Szabadon a végtelenbe

Four

Az utcán állva körbekémleltem a környéket majd elindultam az iskola bejárata felé.
Annyira siettem, hogy hirtelenjében megbotlottam valamiben.

Azthiszem, hogy itt az életem vége.
Legalább szép halálom lesz.
Majd a sírkövemre ki lesz írva, hogy halál oka: megbotlott egy kavicsban. Kicsit se szánalmas.
Á, dehogy.

Már majdnem elért a vég amikor a derekam köré fonódott két kar és megtartott.
A karok tulajdonosára emeltem tekintetemet, aki nem más volt mint Grayson.

-Légy óvatosabb! - mosolygott rám, miközben még mindig a karjai között olvadoztam.

-Köszönöm, hogy megmentettél! - feleltem álmodozón.

-Még szép! Ilyen gyönyörűséget kár lenne otthagyni - felelte, miközben közelebb húzott magához és az ajkait az enyémekre tapasztotta

Elképedtem egy pillanatra majd én is visszacsókoltam.
Miután elváltunk egymástól, Grayson a szemembe nézett majd megszólalt.

-Destiny.. - kezdte lágyan

-Igen? - kérdeztem teljesen olvadozva

-Én szeret..

A folyosón szaladgáló kollégisták hangos nevetésére riadtam fel.

Felültem az ágyamon majd a Graysontól kapott könyvemet az éjjeli szekrényre tettem.

Ajj. Csak egy álom.

Hát igen. A tegnapi után, mit tagadjam, teljesen belebolondultam Graysonba.
Ahogy ott viselkedett velem, teljesen levett a lábamról. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az olyan fiúknak mint Grayson, sosem fog tetszeni egy olyan lány mint én. De azért jó álmodozni.

Átnéztem Esther ágyára ami üres volt.

Mennyi az idő?

Kezembe vettem a telefonomat.

10:02

Oooo a francba!!

Felálltam az ágyamról majd magamra kaptam a ruhadarabokat amik a szekrényben a kezem ügyébe akadtak, majd a fürdőbe rohanva valamit csináltam a külsőmmel, hogy mégse úgy nézzek ki mint egy zombi. A hajamat laza kontyba kötöttem majd az edzőtáskámat felkapva, kiviharoztam a szobából.

Lementem az ebédlőbe majd elvettem az asztalról a reggeli szendvicsemet és elindultam a buszmegálló felé.

Igen. Ma van az első röplabda edzésem.
Nyilván nem tudok normálisan csak bemenni.
Nem! Nekem késnem kell!
Ez is csak én lehetek.

Konkrétan rohantam az említett helyszín felé. Ahogy bekanyarodtam az utcába, ahol a buszmegálló található,megláttam a sárga járművet.

-Várjon meg!-emeltem fel a kezem miközben rohantam.

Már majdnem odaértem, amikor a busz elindult, és ott hagyott.

Na, szép. Ennyit a mai edzésről.

-Ezt nem hiszem el- néztem a busz után majd helyet foglaltam a buszmegállóban található padon, és elkezdtem elfogyasztani a reggelimet.

Miután megettem, elkezdtem az utcán sétáló embereket kémlelni.

Hirtelen egy fehér autó gurult elém majd megállt.

Jézusom! Most elfognak rabolni?

Felláltam, hogy ha esetleg elrabolnának, tudjak valamerre menekülni.