Marc Leclerc
Június 19. kedd
Arthur bácsikámnál töltöttem a napot, mivel eszemben sem volt megjelenni az esti vacsorán. Tudtam jól, hogy Layla meg a pasija is ott lesznek, és én egyáltalán nem voltam kíváncsi az enyelgésükre. Így hát kora reggel fogtam magam és átjöttem Arthurhoz. Éppen Lucassal videójátékoztunk a hatalmas nappali közepén, amikor Luisa néni jelent meg, és a magassarkúcipőjében egyáltalán nem közlekedett halkan.
- Marc, apád keresett –szólalt meg, majd puszit nyomott a tizenhárom éves Lucas fejére.
- Miért? –kérdeztem, de nem vettem el a képernyőről a tekintetem.
- Mert valami vacsora lesz nálatok, és elvileg neked is ott kellene lenned –mondta, majd megsimogatta az én fejemet is, mintha még mindig gyerek lennék. Persze Luisa néni világ életben úgy kezelt, mintha a fia lennék, szóval a hajkócolás meg az „ öltözz fel melegen mert megfázol" megszólalásai már nem voltak meglepőek.
- Nincs kedvem menni –vontam vállat.
- Szóval tizennyolc évesen inkább a tizenhárom éves unokaöcséddel videójátékozol.
- Kösz, anyu! –háborodott fel mellettem Lucas.
- Ne haragudj kincsem, de ez tényleg fura –ült le a kanapé karfájára.
- Itt akarok maradni –mondtam, figyelmen kívül hagyva Lucas felháborodását.
- Arthur hamarosan hazajön a konferenciáról, ha apáddal megtudja beszélni, akkor maradj –simogatta meg a vállamat, majd felállt és tovább állt.
Arthur bácsinak nem volt erőssége, hogy apámat legyőzze bármi féle veszekedésben, ezért nemcsak én kötöttem ki otthon a vacsora asztalnál, hanem még Luisa néniék is. Laylaval szemben telepedtem le, és meglepő módon üres volt a mellette lévő hely. Nem tűnt valami boldognak, ami zavart, de közben reménykedtem benne, hogy Jace többé nem jelenik meg a környéken.
- Milyen a tábor, Layla? –szólította meg anya.
- Remek, sok gyerek van és talán most jobbak a programok, mint tavaly –felelte, és mosolyogva válaszolt anyunak, majd rám nézett.
- Holnap eljöhetnél velem –dobta fel az ötletet, közben pedig a villájával a tányérján lévő ételt piszkálta.
- Majd meglátom –feleltem komoran, majd megszakítottam vele a szemkontaktust.
- Layla, te pedig eljöhetnél a következő versenyhétvégére –szólalt meg mellettem Jules, mire bokán rúgtam az asztal alatt. Még az kellene, hogy Jace-el ott romantikázzanak a versenyemen.
- Köszi, majd meglátom –mosolygott az öcsémre bizonytalanul főleg, hogy az felszisszent, amint megrúgtam.
A vacsora további része rohadt unalmas volt és alig vártam, hogy a desszert után elhúzhassak. Amint megettem az utolsó falatot is, kitoltam a székemet majd felálltam és elindultam a nappaliba, azon keresztül is a lépcsőhöz. Felmentem a szobámba, és reménykedtem benne, hogy innentől kezdve mindenki békén hagy. De ahogy leültem az ágyam végébe, és elővettem a telefonomat, az ajtómon kopogtattak.
- Igen? –mormogtam.
- Bejöhetek? –nyitott be Layla. Egy nyári mini ruhában volt, ami az alakját teljesen kiemelte.
- Gyere.
- Komolyan gondoltad a tegnapit? –kérdezte, mire felvontam a szemöldököm. Most mire gondol?
- Hogy válasszak –tette hozzá, ahogy meglátta az értetlen arckifejezésemet.
Igazából igen, de nagy baromság volt ilyen dolog elé állítanom. Valójában semmi közöm ahhoz kivel jár, csak szimplán idegesít.
- Nem, a te döntésed –vontam vállat. Ő pedig leült mellém az ágyra.
- Szeretném, ha újra minden a régi lenne –sóhajtotta, majd felhúzta a lábát és felém fordult.
- Én is.
- Akkor lehetne, hogy megpróbálod elviselni Jace-t? Kérlek –fogta meg a kezemet, mire rásandítottam.
- Jó, de ne várd, hogy beszélgessek vele meg ilyenek –mormogtam az orrom alatt, mire mosolyogva átölelt.
- Köszönöm!
- Amúgy meg hol maradt most?
- Tudtam, hogy nem örülnél neki, szóval inkább nem hoztam magammal –felelte, és jól esett amiért gondolt erre. Talán tényleg idiótán viselkedtem. Layla a világon a legkedvesebb csaj, és én rögtön bunkó faszként viselkedek, ha nem úgy van ahogy én akarom.
- Köszi, amúgy tényleg eljöhetnél a következő versenyre –mondtam hirtelen, mire ismét elmosolyodott.
- Rendben, legalább tartunk egy barát terápiát.
- Mit? –ráncoltam a homlokom.
- Terápia a barátságunk érdekében!
- Oké, ahogy akarod –nevettem el magam.
- Szeretlek, Marc –hajtotta a fejét a vállamra.
- Én is téged –sóhajtottam fájdalmasan.
- Én is szeretlek titeket, de mi lenne, ha lelépnék Russellékhez? –rontott be Jules.
- Buli van náluk? –kérdeztem, mire bólintott az öcsém, és lehuppant Layla mellé.
- Aha.
- Aput vagy anyut kérdezted?
- Arthur bácsit kérdeztem.
- És?
- Nem értette miért őt kérdezem, de azt mondta, hogy „tőlem". Szóval igent mondott.
- Akkor jó –bólintottam, majd Laylara néztem, aki még mindig a karomon csimpaszkodót.
- Jössz?
- Igen, csak írok Jace-nek –húzta elő a mobilját, én pedig kikaptam a kezéből.
- Be kell nála jelentkezned?
- Hát szereti, ha írok –felelte, mire megforgattam a szemem.
- Jól van, most nem fogsz neki –tettem zsebre a mobilját.
- Marc.
- Layla.
- Jules –kiabálta be az öcsém, hogy ki ne maradjon.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
