-Manu.... Én azt hiszem tetszik nekem.....
-Mi történt?
-Az üzenet...
-Zaf? Mit írt?
-Meg akar jobban ismerni... Manu én félek...
-Mit írtál vissza?
-Hogy benne vagyok, de kezdem megbánni ezt.... Manu félek...
-Na gyere ülj mellém és mesélj nekem..
Leültem mellé, de úgy hogy át tudott ölelni.
-Félek, hogy ő is csak játszani fog velem. Hogy csak átver, mint .... tudod ki...- sírom el magam.
Manu átakart ölelni jobban, de ekkor csengettek.
-Zaf várj meg itt megnézem ki az.- mondta, majd kiment az ajtóhoz.
Amíg Manu nem jött vissza elfeküdtem a kanapén konkrétan, úgy éreztem, hogy újra fog kezdődni az amit akkor átéltem. Manu egy 5 perc után jött vissza, viszont nem egyedül..
-Zaf. Be szeretnék mutatni neked 2 embert.
-Hm?
-Milán, Peti ő itt Zafira az egyik legrégebbi barátom. Zafira ők itt a Valmar duó, Milán és Peti.- mutatott be minket egymásnak.
-Sziasztok fiúk. Örülök, hogy megismerhettelek titeket, viszont ha nem gond én most felmegyek.
- Zaf. Minden okés?- kérdezi Manu.
- Persze, ne aggódj. Csak egyedül akarok lenni egy kicsit.- erőltettem magamra egy mosolyt.
Felmentem a szobámba, és egyből befeküdtem az ágyamba. Sokat gondolkodtam, viszont egyszer csak elkapott az álom.
*Manuel szemszöge*
-Bocsi skacok, nem tudom mi van ma reggel vele..
-No problem, viszont kajak csak barátok vagytok??- kérdezi Peti.
-Persze, ő maradt meg egyedül a baráti társaságomból.
-Haver. Szerintem a végén ez tőle egy kamu mosoly volt..- szólal meg Milo.
-Tudom, ismerem már ezt a mosolyát. Nem akart megbántani senkit, ezért bevetette ezt a mosolyt. Viszont kicsit felkéne vidítani.- gondolkodok.
-Hogyan?- kérdezik egyszerre.
- Majd megtudjátok, de előtte telefonálok egy párat. Addig érezzétek otthon magatokat, ahogy eddig is.
*Zafira szemszöge*
Egy félóra alvás után a telefonom jelzésére keltem fel. Ránéztem és láttam, hogy instagram jött, megnyitottam. Az üzeneteknél volt egy új olvasatlan.
"tdanny.official: Sziaa. Öröm volt látni az üzenetedet. Mit szólnál, ha holnap összefutnánk a parkban?"
Ahogy elolvastam gyorsan be is zártam, és leindultam Manuhoz, mert beszélni akartam vele róla.
- Manu!!
- Mondjad Zaf.
- Öhm... Inkább nézd meg....
Megmutattam neki az üzenetet, majd vártam a reakcióját.
- Figyu Zaf ha nem szeretnéd nem muszáj te is tudod..
-Tudom szívem, de félek...
-Nem akarok bunkó lenni, de tuti nem vagytok együtt?- kérdezi.. Peti.
-Haver, már mondtam, hogy nem.
- Figyelj Peti, Manu csak a legjobb barátom, és már lassan 5 éve hívom szívemnek.- válaszolom neki.
-Én ezt eskü akkor is furcsállom- mondja kicsit gondolkodva.
-Majd megszokod, mármint ha sokat fogtok itt lógni.- mondom röhögve neki.
-De visszatérve az üzire Zaf. Menj el és ha megbánt vagy valami olyan történik amit nem akarsz írsz, és megyek egyből. Jó?- mondja rám nézve Manu.
-Köszönöm Manu.- ölelem meg, és felmegyek a szobámba.
Gyors, mármint csak annak terveztem de visszaírtam Daninak, mire pár perc elteltével válaszolt is.
Én üzim:
"Szia Dani. Benne vagyok. Mikor talizunk holnap?"
Dani válasza:
"Mi lenne ha érted mennék mondjuk délután olyan 3 fele? Tudom, hogy Manuelnél laksz, így címet se kell mondanod."
(Innentől felváltva lesznek az üzik- író)
"Rendben van, akkor holnap délután várlak."
"Azért remélem ma még beszelünk ha nincs ellenedre."
"Mért lenne ellenemre? Szívesen beszélek veled Dani. :)"
"Reméltem, hogy ez lesz a válaszod Zafira."
"Légyszi hívj Zafinak inkább, annyira hosszú a Zafira." - Ezt már röhögve írtam neki. kár hogy ezt nem tudta/látta.
"Rendben Zafi. Viszont én most megyek ha nem gond, van egy kis dolgom a Manuval közös zenével kapcsolatba. Később írok sziaa. :)"
"Rendben, szia:)"
Eltettem a telefont, mert nem voltam kíváncsi a médiára ma, és inkább lementem a fiúkhoz.
ESTÁS LEYENDO
Mindig is szerettelek.... (T.Danny ff.)
FanficCsak elmentem egy régi ismerősömet meglátogatni, de végül szerelmes lettem a legjobb barátjába.... Sziasztok. Sárközi Zafira Kíra vagyok, 23 éves. Legjobb barátom Manuel. Egy kis városban élek. "Mindig is szerettelek te bolond..."