Álmodj nagyot

6. Carlos Sainz

Carlos Sainz

Hogy én mennyire gyűlöltem abban a pillanatban Charlest azt elmondani nem tudtam. Csak Ő lehet olyan idióta, hogy 24. este rendez bulit, ahova minden közeli ismerősét elrángatta minden akarata ellenére.

Az egyik kihelyezett asztal mellett ültem egy pohár pezsgő társaságában és néztem a szórakozó tömeget.

Aztán észrevettem a nem messze található asztalnál ülő Arthurt a barátnője és egy másik lány társaságában. Dús barna haja göndören omlott vállaira, a vörös ruha pedig tökéletesen emelte ki domborulatait és mindezek tetejébe a vörös rúzs a száján csak hab volt a tortán. Már egy jó ideje figyelgettem, mikor Lord Percival ült le mellém.

-Ne légy már ilyen!- csapott vállamra.- Élvezd egy kicsit az estét!

-Élvezni fogom, ha megmondod nekem, hogy annak a lánynak van-e barátja.- böktem feltűnésmentesen a lány felé.

-Nincs!- vigyorgott rám.

-Kösz!- veregettem meg vállát, majd a terasz felé vettem az irányt, így el kellett mennem Arthurék asztala mellett.- No se ve una mujer tan bonita todos los días! (Ilyen csinos nőt sem látni minden nap! - sajnálom, ha nem pontos fordítás)- jegyeztem meg magamnak az anyanyelvemen, miközben az asztal mellett mentem el. De úgy látszik nem elég halkan.

-Tessék?- kapta fel a tekintetét a csoda, mire meglepetten néztem rá. Értene spanyolul?

-Öhm nem szóltam señora.- mosolyogtam rá.

-De hát a nevemet mondtad!- nevetett fel kínosan, miközben szemem sarkából láttam, hogy Arthur és párja magunkra hagytak minket. -Vagy netán félreértettem?- pirult el.

-Hogy hívnak?

-Bonita vagyok, Kovács Bonita!- állt fel és nyújtotta felém a kezét.

-Á, már értem. Én Carlos Sainz vagyok!- apró keze szinte elveszett enyémben.- Éppen azt a jelzőt használtam az anyanyelvemen, hogy csinos, vagyis bonita.

-Ó, akkor ne haragudj!- arca újra vörös színt vett fel. Tetszett, hogy ennyire zavarban volt.

-Ugyan semmi baj, hisz éppen rád használtam azt a jelzőt.- mosolyogtam féloldalasan.- Nagyon csinos vagy!

-Oh, köszönöm szépen!- harapta be alsó ajkát, mire egy pillanatig még a lélegzetem is elállt.- Nincs... nincs kedved esetleg beszélgetni?

-De, nagyon szívesen, menjünk ki a teraszra, ott nyugodtabb a hangulat, eleve is oda tartottam.- intettem az ajtó felé. A szék hátát lévő csinos kabátját segítettem neki felvenni, majd elindultunk. Bonitát magam elé engedtem az ajtóban, amin kilépve konstatáltuk, hogy rajtunk kívül nincs senki a teraszon.- Hova valósi vagy?

-Magyarországon élek.- mosolyodott el, miközben megtámaszkodott a korláton és felém fordult.

-És honnan ismered Charles, ha szabad kérdeznem.

-Mindent szabad.- vont vállat, és ez a mondata valamiért nagyon lázba hozott. Sejtettem, hogy Ő nem úgy gondolta a mondatát, mint én, de akkor is...- 2018-ban találkoztunk a magyar nagydíjon és valahogy nagyon megtaláltuk a közös hangot. Aztán tartottuk a kapcsolatot.

Kovács Bonita

Legalább egy órája beszélgettünk Carlossal. Carlos. Hihetetlenül figyelmes férfi és nagyon vonzó. Úgy igazából mindene vonzó.

-Nem megyünk le sétálni kicsit? Kilométerhiányom van.- indultam el az udvar felé vezető lépcsőhöz, mivel Carlos szinte azonnal elindult utánam.