𝐓𝐇𝐄𝐑𝐀𝐏𝐄𝐔𝐓𝐈𝐂 𝐀𝐋𝐏𝐇𝐀 • 𝐦𝐢𝐧𝐬𝐮𝐧𝐠

육 - the phone conversation

Jisung rohanva sietett fel a lépcsőn, egyenesen a lakásába, ahol a földre dobta a táskáját, s a szobája felé sietett. Mikor beért oda, egyből a telefonjának töltője után kezdett kutatni, amit az ágya mellé hajítva meg is talált. A telefonját feltéve rá, egyből a beszélgetésbe lépett, ahova utoljára ő írt egy kicsiny beleegyezést, miszerint, ha hazatért, beszélgethetnek.

|Otthon vagyok

|Hívhatlak?

Jisung kissé kételkedve kérdezett rá. Csak az járt a fejébe, hogy mi van akkor, hogyha az alfa meggondolta magát, s nem akar vele beszélgetni úgy. Végül nem kapott választ kérdésére sem, csupán az alfa neve villant fel a telefon képernyőjén, miszerint hívást indított. Jisung a meglepődéstől még ki is ejtette a telefont a kezéből, amely képernyővel lefelé, egészen a kemény földig zuhant. Az omega az ajkait húzva fintorgott, majd pedig mielőtt még befejeződhetett volna a hívás, gyorsan felvette azt.

‒ Szi-szia... ‒ motyogta Jisung bizonytalanul.

‒ Szia Jisung ‒ hallotta az alfa mély, nyugodt hangját.

Az omega szíve kihagyott egy ütemet. A férfi, mintha egyenesen előtte állt volna. Hallotta a mély levegő vételét, s ahogyan a háttérben egy - vélhetőleg - mese szól a tévében. Remegő térdei miatt gyorsan visszahuppant az ágyára, majd pedig bugyután, s bágyadtan mosolyodott el. Úgy viselkedett, mintha az alfa éppen most vallott volna szerelmet, pedig csupáncsak köszönt. Ennyiről volt szó.

‒ Jisung? Minden rendben van, Jisung? ‒ Minho hangja zavartnak tűnt, amit először az omega nem is értett, majd pedig mintha csak egy erős rántás visszahúzta volna a valóságban, zavartan elnevette magát.

‒ Pe-persze! Minden a legnagyobb rendben ‒ hadarta Jisung a szemét összeszorítva. ‒ Csak kissé elbambultam ‒ magyarázta, miközben hátra dőlt, s a plafont kezdte el bámulni. ‒ Még szokatlan egy kicsit ez nekem ‒ vallotta be, mielőtt még nagyobb szégyent hozhatott volna magára.

A kijelentésére az alfa halkan felnevetett, mire Jisung szíve kihagyott még egy ütemet. Az a mély, kellemes nevetés. Azt akarta, hogy mellette feküdjön a férfi, s közvetlen hallhassa ezt a nevetést. Hogy érezze, hogy mennyire közel van. Az alfa testhőjét. Az omega kipirosodva ült fel az ágyban, majd pedig rázta meg a fejét sietősen. Nem! Nem gondolkodhatott máris ilyesmiken.

‒ Megértem. A legtöbben zavarban vannak ‒ hallotta a férfi - bizonyosan - mosolygós hangját. ‒ Éppen ezért gondoltam, hogy túleshetnénk ezen ‒ magyarázta, mire az omega bólintott, még annak ellenére is, hogy tudta, a férfi ezt nem láthatja.

‒ Remek ‒ mondta ki nehezen.

Miután Jisung felelt, újabb kínos csend következett be, mire az alfa újfent felnevetett.

‒ Sajnálom ‒ mondta végül. ‒ Lehet túl korán hívtalak. Hiszen mégiscsak egy napja, ha beszélgetünk ‒ sóhajtott. ‒ Először jobban meg kellett volna ismerkednünk ‒ tette hozzá.

‒ Nem! ‒ Jisung erőszakosan vágott az alfa szavába, hiszen attól félt, hogy a férfi le fogja tenni. ‒ Vagyis... ‒ makogta zavartan. ‒ Most is ismerkedhetünk. Így talán egyszerűbb is lenne ‒ magyarázta.

Jisung legnagyobb meglepetésére, az alfa végül belement ebbe. Így történt az, hogy megtudhatta, hogy az alfa a jövőhéten kirándulásra megy a gyerekekkel, mivel megnyertek egy pályázatot, s azt is, hogy már legalább négy éve része a terápiás programnak. Azt is megtudhatta, hogy közel harminckét éves és sokszor vigyáz az unokaöccsére. Barna haja és szemei vannak és körülbelül száznyolcvan centiméter magas; legalábbis a legutolsó mérés alapján.