Negyedik rész

61 4 1
                                    

Fülöp Fülöp. A hírnév csak rád vár erre nem gondoltál. Hidd el ezt nem fogod megbánni, ígérem. Puszi Ledér.

-Ez most honnan jött? -lepődött meg.

Láttam ahogy arca egy pillanatra megrándul, de közben végig az utat nézte. Nagy csend állt be, aztán megállt az autó. Piros lámpa volt.

-Csak úgy. Suttognak ezt azt a neten – sóhajtottam és hátra dőltem.

-Te jó ég. A sajtó rám is rám akar állni? – nevette el magát, miközben sebességbe tette az autót.

Látszódott, hogy meglepte az eset, mivel egyszer lefulladtunk. Aztán hátulról dudáltak, de másodjára már el tudott indulni.

- Néha még mindig cseszelődök vele – sóhajtotta. -Egy automatát könnyebb lenne vezetni, mint Amerikába.

-Nekem még nincsnek ilyen problémáim. Amíg van személyi sofőröm -vigyorogtam rá.

- A személyi sofőr addig marad, amíg titkos a kiléte – felelte mosolyogva.

-Pedig láttam egy-két cikket, hogy a pici trónörökösről semmit se lehet tudni -cukkoltam tovább.

-Huh. Most megnyugodtam – nevetett. -De amúgy nem tetszik senki. Neked?

-Senki – feleltem őszintének látszó mosollyal. – De ha tetszene, akkor tudnál róla.

-Szavadon foglak cárnő – és megállt a házunk előtt. -Szia Katka.

-Szia trónörökös.

Óvatosan kiszálltam az autóból, és a tömbház felé mentem. Bepötyögtem a kódot és elindultam felfelé. Amikor beléptem a lépcsőházba egy pillanatra közbe néztem. Azt hittem van bent valaki, de csak a szél volt, ami azt éreztette velem. A harmadik emeleten

laktunk, és szerettem ott élni. Volt mindenkinek egy-egy szobája, és ez így volt jó.

-Megjöttem – szóltam.

-Privet -köszönt anya.

Lassan bementem a konyhába, és láttam, hogy füles van a fülén.

-No ya seychas poydu, pogovorim pozzhe – mondta és kinyomta a hívást.

-Kivel beszéltél? -kérdeztem miközben kivettem a kaját a hűtőből.

- Nyinával. Mondta, hogy Alexej jön nyáron.

Anya testvére volt Nyina, az én nagynéném, anya nővére. Alexej, meg az unakbátyám volt. Anya nővére visszaköltözött Oroszországba és most is ott élnek, és szeretik. Anya általában oroszul beszélt vele, de volt, hogy magyarul kommunikáltak.

-Nah az tök jó – mosolyogtam rá. – Apa mikor jön haza? -és betettem a kajám a mikróba.

-Este felé. Apropó anya itt járt napközbe és hozott nekünk valamit. Nézd meg ott van a nappaliban.

-Te már láttad? – kérdeztem miközben egy villát vettem elő.

-Aha – mondta és láttam, hogy elkezdett gondolkozni.

Elővettem a telefonom és evés közbe kicsit görgettem az instát. Ledér nem tett ki azóta semmit. Végül rákerestem a Csongor és Tündére. Bár vettük a művet fel kellett elevenítenem, hogy minden visszajöjjön.

-Megjöttem – hallottam meg öcsém hangját.

-Hallom – ordítottam vissza teliszájjal.

-Azt gondoltam – lépett be, és rám mosolygott.

Nem lát, nem hall, nem beszél (átírás alatt)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt