Mindig is szerettelek.... (T.Danny ff.)

Egy kicsi a múltból....

"Eltettem a telefont, mert nem voltam kíváncsi a médiára ma, és inkább lementem a fiúkhoz."

- Na mizu Zaf?? - kérdezi Manu.

-Minden oksi, csak gondoltam lejövök hozzátok. Valahogy nincs kedvem ma a médiához.

-Ezt teljes joggal megértem/ megértjük hidd el.- mondja Milán.

-Am Zaf?

- Mondjad szívem.

-Végül elmész holnap?- kérdezi kicsit félve!?

- Igen, de azért még kicsit félek miatta...

-Sorry de miről van szó?- kérdezi Peti és Milán is.

-Holnap találkozom lesz valakivel, de annyira nem lényeg.

-Basszus! Nekem mennem kéne a stúdióba! Zaf nem gáz ha a fiúkkal maradsz addig?- mondja Manu.

-Jesszus. Dehogyis. Menj csak, mire megjössz főzök valami finomat.- mondtam neki, majd adtam az arcára egy puszit és elmentem a konyhába.

Egy 5 perc telhetett el mire az ajtó becsukását meghallottam, szóval Manu még beszélt a fiúkkal mielőtt lelépett. Neki álltam főzni hiába van még messze mire hazajön. Főzéshez kapcsoltam egy kis zenét. Annyira belemerültem a főzésbe, hogy el is felejtettem a fiúkat. Egy idő után arra lettem figyeltem, hogy a konyha asztalnál ülnek, és engem figyelnek.

-Mi az fiúk?

-Kibaszott jó hangod van Zafira.- mondta Milán.

Észre se vettem, hogy énekeltem.

-Hát köszi.- mondom neki kicsit nevetve.

- Zafira nem akarsz énekelni?- kérdezi Peti, mire megállt a kezembe a fakanál, és majdnem leejtettem.

-Rosszat szóltam?- kérdezte kicsit megijedve.

-Nem... Befejezem a kaját...

Gyorsan befejeztem a kaját és felmentem a szobámba.

Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta feljöttem a szobámba, de arra lettem figyelmes, hogy kopognak az ajtómon.

-Igen?

-Bejöhetek?- kérdezte.....