Ez nem te vagy!

🌻2. fejezet🌻

„- A néni több érdeklődést mutat felém, mint te.
- Talán mert a néni öreg, és nem lát jól. Csak egy szemüveg kéne neki, és máris
menekülne előled."

Olaszországról legtöbbeknek Róma, napsütés, tengerpart, és a szabadság jut eszébe. Na már most, én felteszem a kérdést, mit jelent a szabadság? Hiszen jobban belegondolva, ez nincs egy adott dologhoz kötve. Ez az érzés, a szabadság érzete mindenkinek máskor, másban nyilvánul meg. Én személy szerint akkor érzem magam szabadnak, ha nyaralok, és az elvárások megszűnnek körülöttem. De egyik barátnőmnek, Zsaninak ez az érzés a párjával fűződik össze. Ha vele van, szabadnak érzi magát. Tehát... Mit is jelent akkor ez?

A mély gondolataimból Márk rántott ki, ahogy kezét összekulcsolta enyémmel. Nem igazán örülök neki, hogy ebben a melegben (merthát ugye Olaszországban vagyunk) fogni akarta a kezem, hiszen akkor izzadni kezd. Mégsem tettem megjegyzést, vagy húzódtam el, hiszen az igazán nagy bunkóság lett volna a részemről.

- Srácok, nem ugrunk be abba az üzletbe? - mutatott egy áruházra barátnőm, Zsani. Pink, nyári ruhát viselt, ami követte alakja vonalát.

- Menjünk. Úgyis venni kéne valami szuvenírt. Hiszen az ember nem mindennap utazik ide - mondta nagy bölcsen Zsani párja, Patrik. Tejfölszőke haja kirikított a tömegből, szinte mindenki vetett rá emiatt egy fél pillantást.

- Ezazz! Akkor irány vásárolni!

Zsaniék másodpercek töredéke alatt berontottak az épületbe, míg mi Márkkal lassan, ráérősen. Vele, Zsaniék mellett mindig úgy éreztem, öregek vagyunk. Hiszen valahogy már nincs semmi, ami megmozgatná egyikünket is akár.

Belépve az áruházba kellemes hűvös csapott meg minket, így jólesó sóhaj bukkant ki belőlem. Egyből üzletek áradata vett minket körül, engem azonban első sorban a könyvesbolt érdekelt. Egyetlen könyvet hoztam magammal kirándulásra, így mindenképp be akartam szerezni valami jó kis angol nyelvű példányt egy olyan könyvből, ami otthon megvan magyarul.

- Te nézelődj csak, én benézek a könyvesboltba - szóltam oda Márknak, aki különösebb figyelmet nem is szentelt nekem.

Előre látom, hogy minden féle fog keresni, és én leszek a hibás, amiért nem szóltam. Pff...

Mosollyal az arcomon köszöntem a boltban dolgozó férfinek, majd egyből ki is szúrtam az angol könyveket. Nem haboztam, és mérlegelni kezdtem, melyiket is vigyem magammal haza, Magyarországra.

A kezeimben 1-1 CoHo könyvet tarta, erősen gondolkodva szinte észre sem vettem, hogy az itt dolgozó férfi mellém lépett.

- Posso aiutarla in qualche modo?
(Segíthetek valamiben?)

- Nem beszélek olaszul - mondtam neki angolul. A pasi úgy csinált, mint aki megvilágosodott, és angolra váltva, erős akcentussal kezdett beszélni.

- Segíthetek valamiben?

- Nem igazam tudok dönteni e között a két könyv között.

Felé mutattam a borítókat, mire határozottan a jobbik felé bökött.

- Ez legyen. A nővérem kedvenc könyve.

Visszatettem a másikat a többi közé, és mosolyogva biccentettem a kassza felé. Miután kifizettem, Márk és megjelent.

- Na végre, megvagy. Miért nem szóltál? Mindenhol kerestelek! - vont kérdőre, kezeivel mutagatva. Nagyjából egy lépésnyi távolság volt közöttünk.