Ez nem te vagy!

🌻5. fejezet🌻

„-Cseréld le a cigit az ajkaimra"

Mosolyogva néztem Zanira, aki sunyin elvigyorodott. Elmeséltem neki a nővéremmel folytatott beszélgetést, ami után szakadtunk a nevetéstől. Ő Tami szavain nevetett, én pedig rajta. Mondjuk úgy, hogy Zsani érdekes hangokat hallat röhögés közben.

- Annyira bírom a nővered! Bárcsak nekem is lenne egy ilyen tesóm - vigyorgott Zani mellettem lépkedve.

A szórakozóhely, ahol jelenleg  tartózkodtunk zsúfolásig tömve volt. A LED fények, amik megvilágitották a teret, szépen elvezettek minket a bárbulthoz, ahová tartottunk.

Oda felé araszolva nem kerülte el a figyelmem, hogy több pasi is feltűnően megnézett magának minket. Legtöbbjük szeme ködös volt a töménytelen alkaholtól, amit elfogyaszthattak.

- Néha áldás, máskor átok - húzódott óvatos mosolyra a szám. Azt hiszem, ezzel a mondatommal jobban nem is tudtam volna jellemezni a testvéri viszonyunkat Tamival.

- Úúú, hallod ezt? - nézett a szemembe izgatottan barátnőm. Értetlenül néztem vissza rá.

- Mit is?

- Hát a zenét! Húztam táncolni - intett Zsani, majd az emberek közé furakodva magát eltűnt egy szempillantás alatt. Nem különösebben izgattam magam rajta, hiszen felnőtt. Nem nyeli el a föld.

A pulthoz érve pont felszabadult egy bárszék, így egyből el is foglaltam. Felkönyökölve előre hajoltam, hogy a pultosfiú észrevegyen. Nem kellett rá sokat várnom, alig pár perc alatt már le is tudtam adni a rendelésem a kis villantásomnak köszönhetően. Néha muszáj kihasználni az embernek az adottságait.

- Még valamit, esetleg? - Kacér vigyorral az arcán célozgatott, nem is próbálkozott a szemembe nézni. Színészi mosolyt villantottam, mintha annyira lenyűgözne ez a kis ürge.

- Talán később.

Visszaérve a fiúkhoz, Patrik egyből Zsani felől kérdezett. Kissé aggódva kelt fel a helyéről, és indult útnak az emberek között, miután elárultam, hogy Zsani a tömegben táncol valahol. Patrik nem finomkodott, aki nem hallgatott a szép szóra, egyszerűen odébb lökte, ezzel utat törve magának.

- Remélem megtalálja - húzta el a száját Márk. - Nem kellett volna elengedned őt, Korall. Mi van, ha baja esett?

Elkaptam a tekintetem Márkról és magam elé meredtem. Nehezen, de sikerült uralkodnom magamon és nem visszaszólni. Mérges voltam rá, sőt, abban a pillanatban teljességgel utáltam Márkot, amiért egyből engem hibáztatott. Röhejes, hogy kezdtem lassan mindenért én a hibák forrása lenni. Az pedig igazán elképesztő, hogy az senkinek sem jutott eszébe, miszerint Zsani felnőtt nő. És őt ismérve, képes kiállni magáért. Igen, elismerem, bármit történhet. De könyörgöm! Egy olyan világban élünk, ahol ez szinte mindennapi, szóval vagy megszokod ezt és megpróbálod élvezni az életed, vagy élhetsz egy kis mókuskerékben.

Hirtelen az egyik vodkás poharat elkapva lehúztam az egészet. A tömény alkohol égette a nyelőcsövem, de kellemes érzés volt. Láttam Márk nemtetsző arckifejezését a szemem sarkából, de abban a pillanatban annyira sem érdekelt, mint Daltont én.

Mi van? Nem! Ne hozd fel példának azt az görényt, te hülye!

- Korall, légyszives ne részegedj ma meg.

Korall, légyszives ne részegedj ma meg....

Eldobom az agyam! Úgy beszélt, mintha egy született alkoholista lennék, vagy minimum kétnaponta leinnám magam a sárgaföldig.