K.O Király /BakugoxReader/ Befejezett

1.rész

Bakugo szemszög:
Egyik nap éppen edzestem Sada-sannal és a fiával Zackkel aki 2 évvel idősebb nálam, mikor valaki kivágja az ajtót. Mindenki oda kapta a fejét. Egy fiatal nő fekete szoknyában, csizmában és farmer zsekiben, napszemüveggel a szemén sétált be a terembe. Köszönt a recepciósnak és oda jött hozzánk.
-Sziasztok!
-Áhh szia! Pont jókor.~ugrott ki Zack a ringből és a feje búbjára adott egy puszit. A lány meg levette a napszemüvegét és felrakta a feje tetejére. Ekkor láttam meg a gyönyörű szürke szemeit. Végig mértem tetőtől talpig. Mit ne mondjak nem rossz nő. Mikor rám nézett kicsit elhúzta a száját és megindult az irodák felé. Pontosabban az adminisztrációs iroda felé.
-Ez meg ki volt?
-Huh?~nézett rám mindenki aki hallotta.
-Süket és vak vagy?
-Nem ismered meg?
-Tény, hogy nem mindennap van ilyen dögös cuccban de felismerhető.
-Túl sokat edzzel. Nem veszed észre a külvilágot.~nézett rám az edzőm.
-Ez nem igaz!
-Ha figyelnél tudnád ki ő.
-Ha elmondanátok ki akkor talán tudnám!
-Jöjjél rá magadtól.~nézett rám szúrósan Zack és elment zuhanyozni.
-Na akkor mára be is fejeztük Bakugo.
-De...?
-Ihjj Bakugo.. kihúztad a gyufát az edzőnél.
-Fogd be furahaj!~mivel tényleg érdekelt az idegen nő felmentem az irodába ahogy voltam és mikor az ajtóhoz értem kopogtam.
-Gyere.~szólalt meg. Mikor benyitottam kicsit vörös voltam mert egy elég szigorú tekintettel találtam szembe magam.
-Jó napot..
-Jó napot? Te sem szoktál így köszönni.
-Ismerjük egymást?
-Fhuu.. mit is vártam tőled... Ha az segít, hogy soha nem köszönsz akkor talán elindulhatunk.
-Sok embernek nem köszönök.
-Hidd el ismerlek már annyira hogy ezt tudjam.
-Ismersz?
-Hááát.. mivel itt dolgozom egy ideje igen. Meg japán egyik legjobb bokszolóját nem nehéz ismerni.
-Uhhgg.. ez kínos..
-Neked. Nekem nem. Én jól szórakozom rajtad.
-Huh? Mit képzelsz kivel beszélsz?~csaptam az asztalra. És hajoltam közelebb hozzá.
-Bakugo Katsukival beszélek.~csapott ő is az asztalra amitől megrezzentem mert nem sok ember kötöszködik velem. Csak a részegek vagy akik nem tudják hol a helyük. Úgy látom a liba nem tudja a helyét.
-Mit képzelsz, hogy így beszélsz velem?!
-Nagyon vicces vagy! Azt sem tudod ki vagyok! Mégis úgy beszélsz velem mint valami cseléddel!
-Mond meg ki vagy! És akkor eldöntöm hogy beszélek veled!
-Na ide figyelj! Velem nem beszélhetsz így! Nő vagyok. Tudom lebecsülsz. Fizikai erőm jóval gyengébb a tiédnél. De eltudom intézni hogy a karriered itt és most véget érjen!
-Nagy szavak egy törpe libától!
-A becenevemre legalább emlékszel.
-Huh? Sok embert libázok. De.. várj.. az képtelenség.. csak egy embert libáztam folyton.. a gimiben..
-Hoppá kezded kapizsgálni.
-Zora? Sada Zora?
-Megy ha akarod!~simogatta meg a fejem.
-Mióta dolgozol itt?
-Hmm 3 éve? És diákmunkába is itt voltam.
-Várj.. Zack a bátyád? És Hiroto lánya vagy?
-Micsoda êszjárás! Úgy látszik nem csak protein van az agyadban!
-Hogy képzeled?! És még te akarsz kirúgatni?!
-Hmm igen. Adminisztrátor vagyok. Mert gondolom ezt sem tudod. Beszélek apámmal hogy toxikus vagy az edzőtársaiddal és velem is. Kénytelen lesz kirúgni. Én foglak kidobni a rendszerből. És van egy-két ismerősöm akinek szívesen mesélek rólad. Biztos lehetsz benne hogy a médiának is véletlenül elküldök egy levelet. És reccs. Vége a karrierednek.
-Nem tennéd meg! Ismerlek gimi óta. Nem mernéd megtenni!
-Tesztelni akarsz?~emelte fel a telefont.
-Nem.
-Én is így gondoltam.~ült vissza a székébe.
-Mikor lettél ilyen.. hogy is mondjam.. más?
-Tényleg csak az edzésre koncentrálsz. Az öcséd babysittere is én vagyok. És ez kivételes alkalom. Még mindig az általad nevezett "zsákokat" hordom.
-Miről maradtam le?.. A gimi már 3 éve volt... Senki nem beszél velem az osztályból csak akik itt dolgoznak...
-Ülj le! ~mutatott a vele szembe lévő székkel.
-Ne mond meg mit csináljak!
-Tsk... Visszatérve a kérdésedre. Nem azért nem beszélnek veled mert nem akarnak. Szimplán ignoráltad őket egy ideig és nem akarnak zavarni. Nem az én dolgom. De próbáld kiélvezni az életet. Nem azt mondom ne foglalkozz a karriedreddel de.. szórakozz egy kicsit. Elpazarlod az életed!
-Azt akarod nekem bemesélni, hogy szórakozzak a hozzád hasonló együgyűekhez hasonlóan mert fiatal vagyok? Dobjam el úgy a céljaimat?! Ezt nevezed te pazarlásnak?! Az pazarlás amit te csinálsz!
-Ne forgasd ki a szavaim! Nem azt mondom nem kell foglalkozni a jövővel. De te csak a közel jövőben nézel. Ahol sikereket érsz el. De arra már nem gondolsz mi lesz veled 45 évesen! Edző leszel? Vagy amit felhalmoztál pénzt elköltöd egyedül? Mert ha így folytatod nem maradnak barátaid és családod se lesz!
-Ki mondta hogy kellenek nekem?!
-Tsk.. én figylemeztelek! Nincs rosszabb a magánynál! Az 2 külön dolog mikor egyedül szeretnél lenni és amikor nincs kivel lenned! De ezt tapasztald meg a saját bőrödön!
-Te is ugyan olyan vagy mint minden nő! Szolgáltatni akarod magad egy gazdag férfival! De belőlem nem eszel!
-Ki mondta?! Ha te lennél az utolsó ember a világon akkor se kellenél! De tudod mit? Fogadjunk!
-Állok elébe!
-Ha kibírsz 1 hónapot úgyhogy nem beszélsz senkivel. Csak akivel nagyon muszáj. Akkor megteszek neked bármit. Fizetek neked. Szolgád leszek. Amit csak akarsz. De! Ha nem bírod ki. Én nyertem. És azt teszek veled amit akarok!
-Áll az alkú! De nehogy megbánd a döntésed!
-Ohh.. nem fogom.~ráztunk kezet.
-Mikor indul?
-Mostantól.
-Akkor el is köszönök. Adminisztrátor kisasszony.~Zora csak intett és elégedett mosollyal kisétáltam az arcomon. Mekkora balfék! Nagyon nagyot fog veszteni. 1 hónap emberek nélkül. Csak edzés. Maga lesz a mennyország.
Zora szemszög:
A terv sikerült. Ahogy Mitsuki-san kérte fogadtam Bakugoval. Mindenkinek kiküldtem egy emailt hogy ne beszéljenek vele mert kihívást teljesít. Indul a meccs Bakugo.