Mi lenne ha?

Megszállottság

•Voidentity•

Mindig is arra vágytam hogy valaki szeressen. Nem csak úgy ahogy kimondjuk a szeretlek szót, hanem úgy igazán hogy bármire képes legyen értem. Hogy jobban szeressen mint én őt. Arra viszont nem gondoltam hogy ez a szerelem el is fajulhat. Az hogy én szeretek valakit ritka. Mindig tartózkodom attól hogy bárkihez is elkezdjek kötődni, hogy megússzam a felesleges gyötrelmeket amik az után következnek hogy elvesztem azt a személy. Néha viszont meg esik hogy nem tudok ellen álni a kísértésnek és hagyom hogy az érzelmek átvegyék az irányitást. Na ekkor szoktam mindig pofára esni, de úgy istenesen. Ezúttal viszont nem az az eset van mint normál esetben, vagy amihez hozzá szoktam. Én jobban szeretem a másikat mint ő engem és ezért ő besokall végül pedig én szakítok mert nem birom elviselni a fájdalmat amit okoz nekem. Nem most ez egész más. Itt én vagyok az aki tényleg szerelmes, aki szeret, akinek vágyai is vannak a másik fél viszont nem szeret kevésbé, sőt, jobban mint én őt. Ő már-már rajong betegesen. Akármire képes miattam amit már tudok is. Szeret de az életemet akarja irányitani avval hogy kiiktatja a nem kívánatos személyeket. Soha nem akarnám hogy öljenek értem. Már mint legbelül büszke vagyok magamra és úgy érzem végre valaki aki tényleg bármire képes miattam de közben tudom hogy ez nem helyes és épp e miatt vagyok megláncolva egy pincében egy matraccal és egy kevéske fénnyel. Rá jöttem hogy a pasim már amikor találkoztunk akkor össze gyűjtött minden félét rólam, járt a házamban, kutakodott utánam. Aztán késöbb megölte azokat az embereket akik vissza gondolva valóban rossz hatással voltak rám de ettől függetlenül nem érdemelték volna meg hogy a fogaikat egy kis dobozban tartsa hogy fel ne ismerjék elégetett hulláikat. Szeretem őt és ő is engem, tudom hogy nem bántana de még is reszketek ahányszor hallom a tozsdás ajtó nyikorgását mikor kinyílik.
Soha nem voltál rossz hozzám. Most se vagy. De a tudat amit másokkal tettél megrémít és nem tudja befogadni a gyomrom a kegyetlen igazságot. Kérlek csak mond hogy ez az egész egy vicc volt és nem igaz. Kérlek csak mond azt hogy teljesen normális vagy és nincs semmi baj a fejeddel csak rossz a humorod. Miért kellett ez az egész. Bizonyítod hogy okod volt arra amit tettél de valójában csak magaddal szeretnéd elhitetni hogy ártatlan vagy és nem vagy gyilkos. Próbálsz újra a közelembe kerülni, fáj látnod ahogy reszketve össze kuporodok mikor le jössz hozzám. Legszívesebben elengednél de tudod hogy az nagy hiba lenne. Vagy itt tartasz örökké vagy megölsz. Itt nincs egyéb lehetőség, egyéb kiút. Én tehetek bármit, mondhatok bármit, úgy is csak manipulálnálak hogy kiszabadulhassak mert most számomra ez a legfontosabb, hogy szabad lehessek. Te is tudod ezt jól, tudod hogy ha valami kedveset, szívbe markolót mondok az csak manipuláció hogy elengedj. Tény hogy szabad szeretnék lenni, de nem szeretnék tőled távol kerülni. Akár míly ilyesztő számomra olyan vagyok mint te. Egymás heroinjai vagyunk és ezt te is tudod nagyon jól. Már az első perctől kezdve hogy találkoztunk mindketten tudtuk hogy ez nem lesz egyszerű játszma. Tudtam hogy nem az a mindennapi srác leszel aki csak oda jön bepróbálkozni aztán le is lép amint úgy látja nem nyitom szét neki a két lábam. Te vártál, hóditottál, elnyerted a szívem hamar. Óvatos voltál és most tessék hol tartunk. Mindkettőnk hibája a jelen. Én hagytam hogy a szerelem úrrá legyen rajtam te pedig őrült rajongásba kezdtél. Mond valaha is vége lesz ennek? Mindketten tudjuk hogy nem amíg el nem engedsz.