Nem lát, nem hall, nem beszél (átírás alatt)

Tizenkettedik rész

Henri. Milyen aranyos a mosolya ezen a képen nem? De, de tudok egy nagyon nagy titkot vele kapcsolatban, amit még nem mondhatok el, de biztos, hogy érdekel mindenkit. Annyit elmondok, hogy a múltjához van köze. Üdv Ledér

Csütörtök reggel volt. Szerdán alig történt valami. Reggel nem együtt mentünk, mert nekem nem volt faktom, így csak bent találkoztunk, Szinte el vegetáltunk egymás mellett, amikor ketten voltunk. Persze ha volt közönség, akkor játszottuk az álompárt. Ő is és én is csak mosolyogtunk és szerelmesen néztünk a másikra. De igazából egyikünk se akart a keddi történtek után.

Szerdán Levi is írt, de vele se akartam beszélni. Szinte kifakultam aznapra, mert nem volt hangulatom senki társaságához. A szerdai napom a szimpla létezésről és lélegzésről szólt.

De a csütörtök más volt. Reggel felöltöztem és megcsináltam a sminkem. Egy fekete fehér kockás felsőt vettem fel, aminek kocka alakú volt a nyakkivágása. Emellett egy fehér nadrágot kaptam magamra és a ballonkabátomat. Már hidegebb volt, de még nem annyira. Igazi szeptember végi őszies időnk volt.

A kapuba leérve egyből beszálltam mellé az autóba. Fülöp elindította a motort, és felvette a rádió hangerejét. Elindult ABBA-tól a Mama mia és én nem bírtam ki szó nélkül. Rá vigyorogtam, és ő is tudta mi jön. Az ujjammal a műszerfalon doboltam, és elkezdtem énekelni a refrént.

-Mama mia, – énekeltem szinte ordítva – here I go again. / My my, how I can resist you?

Ő csak nevetve nézte az utat és nem mondott semmit. Én folytattam a refrént, aminek minden egyes szavát komolyan gondoltam. Nem tudtam neki ellenállni, és nagyon hiányzott.

Miközben énekeltem a szívemre tettem a kezem és dobogást szimuláltam. Tovább nevetett és az unat nézte közben.

-Egy őrült nő vagy – rázta meg a fejét.

-De a te őrülted – mondtam. -És most ABBA-t hallgatunk -mondtam és lehalkítottam a rádiót és elindítottam volna a következő zenét, de megérkeztünk az iskolához.

- Majd máskor – mondta pimasz mosollyal.

- Majd hétvégén az fog menni egész végig. Nem fehér lesz az egész, hanem Retro – és kiszálltam az autóból. -Tupírozott haj, az a fura smink neon ruhák. Neked szerzünk parókát.

- Persze, persze – felelte. -Majd Hippinek állok és beszívva fogok piece-t mutatni – fejezte be és bezárta a kocsit.

-Aha – bólogattam és megfogtam a kezét és elindultunk. - Vagy nem is. Görkorival állunk egymás előtt.

-Persze – mondta és mosolyogva mentünk tovább. -Amúgy már meg vannak a ruhák. A családi fotózás lesz fehérbe. Azaz én, Will és nagyapa. Veled másba leszek.

-Akkor már megismerem a nagyapádat is?

-Aha. Bár már rengeteg mindent tudnak rólad. A személyi marketingeseink olyanok, mint az FBI.

Erre nem mondtam semmit, csak magam elé néztem. Durva volt belegondolni, hogy mennyi mindent ki tudtak rólam nyomozni.

-Szóval a bemutatkozás csak annyi lesz, hogy felmér?

-Jaj Kata – nevette el magát Fülöp. -Ez nem a királyi család, és nem is egy amerikai tv show. Csak bemutatkozol neki, és kisebb információkat tud rólad. Hol születtél, anya neve, apja neve, miket szeretsz, hol tanultál. Ezt egy családfa kutatásként kell elképzelni.

-Oh – nyugodtam meg.

-Nem kell félni – felelte és megszorította a kezem. -És már látom magam előtt, hogy nagyapa nagyon fog kedvelni. Ezek meg kellenek, nehogy valami olyan ember kerüljön be a családba, aki csak a pénzre vagy a hírnévre megy. Lásd a Gucci család. A cég a család tulajdona lesz nagyon sokiág. Azaz ez a terv.