Már csak 5 hónap

4.

Hétfő reggel van szokásomhoz képest most sokkal előbb keltem fel és mentem el zuhanyozni mint ahogy azt szoktam. Feltöltöztem majd el is kezdtem menni a suli felé csak azt nem gondoltam volna hogy be lesz még zárva. Ahogy megnésztem a telefonom még csak 5:30 mutatott így úgy döntöttem hogy addig elmegyek a városba sétálni. Ahogy az utcákat jártam sokan megbámultak és autogrammot is kértek tőlem majd találltam is egy gyermek otthont. Gyorsan haza szaladtam majd az egyik dobozzal a kezemben vissza is szaladtam az épülethez majd be is mentem és egy hangosat is köszöntem.
Jó reggelt!-mondtam majd álltam is a fiatal nőhöz.
Jó reggelt! Miben segíthetek?
Szeretném ezeket a gyerekeknek adományozni!-mondtam amire bele is nézrtt a dobozba.
Azta...honnan szerezted ezeket?
Kiskorom óta gyüjtöttem őket és szeretném ezeket a gyerekeknek ajándékozni mivel az élet úgy adta nekem hogy már csak pár hónapom van hátra.-mondtam egy kis szomorú mosollyal az arcomon amire a többi ott dolgozó is megjelent.
Mert? Valami betegség vagy rákos vagy?
A képességem miatt ami ugye 4 évesen jött meg csak 13 évet élhetek és most vagyok 17 így már nem fognak nekem hiányozni a figurák.-mondtam még mindig kezemben fogva a dobozt.
Sajnálom!
Igen én is!
Amúgy nem te voltál a TV-ben? Aki eltörte a karját várjál hogy is hívnak?
Izuku Midoriya!-mondtam.
Áh igen! Nagyon menő voltál a sportfesztiválon! Szerintem simán te nyerted volna meg nem pedig az a ... Bakugo gyerek.
Kulsőre lehet egy idegbetegnek néz ki de belül nagyon kedves és képes szeretetre hidjék el nekem!-mondtam amire megjelent egy férfi.
Jó reggelt miben segíthetünk?
Izuku szeretné a gyermekeknek ajándékozni ezt a sok figurát!
Oh igazán?
Igen. Úgyse kellenek már nekem meg eleve nem is tudnám senkinek sem oda adni családtagnak vagy hasonló.-mondtam amire csak bólintott.
Rendben. A gyerekek a játszó szobában vannak nyugdotan vigyed be nekik te pedig Lizi segíts a fiúnak!
Igen is uram!
Köszönöm!-köszöntem meg majd előre is ment a tőlem kábé három évvel idősebb nő majd be is nyitott egy ajtón és kábé úgy egy 20 gyerek volt ott 4 évestől egészen 12 évesig.
Sziasztok gyerekek! Nézzétek csak mit kaptok Izuku bácsitól!
Mit Lizi néni??-kiáltották fel a gyerekek amire le is raktam a dobozt a földre.
Játékot!-mondta a nő amire a gyerekek el is kezdtek szaladni a doboz felé majd meg is álltak előtte.
Kinyissam nektek?-kérdeztem amire csak elkezdtek csendben bólogatni. Szép lassan fel is nyitottam a dobozt majd meg is látták a figurákat.
Nekem az kell!-mondta az egyik kis fiú aki előttem állt majd el is vettem azt amire mutatott.
Ez ugye?-kérdeztem felé tartva amire elvette tőlem.
Igen köszönöm uram!-mondta majd el is rohant vele. Ez addig ment így ameddig egy kislány nem jött.
Szia téged hogy hívnak?
M...Midori.
Nagyon gyönyörű neved van Midori!-mondtam a zöld hajú és szemű kis szeplős lánynak.
Ő nagyon szegény családból származik. Az anyja elhagyta őt a nagyobbik gyermeke érdekében így hozzánk adta be. Azóta nem is hallottunk az anyjáról itt hagyta szegényt.
Szegény. Ha egyszer meglátom az anyját biztos elbeszélgetek vele!-mondtam kicsit dühösen majd közelebb hajolt Lizi a fülemhez és elkezdett suttogni.
Az anyja neve Midoriya Inko.-mondta amire sokkot kaptam és a földre estem-valami baj van?
H...hogy néz ki?-kérdeztem dadogva hátha nem az anyámra gondolt.
Hosszú zöld haj zöld szem és kicsit sovány. A haja mindig a feje tetejére volt kontyolva és a képessége aszt hiszem a kisebb tárgyak mozgatása volt.
N..ne..nem....lehet...-mondtam dadogva.
Ismered?
Ő...ő az anyám volt!-mondtam a lányra nézve akinek a szemei ki voltak kerekedve.
Tessék?!-kérdezte amire elő vettem a telefonom majd kerestem is anyáról egy képet.
Ő az igaz?!-kérdeztem reménykedve hogy azt mondja hogy nem.
Igen ő az. Hol van?
M..meghalt...évekkel ezelőtt!-mondtam és telefonom szorongatva  sikerült is eltörnöm azt.
K...kérlek...-jött hozzám a kis húgom majd óvatosan magához is ölelt-n..ne legyél mérges!-mondta majd vissza is öleltem és elkezdtem sírni.
Sajnálom Midori....-mondtam amire még pár gyerek is hozzám jött és ők is elkezdtek ölelgetni és nyuktatgatni hogy ne sírjak de legvégén nevetve csak vissza öleltem őket.

Annyira elvoltam a kicsikkel hogy észre se vettem de már 1 óra volt.
Annyira el ment az idő hogy nem is mentem suliba...-jegyeztem meg magamnak de Midori rám nézett kérdőn-annyira jó volt itt lenni hogy nem is vettem észre hogy már ilyen késő van-mondtam majd kezdtem az ajtó felé menni de egy kicsi kéz megragadta a pulcsim alját és nem engedett el.
Ne menj el!-mondta majd végül magához ölelt a kislány én pedig csak simán felemeltem.
Nem lessz semmi baj! Holnap vissza jövök és hozok nektek még több ajándékot rendben?
De...maradj még pár percet...-mondta amire kérdeztem tőle.
Igaz hogy nem ismerted anyukádat?
Csak annyira emlékszem belőle,hogy zöld volt a haja meg a szeme meg mindig mondta hogy a tesód az sokkal ügyesebb mint te vagy.
És ismered a tesód?-mondjuk egyetértelmű a válasz.
Te vagy az!-mondta amire kicsit meglepődtem.
Honnan tudod?
A képességem az hogy bele látok az emlékeidbe szóval rájöttem de...örülök bátyus!-mondta és még jobban magához ölelt.
Én is Midori! Nagyon szeretlek tudd!
Én is!-mondta majd még úgy maradtunk egy darabig utána pedig fejére adva egy puszit le is tettem a földre és integetve ki is léptem az ajtón.
Elnézést nem baj ha minden nap bejövök majd meglátogatni Midorit?
Nem dehogy! Nyugdotan!-mondta a nő kedvesen.
Köszönöm akkor holnap majd még találkozunk!
Rendben viszlát!
Viszlát!-mondtam majd ki is léptem az épületből és el is kezdtem haza indulni.
Mivel a rövidebb utat akartam most választani ezért a háztetőkön ugrálva értem is el végül a UA koliát majd le is ugorva elé sétáltam is be a jól ismert úton és legvégén elértem azt a nagyon is jól ismert épületet majd be is nyitottam és .....