Hunter teljesen elmerült a lyukba, legalább három métert zuhant mire az aljára ért. Szerencsére nem ütötte meg magát túlságosan mivel a föld alatta lassan omlott alá, ettől függetlenül Hanni megijedt és gyorsan oda szaladt a lyukhoz:
- Hunter! Hunter! Jól vagy? - nézett volna a lyuk mélyére, de nem sokat látott a felkavarodott portól ami a zuhanás következtében keletkezett. Hunternek a köhögése hallatszott fel a lyukból először, majd megszólalt kissé fuldokolva.
- Jól vagyok. Khm khm. Csak majd megfulladok - hessegette kezével az arca elől a port.
- Nem fáj sehol? Biztos jól vagy? - érdeklődött aggódó hangon Hanni.
- Nincs gond, csak meglepődtem. - mondta Hunter már sokkal tisztább hangon. A por lassan kezdett ülepedni körülötte, és a napfény besütött a lyukba. - Azta! Ez nem csupán egy lyuk, hanem egy járat. Innen két irányba is lehet menni - nézett szét maga körül.
- Egy járat? - kérdezte csodálkozva Hanni. Valamiért úgy érezte, hogy ennek a járatnak köze lehet az eltűnő alakhoz akit reggel látott és fellobbant benne a kíváncsiság - Várj! Lemegyek én is! - kezdett el háttal mászni a lyukba
- Hogy mi? - lepődött meg Hunter - Ne legyél már hülye! Inkább segíts kiszabadulni! - kiáltotta Hunter, de mire mindezt kimondta Hanni lábai már a lyukban kalimpáltak szilád talajt keresve. - Vigyázz! Le fogsz esni! - nézte Hunter aggódva a lány manőverét. Hanni megpróbálta magát lábaival a lyuk két oldalán megtámasztani és úgy lejjebb mászni, de az egyik lába megcsúszott és ő is le huppant. Bár nem olyan magasról mint Hunter, és a fiú igyekezett elkapni ahogy tudta a lányt. A por ismét felkavarodott. Mindketten egy ideig köhécseltek és fuldokoltak a lyukban a portól, majd amikor kissé le telepedett ismét a por Hanni elővette telefonját és bekapcsolta rajta a zseblámpa funkciót, majd bevilágított az egyik járatba.
- Ez elég mélynek tűnik - próbálta megsaccolni hol lehet a járat vége. - Nézzük meg mi van a végén - a fiú háta borsózott a gondolattól
- Nem tűnik valami biztonságosnak. Nincs se gerenda se támaszték a járat tetején, bármikor beomolhat. De mégis ki a fene ásta ezt ide? - nézett kifele a lyukból. - Nem kis munka lehetett
- Csak egyféle képen tudhatunk meg többet erről a járatról, ha megnézzük hova vezet - mondta a lány kíváncsiságtól kipirulva és el indult a járatban. - Hunter hezitált egy darabig, de nem akarta hagyni, hogy Hanni egyedül járkáljon egy sötét járatban ezért utána ment.
A járat mindenhol ember nagyságú volt. Bárki is készíthette, nem szeretett volna kúszni-mászni benne, ezért a magasság mindenhol ki volt ásva. A talajon is látszott, hogy ki van taposva, szóval nem csak egyszeri használatra volt készítve. Nagyjából 300 méter után a járat elágazott.
- Azta! Hol van ennek a vége? - baktatott Hanni után Hunter. Majd ő is elővette a telefonját és elindította rajta az iránytűt. - Ha figyelembe vesszük merre indultunk, most az entertainment utca felé vezetnek a járatok.
- Lehet titkos menekülési útvonal lenne a kiadókból? - világított a lány az egyik majd a másik járatba, hogy eldöntse most merre induljon. - Menjünk ebbe! - világított a bal oldaliba. - Mintha gyenge fuvallatot éreznék innen. - majd meg sem várva Hunter véleményét el is indult.
- Remélem nem kerülünk emiatt bajba... - aggódott Hunter, de követte a lányt.
Nemsokára a járat ismét elágazott, választva egy járatot folytatták a felfedezést, már egészen lehetett érezni, hogy friss levegő jön lefele a járaton velük szembe, majd egy emelkedőt találtak ami felvezetett egy felső helyiségbe ahonnan halovány fény szűrődött le a járatba. Hanni csendre intette Huntert, hogy nehogy legyen odafent valaki, majd halkan lopózva indultak meg az emelkedőn. Az emelkedő végén kényelmesen fel lehetett egyenesedni, ugyanis a végén csupán egy méter mély ha lehetett a járat. Hanni óvatosan dugta ki a fejét a lyukból és egy halovány fénnyel megvilágított síri csendbe burkolózott helyiséget látott. Felnézve a fény forrása irányába, egy keskeny ablakból érkezett. Vagyis a helyiség szintén föld alatti és a keskeny ablakon keresztül érkezik be csak fény a helyiségbe.
