Már csak 5 hónap

1.

Izuku Midoriya vagyok 17 éves. Pontosan 4 éves koromban jött meg a képességem ami miatt pontosan még 1 évem van hátra azaz mostmár csak pár hónapon kb. De miért is tudom ezt ennyire jól? Mivel egy farkas vagyok azon belül is egy alfa azaz a vezető. A világon van még hozzám hasonló ember de csak én vagyok alfa ami zavar egy kicsit. Ahogy azt már megtudtátok 1 évem van még és ezt 4 éves korom óta számolom a napokat és az éveket hogy mikor fogok meghalni. A farkasok 13 évet élnek vagy 15 de nekem az első jutott. Rendkívül jó a hallásom és a szaglásom is és akár 60 km/órával is tudok futni vagy 70 de az a maximum. Ha vadászok amit nagyon ritkán szoktam akkor úgy 20 percig tudom csak követni az áldozatom mert utána elfáradok és kell vagy ugyan annyi idő mire jobban leszek.

Na de inkább mondom is a fontosabb dolgot! Mivel mindenki azt hiszi hogy képesség nélküli vagyok ezért meg kaptam az első számú hőstől a képességét a One For Allt amit már teljesen el sajátítottam és mostmár a magaménak nevezhetek. A ranulmányaim nem is olyan rosszak semmiből sem állok 3-mas alatt még az sincs szóval jó tanulónak mondhatom magamat. Sikeres tanulmányaim miatt fel is vettek az ország legjobb hősképzőjére a UA-ra és lett egy nagyon kedves de vicces osztályom. Kivéve az ofőt. Az mindig csak alszik de nem is zavar engem nagyon. Az osztályban van egy nagyon régi barátom Kacchan. Kiskorunk óta nagyon jó kapcsolatban vagyunk és legjobb barátok lettünk még akkor. Mindig segít nekem de persze ő nem tudja hogy farkas vagyok de még anya sem nagyon. Anya kiskoromban meghalt aztán nevelő szülőkhöz kerültem de onnan elszöktem és most egyedül vagyok a nagyvilágban. Az apámról semmit sem tudok de nem is nagyon akarok.

Deku!-mindig is így hívott Kacchan mióta ismerjük egymást.
Igen Kacchan?
Beszélnünk kell suli után!
Rendben!-mondtam majd el is kezdődött a matek. Matekon semmi érdekes sem történt de valami fura szagot kezdtem el érezni a levegőben. Ismeretlen emberek szagát akik valószínűleg gonoszok lehettek. Az alsó szinten voltak. A riasztó rendszert kikapcsolták.
Sensei!-tettem fel a kezem.
Igen Midoriya?
Elmehetnék mosdóba?
Természetesen!-mondta amire gyorsan fel is álltam majd sietősen el is indultam az alsó szint felé. Tudom most nagy hülyeséget csinálok majd de nem érdekel most jelenleg!

Ahogy le értem egyből a hosszú folyosóra léptem ahol szembe is találltam magam egy ligával.
Kik vagytok?!-kérdeztem amire felém fordultak.
A gonoszok ligája! Véletlen nem tudod hogy hol van All Might?-kérdezte a kezes.
Nem de menjetek el ha jót akartok magatoknak!-mondtam amire egy fekete kék hajú fiú melledt termett egy nagy kutya.
Ha megharap akkor elveszted a képességed! Csak úgy felvilágosítalak!-mondta a férfi majd el is engedte a láncot a kutya pedig felém kezdett el futni de szemeim becsukva nyitottam ki újra azokat majd néztem rá. A kutya kicsit lelassult de mikor elkezdtem egyre hangosabban morogni megállt előttem.
Na! Miért nem támadja meg?!
Hé te dög! Harapjad már meg!-mondta a kutyának de csak rá vicsorítottam a nagy darab állatra amire az elkezdett inkább visszafelé futni.
Mi a franc?!-akadt ki kezes de egy szőke hajú csaj elkezdett beszélni.
Mi a neved?
Izuku Midoriya!
Izuku-chan....a következő te leszel majd!-mondta majd nyílt alattuk egy portál és el is tűntek és pont ekkor csöngettek ki. Gyorsan vissza is rohantam a terembe majd felkapva a táskám szó nélkül el is mentem.
A fülest a fülembe téve kezdtem el hallgatni a zenét amíg vissza nem értem a koliba. Cipőmet levettem majd helyette  jött a papucs és úgy fel is mentem a szobámba. Elő kerestem a kulcsot mármint csak kerestem volna de nem találltam így mivel nem akartam vissza menni a suliba azért simán egy hírtelen mozdulattal el is forgattam így tönkre is tettem a zárat de legalább bejutottam. A táskámat le tettem a helyére majd gyorsan át is öltöztem valami egyszerű ruhába. Éppen a hajamat igazgattam amikor kopogás törte meg a csendet így az ajtóhoz is sétáltam majd kinyitottam.
Szia Kacchan!
Szia...
Gyere be! Nyugodtan leülhetsz az ágyra vagy ahová neked megfelel!-mondtam majd invitáltam be és szó nélkül be is jött majd le is ült az ágyamra.
Miért voltál ma matekon olyan sokáig kint?
Dolgom volt.
Akkor nem tudsz semmit sem a hangos morgásról vagy hasonlóról?
Nem miért?
Semmi...nem lényeges eleve nem is ez miatt jöttem.-mondta majd inkább kinézett az ablakon.
Valami gond van?-kérdeztem amire lehajtott fejjel felém fordult és elkezdett beszélni nagyon hallkan ám hallásomnak köszönhetően meg is hallodtam.
Izé...én....azért bántottalak gyerekkorunkban mert azt hittem nincs képességed és mindig is meg akartalak védeni meg akkoriban azt gondoltam hogy csak barátilag kedvellek de ahogy egyre nagyobb lettem rájöttem arra hogy nem úgy érzek irántad mint egy barát...én...többnek gonollak mint egy barátot Izuku!-mondta majd fel nézett rám én pedig vissza szemeibe-szeretlek és nem barátilag hanem szerelmileg! Nem bírtam már magamban tartani és ezért elmondtam neked hátha megérted....és...lennél a barátom?-kérdezte amire egy nagyot nyeltem-hagyok időt ha kell csak kérlek ne mond el senkinek se!-ekkor meghallodtam valakit az ajtóban majd el is rohant az illető.
Rendben úgy lesz!-mondtam majd még kicsit beszéllgettünk és utána el is ment.

Ahogy vissza gondolkoztam az elejére hallodtam valamit de lehet csak képzelődtem vagy hasonló és tényleg senki sem volt ott.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam volna el de helyette el kezdtem köhögni és mikor elvettem a kezem a számtól nagyon megilyedtem amit láttam....vért.