K.O Király /BakugoxReader/ Befejezett

12.rész

Bakugo szemszög:
Reggel arra ébredtem hogy valaki fekszik rajtam. Először örültem mert azt hittem a Liba, mikor kinyitottam a szemem a kis öcsém feküdt rajtam.
-Szállj le rólam!
-Mnmm.. Nii-chan még korán van... Ne kiabálj!
-Tch...
-Másra számítottál?~pillantottam meg az ajtónak támaszkodó lányt aki egy bögrét szorongat és iszogatja a benne lévő italt.
-Csak nem mellettem szerettél volna ébredni?~könyököltem fel.
-Igazi rémálom lett volna.~ment ki a szobából. Kösz Zora jól esett. Egy másik bögrével a kezében tért vissza pár másodperc múlva.
-Ez mi?
-Reggeli kávé. Nem mérgeztem meg nyugalom.~nyújtotta át a kávét és leült mellém az ágyra.
-Egy angyal vagy.~bújtam az ölébe és az öcsém meg engem ölelt át.
-Na akkor ez az angyal elszáll a mennybe.~kelt fel és indult volna ki de vissza rántottam.
-Hova mész?
-Reggelizni.
-Ne menj el..
-Mi az belém szerettél?~guggolt le az ágyammal szemben és mélyen a szemembe nézett ami megőrített de nem szakíthattam meg a szemkontaktust.
-Ne bámulj már!~toltam odébb a fejét. Némán felállt és az ajtónál visszafordult egy győztes, mindent tudó mosollyal nézett felém.
-Szerelmes vagy.~ennyit mondott és kiment. Köpni nyelni nem tudtam. Honnét tudja? A furahajú volt?
-Zora!~ugrottam ki az ágyból és berontottam a szobájába ahol a falnak nyomtam.~Honnét szedtem hogy szerelmes vagyok?!
-Látszik rajtad.
-Egy nézésből megmondod?!
-Igen. Meg ha nem lennél szerelmes csak beszóltál volna valamit. Nem rontottál volna rám mert félsz, hogy honnét tudom ezt a titkod..~mosolygott.
-Huh?!
-Azt is tudom kibe..~hajolt közelebb.
-Na kibe?
-Hahaha! Nyertem! Bevallotad hogy szerelmes vagy!~vigyorgott. Meglepetésemben elengedtem és akkor a karjait a nyakam köré fonta és röhögött.~Téged is ritkán látni zavarban!
-Nem vagyok zavarban! Idegesít hogy egy Liba tudja..
-Miért?
-Ha egy tudja akkor az összes!
-Ez igaz.
-Nincs kedvem senkinek magyarázkodni... Nem vagyok az az érzelgős ember... Ezért sem fogom megkapni akit szeretek.. soha..~vedtem le a kezeit rólam és leültem a földre és neki támaszkodtam a falnak.
-Lehet pont a te hülye személységed kedveli!
-Ahh.. nem érdemlem meg őt és kész!
-Figyi hamár itt tartunk nyerj meg nekem egy fogadást! Lány a "szerelmed"?
-Igen.
-Megmondtam! Megmondtam! Megmondtam!
-Huh?
-Fogadást kötöttek a többiek ha szerelmes vagy akkor lány vagy fiú.
-Miért gondolják hogy meleg vagyok?
-Egy lány közelébe sem láttunk!
-Te lány vagy!
-A munkatársad vagyok! Nehéz lenne elkerülni!
-Munkatárs..~keltem fel és kivágtam a szobámból az öcsém. Szóval csak egy munkatárs vagyok...
-Bakugo? Jól vagy?
-Hagyjál! Jól vagyok!
-Egyszer flörtölsz. Egyszer lelkizünk. Egyszer meg csak úgy utálsz! Döntsd el mit akarsz..~csöppent le egy könnycsepp az arcán.
-Huh?
-Kurvára elegem van abból, hogy próbálok veled jófej lenni de egyszer flörtnek veszed egy rossz szólok és mát behisztizel!~ordított. A düh és a csalódottságot lehetett hallani a hangjában.
-Zora..
-Most én is azt mondjam, hogy hagyjál?!~esett össze.
-Nyugodj le! Nem tesz jót az asztmádnak!
-Nem érdekel! Inkább megdöglök!~köhögött.
-Ide figyelj Libuskám! Szükségem van rád!~öleltem át.
-Jól hazudsz..~ölelt vissza.
-Miből gondolod, hogy hazudok?
-Te kristály tisztán megmondtad nincs senkire szükséged és a segítségükre se.
-Mmm.. azóta gondolkodtam..
-Na és mire kellek neked?
-Mennyire vagy jó az ágyban?
-Gondoltam.~állt volna fel amikor visszarántottam.
-Elment a humorérzéked kis Sada?~suttogtam a fülébe.
Zora szemszög:
A fülembe suttogta új becenevem. Teljesen kirázott a hideg. Nem Zora. Nem. Nem szeretek belé! Nem!
-Hmm... Akivel eddig voltam nem panaszkodott..
-Huh? Hány pasid volt?
-Egy se. Ezért nem panaszkodtak.
-Aghjjj! Ez a tipikus Sada humor! Tesódnak és apádnak is ilyen a humora!
-Hisz Sada vagyok..~vigyorogtam. Pár pillanat múlva nem volt már annyi kedvem vigyorogni. Az ölébe ültetett közel a csípőjéhez. Szembe fordított magával és közel hajolt az ajkamhoz.
-Nekem jobban tetszene a Bakugo Zora..~nyalt végig az ajkain.
-Jobban tetszene ha testvérek lennénk?~adtam az ártatlant.
-Gonosz vagy!~dőlt rá a vállamra.
-Én? Gonosz? Soha!~ekkor egy kisebb harapást éreztem a nyakhajlatomban.
-Áu! Te normális vagy?!~rántottam el a nyakam.
-Nem.. elvette az eszem a szerelem.~válaszolási lehetőséget sem adott és finom ajkait a sajátomon találtam. Érzelmes csókot kaptam. Érezni lehetett milyen régóta akarta megtenni. Gyorsan elhúzódott mikor észlelte, hogy nem csókolom vissza.
-Bocsánat...
-Öhmm.. ez mi volt..?
-Egy hiba... Nem akartam bocsánat..
-Ha nem akartad minek csókoltál meg?
-Nem tudom.. régóta vágytam rá..
-Huh?
-Bevallom. Szeretlek.~kis sokk ért. Bakugo? Szerelmet vallott? Nekem?
-Bakugo..
-Nem kell mondanod semmit. Hiba volt. Tudom nem érzel így írántam. Sajnálom. Ha megkérhetlek rá hívj Katsukinak.
-Katsuki..~na itt vesztettem el a fejem. Félve megcsókoltam amit tiszteletben tartott és lágyan csókolt vissza. A világ megszűnt körölöttünk. Szép lassan a levegő hiány miatt elváltunk mikor meghallotuk, hogy kopognak egyből szétugrottunk és úgy tettünk mintha semmi nem történt volna.
-Öhmm... Minden oké? Katsuma úgy jött oda hozzánk, hogy veszekedtek..
-Mikor nem veszekszünk?
-De most nagyon csúnyán balhéztatok.
-Nem, nem gondolnám.
-Nem volt ez olyan durva.~néma csend. Senki nem akarta elhinni hogy mi így kibékültünk és egy szobában ülünk.
-Jól vagytok?
-Én igen. Katsuki te?
-Én is jól.
-Mióta Katsukizod?
-Megkértem rá. Néha zavar ha Katsuma itt van meg már régóta ismerjük egymást én is tegezem. Meg ez egy fokkal közelebb van ahhoz hogy barátok legyünk.
-Igen, igen.
-Most is barátok vagytok nem?
-De sokat veszekszünk! Ezen akarunk csiszolni!~mosolyogtam zavaromban.
-Okéééé.. akkor most mi megyünk.~ment ki mindenki a szobából.
-Ez kínos volt.
-Mióta tudsz ilyen jól hazudni?
-Katsuki, Katsuki, Katsuki... Te még nem ismersz..~másztam közelebb hozzá.
-Akkor engedd meg, hogy felfedezzem az a mocskos hazug szádat..~csókolt meg ismét. Csók csatát vívtunk mikor megjött a józan eszem.
-Katsuki... Ezt nem csinálhatjuk...
-Miért? Felnőtt emberek vagyunk!
-Te egy profi bokszoló vagy. Én meg egy adminisztrátor és babysitter. Egyikünknek sem lenne ideje egy pár kapcsolatra.
-Megoldanánk!
-Láttad te mennyi melóm van? 4-6 órákat alszom! Képtelen lennék még egy feladatra... Sajnálom..
-Levenném a tehet a válladról ígérem! Könyörgöm adj egy esélyt! Ne mondj le rólunk úgy, hogy nem is tudod, hogy működne!
-Ez az. Lehet nagyon elszúrnám..
-Könyörgöm adj egy esélyt... Csak egyet..
-Ezt megbeszéljük még..~hintettem egy apró csókot ajkaira.
-Hmm.. aki utoljára ér le reggelizni az fizet!
-Szemét vagy!~ rohantam utána.