Szabadon a végtelenbe

Six

Másnap reggel, ahogy kinyitottam a szememet, körbekémleltem a szobát, majd megállapodott a tekintetem Estheren, aki éppen az íróasztalánál ülve írogatott valamit.
Nagy nehezen feltápászkodtam, majd egy gyors 'jó reggelt' köszönés után a fürdőbe sétáltam.

Miután megcsináltam a reggeli rutinomat, szobatársamhoz fordultam.

-Elmegyünk ma bevásárolni a sulira?

-Persze - felelte

Jó, tudom. Elég utolsó pillanatra hagytuk ezt a vásárlás dolgot, viszont valahogy ez az egész teljesen kiment a fejemből.
Ahogy más dolgok is.

Grayson.

Tegnap amit mondott nekem. Még mindig nem tudom felfogni. Nem hiszem el, hogy ezt így nyíltan kimondta. Nagyon fáj.

Elhessegettem ezeket a gondolatokat, majd miután elkészültünk, és Louiset is magunkkal húztuk, elmentünk a bevásárló központba.

Miami legnagyobb plázája volt, amiben még sosem voltam.
Hatalmas volt, rengeteg butikkal.

Miután kicsodálkoztuk magunkat, elindultunk az egyik papírboltba.

Megvettük magunknak a füzeteket, tollakat, majd miután kiléptünk az üzletből, Louise megszólalt.

-Menjünk be abba a ruhaboltba! - mutatott az említett helyszín felé

Elindultunk, majd miután beléptünk, elkezdtünk nézelődni.

Ahogy végigsimítottam a kezemet a ruhákon, megakadt a szemem egy darabon.

Ki is emeltem a többi közül, majd érdeklődve néztem végig a ruhán.

Egy nagyon szép kék testre simuló nyári ruha volt.

Tudtam, hogy ezt meg kell vennem.

-Én ezt felpróbálom-léptem oda Estherhez.

-Okeee. Akkor mi pontozunk - vigyorgott - Louise!!

-Mi az? - lépett ki az egyik ruha sor mögül az ikrem

-Gyere pontozni Destiny ruháját! -felelte

Miután Louise helyet foglalt Esther mellett, beléptem az egyik öltöző fülkébe, majd fel is húztam a ruhát, és elhúztam a függönyt.

-Destiny! Ez fantasztikus! - lelkesedett Esther

-Nagyon jól áll! Meg kell venned! - értett egyet Louise

Megfordultam, és kissé bizonytalanul néztem magam a tükörben, majd végül egy bólintás kíséretében, visszaléptem a fülkébe.

Miután átöltöztem, a pénztárhoz sétáltam a ruhámmal a kezemben. Mivel nem volt ott senki, így várakoztam.

Egyszer csak valaki megjelent a pult mögött.

-Bocsánat, itt is vagyo.. - lépett a pult mögé Kyra, és mire meglátott meg is akadt a mondandójában - TE MIT KERESEL ITT?

-Vásárolok - mutattam fel a kezemben lévő tárgyat

-Nem szolgállak ki- lépett egyet hátra

Most csak viccel, ugye?

-Ezt most nem mondod komolyan?! - képedtem el.

-Oh, dehogynem. Mivel leöntötted a ruhámat, így nem vagyok hajlandó kiszolgálni téged- mondta magabiztosan

-Na, jó ebből elég. - elégeltem meg - Egy. Az véletlen volt. Kettő. Én sokkal jobban lehetnék rád dühös, ugyanis a tiéd az a srác akibe szerelmes vagyok.