Már csak 5 hónap

5.

Hol voltál te buzi?!-ordibált valaki a fülembe amire csak néztem és a papucsomba bújtam.
Semmi közötök hozzá!
De igenis van mivel nem jöttél suliba de még a szobádból sem jöttél ki és eltűntél!
Fontos dolgot kelledt elintéznem!-mondtam majd el is indultam felfelé nem is törődve azzal hogy mindenki engem és Kacchant nézi.
Oh kitalálom! Elmentél egy másik pasihoz megdugatni magadat!-mondta Kacchan amire csak tovább mentem-oh ezek szerint így volt! Te... undorító buzi!-mondta Kacchan amire csak felmentem a szobámba.
Te ezt nem értheted Kacchan....-mondtam majd be is nyitottam a szobámba.
Gyorsan át is öltöztem majd befekedütem az ágyba és el is aludtam egyből.

Az éjszaka közepén felébredtem egy rossz álomból így inkább ki is nyitottam az ablakot és megnéztem az órát. Mégcsak este 9-et mutatott. Úgy döntöttem hogy elmegyek egy üveg hideg vízért ezért le is mentem a nappaliba ahol a kis társaság fogadott. Kirishima, Kaminari, Sero, Mina és Kacchan beszélgettek majd ahogy megjelentem csönd telepedett rájuk.
Tudom hogy megcsaltál!-szólalt meg végül Kacchan mikor már felindultam volna.
Nem csaltalak meg senkivel sem!
Akkor miért hagytál el?!
Nem mondhatom el!-mondtam neki idegesen amire a többiek csak aggódva néztek minket.
Miért?! Úgyis megcsaltál tudom!
NEM CSALTALAK MEG SENKIVEL SEM!-ordibáltam el magam majd véletlen meg is jelent az erőm így vérvörösben szikráztak a szemeim. Egyből el is takarva szemem inkább rohantam fel a szobámba majd próbáltam lenyugodni és egy idő után sikerült is. Az ágyamba vissza mászva próbáltam aludni de nem sikerült így elkezdte egy csomó horror filmet nézni de legvégén az lett a vége hogy nem bírtam elaludni. Nem nem az miatt mert féltem hanem azért mert nem találltam egy ijesztő filmet sem így egészen reggel hatig fent is voltam utána pedig el mentem zuhanyozni majd csak simán az egyik dobozt felkapva mentem is le az ajtóhoz majd fel is vettem a cipőmet és el is indultam volna de eszembe jutott hogy van fent még pár könyv amit el akarok vinni a kicsiknek így még azokért felszaladva tettem őket egy hátizsákba majd úgy le is mentem és mostmár tényleg felkaptam a cipőmet de valaki megállított hogy kimenjek.
Hova ilyen korán?
Semmi közöd most pedig engedj ki had menjek el!
Nem engedlek!-mondta Kacchan majd erősen a falhoz nyomott.
Azt mondtam engedj el!-mondtam majd vörös szemekkel rá morogtam amire végre elengedett és párat hátrébb lépett.
Te nem Deku vagy!-mondta majd arcomba akart robbantani de ekkor Kirishima megállította.
Bro! Fejezd be!
Ő nem Deku! Vörösek a szemei!-mondta Kacchan kisebbeket robbantotgatva amire Kiri rám nézett majd újra Kacchanra.
Színtévesztő vagy?
Nem! Mondom hogy piros volt a szeme!
Bro...-mondta Kirishima majd megfogva vállát kezdte el a  konyha felé húzni de Kacchan csak el lökte és felém kezdett el rohanni majd arcomba is robbantott volna egyet de gyorsan kitértem előle majd inkább ki szaladtam a koli elé.
Te nem Deku vagy!-mondta de én csak elkezdtem menni a gyermek otthon felé. Miközben mentem tudtam hogy valaki követ ezért az egyik sarkon befordulva mentem is át egy másikba és így le is ráztam majd egyenest oda is értem.
Jó reggelt-köszöntem amikor benyitottam majd megint az a kedves lány fogadott.
Szia Midoriya!
Szia Lizi! A kicsik?
Az udvaron vannak.
Hoztam még játékot nekik ja meg a nagyobbaknak könyvet is. Nyugi nem valami hülyeséget hogy véres meg ilyesmi.
Tényleg? Nagyon köszönjük az intézet nevében is!
Nem én köszönöm hogy meglatogathatom a kishugomat!-mondtam majd el is mosolyodtam.
Amúgy tudsz segíteni?
Persze miben kellene?
Szeretnénk építeni a gyerekeknek egy játszóteret de nincs meg a megfelelő ember hozzá.
Persze hogy segítek! Valami kell még?
Igen kellenek szerszámok festék meg kötél ja meg pár növény sem ártana.-sorolta fel ameddig én leraktam a cuccokat az egyik sarokba.
Elmegyek és megveszem nektek!
Tényleg? Nem szükséges...
Nem! Ennyit megteszek ha már csak pár hónapom van hátra...-mondta egy szomorú mosoly keretében.
Rendben akkor köszönöm! Itt van egy lista hogy mik kellenek!-mondta majd oda is adta nekem a papírt.
Azta ez nagyon sok minden de nem baj!
Tessék adok hozzá egy kis pénzt ha véletlen nem lenne elég a tiéd!-mondta majd nyújtott is felém egy köteg pénzt.
Nem! Ezt nem fogadhatom el!
Ami marad az nyugdotan legyen a tiéd!-mondta boldogan.
Köszönöm.-mondtam majd még egy kis beszélgetés után végre el is indultam az üzletekbe megvenni a fontos dolgokat.

Már délután 4 óra van és végre sikerült is megvenni az összes dolgot és a kicsiknek pluszba vettem a falra nagy matricát is és krétát is amivel tudnak majd rajzolni az aszfaltra.

Itt vagyok!-mondtam majd be is mentem és le is raktam a cuccokat.
Azta....mennyibe kerültek ezek?
Az most mindegy de vettem a gyerekeknek pluszba még pár dolgot.
Akkor neked nem is maradt pénzed...
Nem baj. Majd kijelentkezek a suliból és elmegyek inkabb dolgozni hogy legyen pénzem.
Nem nem kell ez a kis dolog miatt!
Nekem már úgyis mindegy hisz úgyis tudok már mindent és úgyse lesz belőlem semmi sem tudod.
De...nem lehet ezt gyógyítani?
Sajnos nem. De addig is próbálok ebben a pár hónapban még boldog lenni és minden telhetőt megtenni a kishugomért mivel már csak ő van nekem.
Sajnálom.
Nem kell. De most csináljuk meg a játszóteret vagy inkább holnap?
Most is elkezdhetjük. Elsőnek csináljuk meg a homokozót mivel az úgyis könnyű utána majd meglássuk hogy haladunk.
Rendben!-mondtam majd pár idős ott dolgozó nő be is terelte a gyerekeket és el is kezdtük ásni a gödröt. Mivel ásóval nem nagyon akartam haladni ezért inkább szóltam Lizinek hogy ne lepődjön meg.
Ne ilyedj meg oké?
Mitől?
Ami most fog majd jönni. Ezzel sokkal gyorsabban tudunk haladni.
Oh oké. Akkor mire készüljek fel?-kérdezte amire egyből át is változtam majd rá is néztem.-ez a képességed?-kérdezte amire csak bólintottam és el is kezdtem mostmár sokkal haladósabban ásni. Mikor végeztem vissza is változtam de egy kis vért köhögtem fel.
Jól vagy?
I..igen...csak kicsit kifáradtam.-válaszoltam majd próbáltam felállni de helyette vissza leültem a földre és csak lihegtem.
Hozok innivalót! Sietek!-mondta majd el is kezdtett szaladni.  Pár perc után végre vissza is ért majd segített is inni mivel a sok ásástól fájt a kezem és az ujjaim is remegtek.
Köszönöm.-mondtam majd le is raktuk a ponyvát és bele is öntöttük a homokot majd egy kis fa ülőkét is rá raktunk a földre. A tetejét le lehetett szedni így egy csomó nehéz követ tettünk bele hogy, ne lehessen elmozdítani majd végül már este haza is mentem a táskámmal együtt.