Már csak 5 hónap

12.

kik vagytok?

Kérdeztem meg de végül a társaság el csendesedett majd előre jött egy szőke tüskés hajú fiú.
Ne játszd az értetlent Deku!
Ki az a Deku??-kérdeztem meg már kicsit kíváncsiabban amire a többi ember kiment és csak a szőkével maradtam-és ti kik vagytok?
Az osztálytársaid vagyunk!-mondta a szőke nyugodtabb hangon majd le ült az ágyamra.
Oh akkor mostmár értem! A Deku az valami becenév lenne nekem igaz?
Igen...-mondta a végét már hallkan és elmosolyodott.
Nagyon gyönyörű mosolyod van.-mondta mi hangosan is véletlen. Egyből felém fordult és lassan el kezdett kipirulni az arca.
Ch..ne mondj ilyeneket amikor nem is ismersz baka!
Lehet nem emlékszem rád de tudom hogy nagyon fontos személy vagy nekem!-mondtam az igazat amire hírtelen magához ölelt és eldőlt velem együtt az ágyon-most mit csinálsz?
Alszok. Ameddig téged kerestelek azóta nem is aludtam a rossz gondolatok miatt.-mondta szomorúan amire óvatosan vissza is öleltem majd be is takaróztam vele együtt.
Rendben akkor aludjunk de azért elárulod a nevedet?
Kacchan.-mondta hallkan.
De az nem egy bece....név?-kérdeztem volna tőle de ahogy felnéztem egyből be is fogtam a számat mert elaludt. Annyira nyugodtan és biztonságosan éreztem magamat hogy pár perc után én is elaludtam édes szuszogására.

Sokkal előbb kelltem fel mint Kacchan ezért el kezdtem csikizni.
Ébredj fel Kacchan!-mondtam mikor már el kezdte nyitogatni a szemeit.
Nem! És ne csikizzél már!-mondta kicsit rekedt hangon de folytattam ameddig még nem fogta csuklómat amire erősen fel szisszentem majd inkább a két tenyeremet fogta meg és kulcsolta össze ujjainkat majd úgy tepert maga alá-azt mondtam fejezd be Deku mert ha nem akkor megcsókollak!-mondta amire éreztem hogy az arcom kezd egyre pirosabb lenni-na ugye! Most pedig aludjunk vissza rendben?-kérdezte majd válaszomat meg sem várva dölt le hátam mögé és húzott magához.
Miért csinálod ezeket velem Kacchan?
Mert szeretlek Izuku!-mondta és puszilt bele a nyakamba.
De...én...
Tudom hogy nem emlékszel rám de nagyon sajnálok mindent amit tettem,mondtam neked! Nagyon utáltam azt hogy szakítottál velem és tudom is hogy miért...mert egy nagy bunkó voltam mindenkivel főleg veled!
Kacchan!-fordultam felé és néztem bele csodaszép vörös íroszeibe majd folytattam is- biztos nem azért hagytalak  el mert utáltalak! Tudom hogy jobban szerettelek mint bárki mást is ezen a világon de nem azért hagytalak el amiért ilyen voltál hanem biztos meg volt az okom hogy miért nem lehettünk együtt és biztos ezért hagytalak el!-mondtam amire el kezdett fájni a fejem.
Minden rendben?-kérdezte de hírtelen minden elsötétedett és nem hallodtam már semmit sem.

Mit akarsz?!-szólalt meg egy hang amire körbe néztem a fekete semmiben és meg is pillantottam egy fehér ajtót. El kezdtem felé menni de hírtelen el kezdtem le esni de hírtelen erősen be vertem a fejemet de egyből fel is keltem és az ajtó felé kezdtem el futni de nem tudtam addig el futni mert neki ütköztem valaminek.
Mi az?-kérdeztem majd ahogy ki nyitottam szememet magam előtt láttam a az előző sulis énemet ahogy a tető szélén áll és gondolkozik hogy valyon tényleg megtegye e azt amit aznap barátja tanácsolt neki vagy ne?
Annyira nyomorult vagyok!
Nem nem vagy az!-szólaltam meg amire hátra nézett.
Te ki vagy?
Te én vagyok amikor már be kerültem a UA-ba!
Be kerültem a UA-ba?
Igen ahogy Kacchan is!
Kacchan....
Tudom hogy miket mondott neked és miket tett de nyugodj meg mert már nagyon sajnálja amit tett veled azaz velem.-mondtam majd kicsit el mosolyodtam.
Kacchan....bocsánatot kér tőlem?
Igen aztán barátok lesztek majd a baratságból szerelem.
Akkor mégis csak össze jöttünk?-kérdezte boldogabban amire bólintottam.
De nem lehettünk együtt sokáig mert elkezdett romlani az állapotom így inkább szakítottam vele.
Akkor meghalok?
Igen...sajnos igen...-mondtam majd le csordult egy könnycsepp szememből ami az egész arcomon végig folyt majd le is esett én pedig el kezdtem merülni mintha tengerben lennék.

Láttam a fényt oda fentről de nem tudtam fel úszni érte akármennyire is próbálkoztam nem mentem egy centit sem. Már ott tartottam hogy feladom amikor még hallodtam valami motyogást.
D...
De...
Deku...-mondta a hang amire végre el kezdtem fel felé úszni majd mikor a tetejéhez értem ki dugtam a kezem a vízből majd végre sikerült is felüsznom. A nap sütött az ég szép kék volt. Egy szigeten álltam hírtelen ahol a parton egy híd is volt ami egyenest a tengeren vitt keresztül. El kezdtem menni a hídon majd hírtelen hátra is néztem ahol a sziget körül minden véres volt bele érzve a vizet is ami vér piros volt. A tenger kezdett mögöttem egyre gyorsabban piros lenni és a híd is el kezdett roskadni és el süllyedni a végtelen tengerben. El kezdtem egyre gyorsabban futni és futni de hírtelen el estem az egyik léc ben és be vertem a térdemet. El kezdett ömleni belőle a vér de felállva rohantam csak előre előre és előre majd hírtelen véltem felfedezni a híd végét ahol egy nagy lyuk volt a tengerben. Nem gondolkoztam tovább csak bele ugrottam mikor oda értem a végéhez és el kedztem zuhanni lefelé.
Addig zuhantam hogy végül fel ébredtem sírva és kapkodva a levegőt.
Deku!-szaladt hozzám Kacchan és ölelt szorosan magához-úristen hála az égnek hogy felébredtél! Azt hittem meghaltál!-mondta kicsit sírva de csak sírtam tovább.
Szeretlek Kacchan! Annyira szeretlek téged!-mondtam és nem törődve mással egyből meg is csókoltam amit viszonzott is.
Emlékszel rám?
Igen! Mindenre emlékszek mostmár!-mondta és csak sírva mosolyogtam rá-amúgy mi történt miután elájultam?
Kómába kerültél 2 hétre.
Mi?-akadtam ki hisz azt hittem hogy csak 1 nap telt még el.
2 hétig voltál kómában...
Kacchan! Mondanom kell valami fontosat!
Mit?-kérdezte meg majd egy nagy levegőt vettem.
Nem lehetünk újra együtt!