stafírung nélkül. Jimin valószínűleg azt se tudta, milyen dizájner cuccokkal engedték útnak az udvartól. A plusz fél milliót Fatima ruhákra, ékszerekre és kiegészítőkre költötte, de Bogum becslése szerint az a pénz nem is fedte be Jimin ruhatárának értékét.

Lássuk csak: a fülében volt a hosszú láncú gyémátfüggők, a három kisebb szem gyémánt fülbevaló. Az ahhoz passzoló láncot a fiú szinte az egész úton birizgálta. Két széles aranygyűrű az egyik kezén, a másikon egy vékonyabb, és egy szélesebb a kisujján. Bogum mosolygott, a kisujja volt a legpufókabb, vicces volt rajta az a széles gyűrű. Jimin megérezhette a gondolatokat, a kezét ökölbe húzta és maga mellé dugta.

- Mi lesz velem? - kérdezte halkan.

- Minden rendben lesz, bízz bennem - felelte Bogum. - Jó helyre fogsz kerülni.

- Egy hárembe? - Jimin idegesen fészkelődött. Milyen lehet egy koreai hárem?

- Azt felejtsd el. Mielőtt megkérdeznéd, nem bordélyba viszlek. Szabadon jöhetsz-mehetsz, tanulhatsz, szórakozni járhatsz. Na mit szólsz?

Bogum lelkesedést várt, örömtáncot.

Apatikus volt a válasz:

- Azt az életet nem ismerem.

Jimin az út további részében lehorgasztott fejjel ült. Félelmetesnek tűnt számára a szabadság gondolata. Hiányzott neki a megszokott környezete. Vissza akart fordulni, elrohanni a szobájáig, aztán bebújni a kasmírtakarók alá, az összeset a fejére húzni és aludni, lehetőleg soha fel nem ébredni, hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal. De nem volt visszaút. Azokat a takarókat Fatima összepakolta, a kedvenc selyempárnáját oda tette az elefántos bőpuff mellé a csomagba, hogy legyen neki majd valami ismerős az idegen országban. Nem mondtak neki semmit, csak annyit, ne féljen, nagy megtiszteltetés érte, olyan, amiről a legtöbb háremszolga csak álmodhat: megváltották a rabságból.

Bogum halkan szólt hozzá, ő félelemmel a szemében nézett rá. Ugyan szimpatikus volt Jiminnek a férfi, a hangja mély és megfontoltan beszélt, de nem tudta, mit akarhat tőle. Több mint tíz évvel gondolta magánál idősebbnek, úgy vélte, hogy talán ágyasnak vásárolta meg, vagy szolgának. Semmi másra nem tudott gondolni, mert ugyan neki mi más is járhatna az élettől? Ha ez jutott, ideje megbarátkozni vele. Talán nem lesz kegyetlen hozzá, talán nem hazudott neki, és tényleg tanulhat, szórakozni járhat, jelentsen bármit is az a szó, biztos jó lehet.

A repülőtéren Bogum a kezét nyújtotta, hogy lesegítse a magánrepülő lépcsőjén. Ő egy pillanatnyi hezitálás után elfogadta a felkínált segítséget. Bogum tenyere nagy volt, puha és meleg. Erős de gyengéd. A férfi eltámogatta a céges autójához, Jimin úgy ült be, hogy szét se nézett maga körül. Fázott és remegett a koreai késő nyári időben. A huszonnyolc fokot kevésnek érezte, ő a negyvenhez volt szokva és a száraz levegőhöz. Reszketett, Bogum ráterítette a zakóját és megölelte. Jimin hozzá bújt, megnyugtatta a gyengéd érintés és a férfi parfümjének diszkrét illata.