Mindig is szerettelek.... (T.Danny ff.)

A nagy találkozás

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-Mi nem ér rá?- szóltam bele köszönés nélkül.

-Neked is szia Zafi.- röhögött a telefonba Manuel.

Hát igen Ő a legjobb barátom, Manuel. Már jó régen beszéltünk, hiszen vissza költöztem egy kis városba anyuékhoz, mivel untam a Budapesti életet már. Manuel viszont maradt, mivel kezdett elég jól összejönni az álma, miszerint ő énekes lesz.

-Manu szia. Miujság? Jó régen beszéltünk már...- mondtam neki kicsit szomorúan.

-Minden a legnagyobb rendben Zafi. Kérdeznék valamit..

-Mondjad csak.

-Nem lenne kedved visszajönni Budapestre?- kérdezte Manuel.

-De Manuel nem is tudnék hova menni, hiszen eladtam a másik lakást, te is tudod...-mondtam neki.

Őszintén nem lett volna sok kedvem vissza menni oda... Az egyetemet is otthagytam, pedig Pesten volt, de nem volt túl jó. Munkát pedig nem találtam ott.

-Tudom, ezért erre is gondoltam.

- Úristen már most félek.- mondom neki röhögve.

-Nyugi nem kell. Szóval mi lenne ha hozzám költöznél?

-De hát nem lennék a terhedre?

-Te soha nem lennél te lüke- mondja röhögve- Na mit mondasz?

-Azt, hogy benne vagyok. Mikor menjek?

-Előtte örülnék ha beengednél.- röhög a telefonba.

- Mi van?

Erre fogtam otthagytam a telefont azt ágyamba és úgy ahogy voltam leszaladtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam. Amint kinyitottam nem akartam hinni a szememnek Manuel ott állt.

-Te.. te itt vagy?- kérdeztem tőle már majdnem sírva, mire megölelt.

-Persze, hogy itt vagyok törpe. De ne sírj. Tudod, hogy nem szeretlek így látni.- mondja nekem.

-Tudom, de nem akarom elhinni... Gyere be.

Manu bejött és segített nekem összecsomagolni konkrétan mindent. Mire végeztünk már délután volt, úgyhogy gyors összedobtam valami kaját és leültünk ebédelni.

Egy félóra múlva végeztünk, Manu segített összepakolni magunk után.

- El sem hiszem, hogy megyek vissza Budapestre...- szólalok meg.

- Megbántad?- kérdezte Manu rám nézve.

- Dehogyis szívem soha. Nagyon örülök neki, főleg hogy veled leszek.- mondom neki, és megölelem.

- Akkor jó, viszont indulnunk kéne, mert nem fogunk felérni soha.- mondja.

- Rendben. El fog férni minden a kocsiba?- kérdezem tőle.

-Ne aggódj ez miatt. Felkészültem.

Manuval bepakoltunk a kocsiba és elindultunk Pestre. 2 óra elteltével felértünk, és kipakoltunk. Be vittünk mindent a házba, majd kipakoltunk gyorsan.

Megmutatta a lakást, és lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel Manura keltem.

- Jó reggelt szívem.- köszöntem neki.

- Jó reggelt.  Ma klip forgatásra kell mennem. Eljössz vagy itthon maradsz?

-Megyek veled, úgyis csak unatkoznék itthon.

Felöltöztem, megreggeliztünk és elindultunk a helyszínre. Félóra múlva  Manu leállította a motort, majd kiszálltunk.

-Amúgy kivel forgatsz klipet?- kérdezem úgy mellékesen, mivel azt nem árulta el.

- Danival lesz közös zenénk.- mondja vállat vonva.

-Azzal a Danival? Mármint T. Dannyvel?- kérdezem tőle.

- Igen. Nézd itt jön, gyere bemutatlak neki.

-Sziasztok.- majd rám néz- Szia Dani vagyok.

- Csőő- pacsizott le vele Manuel.

-Szia Zafira vagyok...

- Szép neved van. Manu kezdhetjük?

- Persze haver. Addig magadra hagylak Zafi.

- Rendben