Álmodj nagyot

3. Esteban Ocon

Jenny Gasly

Hogy milyen érzés Pierre Gasly testvérének lenni? Részben jó. Viszont, mikor kilépsz az utcára, rögtön a testvéredről kérdezgetnek...

Imádom Pierrt meg minden, de mikor csak az ő sikereit veszik észre, na az rosszul tud esni. Bár tudtam, hogy mind a ketten másban jeleskedünk, és, hogy a szüleink épp annyira büszkék rám is mint rá, mégis néha elkapott a féltékenység, pedig tudtam, hogy Pierre-nek sem könnyű, egyáltalán nem.

Júliusi szép napsütötte napnak nézünk elébe. Pierre-nek lesz valami bulija a baráti társaságával, ahová mindenféle ismerősét elviheti. Persze el akar rángatni, minden ellenkezésem ellenére is. Nem szeretem az ilyen nagy felhajtásokat, de hiába mondom neki... Igaz nem találkoztam még olyan sok barátjával, mivel csak nagyon kevés futamára jártam el, aminek okát szerencsére megértette, de akkor sem szerettem volna egy emberekkel teli bárban tölteni egy estét.

-De Jenny! Csak két óra, oké? Utána hívok neked egy taxit. Na, kérlek.- könyörgött Pierre a nappali kanapéján ülve.- Kicsit ki kell mozdulnod itthonról, szeptembertől erre már nem lesz lehetőséged, mert mész az egyetemre.- Pierre még mindig azon ügyködött, hogy elmenjek vele este. Az a baj, hogy elég jó úton halad a célja felé... Hiszen igaza volt. Szeptembertől nem lesz semennyi időm ilyen tevékenységekre, nem mintha szükségem lenne rájuk.

-Jó!- sóhajtottam nagyot.- De ha kellemetlenül érzem magam vagy valami, akkor lelépek.- emeltem fel mutatóujjamat.

-Megbeszéltük! Ígérem, hogy jól fogod érezni magad! Legkésőbb fél tízkor indulunk!- ezzel otthagyott egyedül a kanapén.

Mégis mit várt el tőlem? Biztos, hogy nem fogok olyan ruhát felvenni! Öt óra lévén felmentem a szobámba, onnan a fürdőbe és megmostam a hajam, plusz megfürödtem. Hajamat kivasaltam, kihúztam a szemem, felraktam egy minimális szempillaspirált. Ezután kiválasztottam két pár fülbevalót, mivel mindegyik fülembe két lyuk van lövetve, majd a szekrényem elé álltam. Mindig bajban vagyok az öltözködéssel.

-Pierre!- kiáltottam el magam.

-Baj van?- nézett be pár perc után az ajtón.

-Nem tudom mit vegyek fel!

-Bízd ide!- oda lépett a szekrényem elé és elkezdett benne nézelődni. Majd a kezembe nyomott pár darabot és egy önelégült mosollyal távozott szobámból.

Megnéztem miket adott a kezembe, ennek eredményéül jól ki is tágultak szemeim. Most komolyan azt akarja, hogy én ezt vegyem fel? Egy fekete bőr nadrág volt, amit az egyik barátnőmtől kaptam, de biztos voltam benne, hogy nem fogom felvenni, nagyon rám simul, amit őszintén nem szeretek. Kezemben még egy szürke, csillogós garbó volt, ami szintén feszült. Mondjuk jobb, ha ilyet veszek fel, mint valami nagyon villantós szoknyát... Felvettem a darabokat és még nekem is tátva maradt a szám. Nem is olyan rossz...

Persze a klubb előtt meggondoltam magam és haza akartam menni, amit drága bátyám nem engedett.

Egy ideje már, hogy Pierre barátainak pár barátnőjével táncoltam, mikor egy, vagyis kettő kéz simult a derekamra. Nem volt bennem annyi alkohol, hogy ne tudjam, ezt meg kell akadályoznom, pont ezért hipergyorsan fordultam hátra és néztem bele az ismerős fiú szemeibe. Pierre egyik barátja volt az, viszont az őszintét megvallva, egyáltalán nem emlékszem a nevére.

-Mit szeretnél?- vontam fel kérdőn a szemöldökömet.

-Csak beszélgetni Kis Gasly!- villantott rám egy angyali mosolyt.

Aztán gondoltam egyet, megragadtam a fiú csuklóját és kihúztam egy terasz szerűségre.

-Miért is rángattál ki ide?- nézett rám érdeklődve.