Apró szösszenetek, aranyos történetek különböző sportolókkal, színészekkel, énekesekkel stb...
A könyvekben mindig az ilyen részeket imádom a legjobban írni, és van, hogy megcsap az ihlet, de nem annyira, hogy egy egész könyvet alkossak, ezért itt v...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Max Verstappen
Csalódott voltam. Azt hittem szeret.
Reggel boldogan mentem el egy virágárushoz, hogy egy szál rózsát tudjak venni a barátnőmnek, viszont akkor még nem tudtam, hogy az ő általa szervezett találkozó nem egy randi. Szakított velem.
Így pedig Hollandia egyik parkjába kötöttem ki tehetetlenségemben.
Nem tudtam volna valakinek a szemébe belenézni ezek után. Megalázva éreztem magam. Vagy, mint valaki, akit csúnyán átvertek.
Egyik kezemet a kabátom zsebébe süllyesztettem a másikban pedig még mindig a vörös rózsát szorongattam. Ennyi kötött már csak hozzá.
Azt hittem, hogy ő az igazi. Aki mindig támogat és segít amiben csak kell és lehetősége engedi. Minden porcikáját szerettem. Eddig. Már nem éreztem szeretetet, mikor rá gondoltam, csak csalódást és talán egy kis sértettséget. Nem akartam rá gondolni, mégis csak azon kattogott az agyam, hogy miért. Miért tette ezt? Nem magyarázott semmit, csak megtette. Ezt azért én sem érdemeltem meg.
Éreztem, hogy arcom vörös a hidegtől, leheletemet magam előtt láttam, ahogy kifújtam az addig bent tartott levegőt.
Leültem az egyik kihelyezett padra, nem foglalkozva azzal, hogy minden esély megvan a felfázásomra. Csak bambultam magam elé. Mit is csinálhattam volna? Mondjuk haza mehettem volna, de mindegy.
Nem telhetett el öt perc, mikor a velem szembe lévő padra levetődött egy lány. Orra piros volt a hidegtől, ahol kezei is. Szipogott párat, amit bevettem a hidegnek, viszont, mikor már több alkalommal is megismételte ráemeltem tekintetem. Csak akkor vettem eszre, hogy sír... Mást is megbántottak volna karácsonykor?
Egy darabig csak kémleltem a lányt, aki vagy a semmibe meredt, vagy pedig bakancsát tanulmányozta. Szép. Barna hullámos haja az arcába lógott, kipirult arcát pedig csak még szebbé tette számomra. Ha bárki megkérdezte volna, hogy miért, akkor nem tudtam volna egy épkézláb mondatot mondani, de felálltam és elindultam a lány irányába. Kicsit tartottam attól, hogy tolakodónak tart majd, de késztetést éreztem rá, hogy odamenjek hozzá. Lassan közeledtem felé, majd leültem a pad másik végébe, amin helyet foglalt. Rám sem nézett.
-Szia!- szólaltam meg gyengéden, mire rámkapta tekintetét. Eddig észre sem vett volna? Szemei is kipirosodottak voltak.
-Oh szia!- köszönt vissza összezavarodottan. Hangja kissé rekedtes volt.- Ismerjük egymást?
-Nem.- ráztam fejemet.- Csak láttam, hogy nem vagy jó kedvedben és gondoltam...- itt egy pillanatra elméláztam.- Nem is tudom mit gondoltam igazából.- erre a lány halkan felkuncogott, ami engem is megmosolyogtatott.- Megkérdezhetem, hogy mi történt?- próbáltam tapintatos lenni.
-Á nem szeretnélek ezzel terhelni.
-Ha terhelnél vele nem kérdeztem volna rá.- húztam fel szemöldökeimet, mire bólintott egyet.
