K.O Király /BakugoxReader/ Befejezett

16.rész

Zora szemszög:
Miután mindenki lenyugodott elindultunk megnézni Kirishima mérkőzését. Kegyetlen harc volt. Testutestu ellen küzdött és húzosan de tovább jutott. Angi ugrált körülötte, Katsuki is felment hozzá pacsizni én meg intéztem a dolgom. A többi versenyzővel megbeszélni mikor következnek, megnyugtatni őket és anyjuk helyett a anyjuknak lenni. Én vagyok az egyik legfiatalabb aki a clubban dolgozik de mégis néha anyjuk vagyok... Férfiak...
Már egy ideje bolyongtam mikor nem figyeltem és valakibe beleütköztem.
-Ohh.. Elnézést..
-Elvan nézve.~hallottam meg egy ismerős hangot.
-Midoriya? Bocsi.. kicsit elvagyok havazva és elgondoltam..
-Semmi gond! Úgyis téged kerestelek.
-Engem? Most megleptél.
-Igeenn.. bocsánat személyes kérdés lesz ha nem akarsz nem kell válaszolnod!
-Nem gond mondd csak.
-Mi van közted és Kacchan közt..?
-Hááátt érdekes kérdés. Barátság extrákkal ha fogalmazhatok így.
-Az extrába mi tartozik?
-Piszkáljuk egymást, néha anyáskodom felette aztán ő felettem apáskodik.. néha egy kis flört.. nagy ritkán lelkizés.
-Ahhh értem. Ha jól tudom jelenleg szingli vagy.
-Igen.
-Nem lenne gond ha egy barátommal ismerkednél..? Mármint érted.. randiznátok..
-Öhmm .. Midoriya.. ez most.. nem fér bele az életembe... Elvagyok havazva munkával és nem nagyon vágyok ismerkedésre...
-Ohh.. semmi gond.. értelek... Nem lehet könnyű Kacchan jobb kezeként..
-Nem csak Bakugonak vagyok a jobb keze akinek éppen szüksége van rám..
-Oi! Elég a bájcsevelyből! Gyere velem!~került elő a semmiből Katsuki.
-Hova menjek?
-Fogd be a szád és gyere!
-Kacchan! Nem illik ilyet mondani!
-Leszarom mit illik mit nem. Most szükségem van rád szóval gyere!
-Hát hív a munka.. akkor majd még beszélünk..
-Szia Zora-chan! Szia Kacchan!
-Szia..
-Tch.. Oi gyere már!~kapta el a csuklóm.
-Mi bajod van?!
-Elég sok. Először, miért beszélsz ezzel a nyomival? Másodszor, ennyire naív nem lehetsz!
-Naív?
-Nem a haverjának akar hanem magának!
-Milyen kedves hogy kihallgatod a beszélgetésem!
-Harmadszor, nagyon fáj a vállam!
-Menjünk be a pihenőbe és megnézem.~bementünk a szobába Katsuki nyugodtan leült egy székre én meg elkezdtem kérdezgetni hogy hol fáj és próbáltam megtalálni azt a pontot amit kikéne roppantani vagy maszírozni.
-A jobb vállam és alatta. Amikor behúztam Agusztusznak akkor roppant meg.
-Ughh.. néha olyan vagy mint egy nagy gyerek!
-Majd én adok neked.. ÁÁÚÚ!
-Ezek szerint megvan. Ez fájni fog.~rácsavartam az egyik kezem a felkarjára a másikkal megfogtam a vállát és hirtelen nagyot rántottam rajta. Elég nagyot roppant.
-ÁÁÁÁ! NORMÁLIS VAGY?!
-Még mindig fáj?
-Nem annyira.
-Akkor mégegyet roppantok rajta.
-Eszedbe ne jusson!
-Ez nem fog annyira fájni. Vagy csak nem félsz?
-Csináld.~ismét megfogtam a felkarját de most hátra húztam miközben a hátát előre nyomtam és még egyet roppant. Nem tetszett nekik mert felsziszent. Ezután már csak kicsit ellazítottam.
-Kész. Fáj még valahol?
-Nem. ~nyújtotta ki a vállát és körzött vele párat.~Hogy csináltad?
-Szimplán a bekötött izmokat kiroppantottam és ellazítottam.
-Szerencsés lesz a férjed. Mindennap ilyen masszázst kapni.. ahh..
-Majdnem mindennap jársz masszőrhöz!
-De egyik se csinál semmit csak olajossá teszi a bőröm és piszkál. Te legalább csinálsz valamit!
-Szegények ha hallanák..
-Több olyan nő kellene aki így tud masszírozni.. és nem idegesítő annyira.. ughh.
-Mára nem lesz több meccsed szóval mehetsz vissza a szállódában.
-Velem jössz?
-Van még egy kis melóm de 1 óra múlva megyek.
-Akkor inkább megvárlak. Eltévedek és nincs kedvem a hülye nyelveteket hallgatni.
-Jó akkor én megyek a dolgomra.
-Menj.
Bakugo szemszög:
Miután a Liba elment a dolgát intézni valaki kopogott.
-Szia Kacchan!
-Mit keresel itt?!
-Amit te is. A szerelmet.
-Rossz ajtón kopogsz. A kurvák nem itt vannak.
-Kacchan.. te sose változol. Nekem egy nő kell.
-Ugy nem?!
-Dehogy nem. Zora kell nekem. Megis szerezem!
-Ne merészeld! Tartsd távol magad tőle!
-Úgy ahogy te a barátnőmtől?! Nagyon jól tudtad a világot is megadtam volna neki! Elvetted tőlem!
-Legalább megszabadítottalak egy idegesítő kurvától aki csak a pénzre ment!
-Ha nem csavarod el a fejét már rég házasok lehetnénk! Gyerekeim lehetnének! Elveszem tőled a szíved vágyát és előtted fogom kisajátítani!
-Álmodozni lehet! Soha nem szeretne beléd!
-Hmm... Mi lenne ha elmondanánk a közös történeteink? Ahogy bántottál. Ahogy elvetted a barátnőm. Soroljam?
-Tch...
-Rossz érzés sarokba szorítva lenni. Ugye? Ha csak egy lépést is teszel Zora felé minden mocskos titkodat véletlenül elmondom.
-Te szemét!
-Sziasztok!
-Szia Kirishima-kun!
-Csá.
-Csak hogy tisztázzuk. Bárkinek bármit mondasz erről.. mindenkinek elmondom. Talán a sajtónak is. Ugyanez lesz ha Zora közelében meglátlak!
-Szóval ha nem látsz minket akkor meg is fektethetem?
-Ne játszd az okost. Ugyanaz a következménye. Csak akkor elérem hogy örökéletre megutáljon!
-Tch..
-Ha nem gond én megyek.. sziasztok!
-Mi volt ez Bakubro?
-Semmi közöd hozzá!
-Huu de paprikásak vagyunk.
-Kussolj már az Isten szerelmére!~húztam be egyet neki.
-Mi bajod van?!
-Nem megmondtam hogy kussolj?!~kezdtem erőteljesen ütni ekkor jött vissza Zora.
-Bakugo! Mit csinálsz?!~rángatott odébb és megpofozgatott.
-Ne érj hozzám!~csavartam ki a csuklóját.
-Auu. Elmentek neked otthonról vagy mivan?! Megőrültél?!~ráncigált meg.
-Megmondtam hogy ne érj hozzám!~csaptam a falnak ahol fojtogatni kezdtem.
-Katsuki... Normális.. vagy? Mi.. történt..?
-Ha mégegyszer így mersz szólítani megfujtalak!
-Bakugo! Azonnal engedd el!~tépte le a kezem a furahajú.
-Ne mond meg mit csináljak!
-Oi! Elég legyen!~jött be Zack. Márcsak ez hiányzott. Mikor meglátta a földön félig ájult húgát hihetetlenül ideges lett.
-Mégis mi a franc?! Valami magyarázat?! Egymásnak rontatok a húgom meg ájultan ül?!
-Nem tudom mi történt. Bakugo egyszer csak nekem rontott. Amikor Zora próbált segíteni fojtogatni kezdte.
-Bakugo! Normális vagy?! Tudod ha valamelyikünknek eljár a szája azonnal ki leszel zárva?! Egyik hogy egy verseny társadnak neki rontottál! Meg az egyik segédnek is! Aki ráadásul a mi csapatunkban van!
-Uuu de nagy szavak! Tovább kellett volna fujtanom. Látom nem hiányozna!
-Dögölj meg! Húzz innen! De nagyon gyorsan! Ezért még számolunk!~kimentem a szobából és visszamentem a hotelbe. Hihetetlenül ideges voltam a nyomira legfőképp magamra. Nem érdekel mi áron de megvédem Zorát magamtól. A legjobb távoltartási módszer ha addig bántod míg el nem fordul tőled... Nem sokkal később valaki beviharzott a szobámba.
-Bakugo! Beszélnünk kell.
-Húzz innen!
-Tudom hogy csak elakarsz marni magad melől. Ne is próbálkozz! Ahogy mindenki mást is!
-Miket beszélsz?! Nincs szükségem idiótákra! Egyedül is megy!
-Ezt már megbeszéltük. Kellenek melléd emberek.
-Nem kellenek! Feleslegesek vagytok egytől egyig!
-Ne nézz már hülyének! Tudom hogy Midoriya megfenyegetett!
-Semmit nem tudsz te!
-Jó én tudom az igazságot. Beszélek vele.
-Milyen igazságról beszélsz?!
-Tudom hogy bántottad! Tudom hogy elvetted a barátnőjét! Tudom hogy bosszút akar állni rajtad csak azt nem tudom miért velem zsarol!
-Tch.. miért vagy te ilyen kurva okos..
-Nem okos vagyok, csak egy részét hallottam a beszélgetésnek és lerendeztem Midoriyát. De nem szólt neked hogy felesleges marafj egyedül.
-Mocskosul hülye vagyok...
-Tényleg az vagy. Zackkel és Kirishimával megbeszéltem a dolgokat. Nem lesz belőle semmi.
-Mivel érdemeltem ki ezt a sok kedvességet...?
-Probálsz változni... De ha eltérsz a jó úttól kell valaki aki visszarángat rá... Ezért kell mindig fél szemem és fülem rajtad legyen. Tudjak mindent és megpróbáljam megoldani.
-Miért..?
-Nem akarom hogy szenvedj. Nem vagy rossz ember csak nehéz természetű és nehezen kiismerhető.
-Látom átlátsz rajtam..
-Mint az üvegablakon.
-Nem ítélsz el hogy ilyeneket tettem...?
-Régen volt. Hülye voltál. Mondjuk most se vagy normális.~vágott a fejemre.
-Ezt megérdemeltem.
-Még további kettőt fogsz kapni Zackéktől. Bakugo. Nem vagy egyedül. Egyszer értsd már meg végre.
-Megértettem... Zora...~ragyogtak fel a szemeim. Mivel érdemeltem ki ezt az angyalt..?