Layla Gasly
Június 19. kedd
Noah Russell mindig tudta hogyan csapjon fergeteges bulit, és most sem volt ez másképp. George Russell birtokára belépve, hatalmas hangzavar fogadott minket, a nagy, vagy inkább óriási fehér ház körül, emberek vonaglottak a zene ritmusára, és közben úgy vedeltek, mintha többé nem tehetnék meg. Egyik oldalamon Jules Leclerc állt, a másik oldalamon Marc Leclerc, akinek az arcára volt írva mennyire nem tetszik neki ez a buli. Mindig szerettem a komolyságát, egyszerre tűnt miatta megbízhatónak és félelmetesnek. De biztonságot adott a száznyolcvan centijével és a morcos tekintetével.
- Én megkeresem Noah-t –jelentette be Jules.
- Rendben –biccentettem, majd ahogy Jules elindult megkeresni a srácot, én Marc felé sandítottam.
- Mi lenne, ha próbálnád magad jól érezni? –érdeklődtem, és közben megpöcköltem a mellkasát, az ingjén keresztül. Egy kék, fehér csíkos inget viselt, ami a széles vállait kiemelte és a jó képű arcát.
- Jól érzem magam –hazudta egyértelműen.
- Leclerc, Gasly! –kiáltotta oda valaki nekünk, majd hirtelen Leah Ricciardo ugrott oda hozzánk, és egyenesen az én nyakamba vetette magát.
- Mit keresel itt? –sikítottam fel, ahogy tudatosult bennem a lány jelenléte. Vagy fél éve nem találkoztunk, mivel Ausztriában éltek Daniel bácsival és a feleségével Heidi nénivel. De igazából ugyan úgy nézett ki, mint az anyukája, szőke haj és tökéletes arc, egyedül a nagy szemeit és a göndör fürtjeit örökölte Dan bácsitól.
- Nem rég érkeztem, még időm sem volt írni! Ne haragudj –szorongatott meg, majd miután kiöleltük egymást, Marcot is megölelte, akinek végre mosolyt csalt az arcára.
- De hogy-hogy itt vagy? –kérdeztem.
- Valójában anyával vagyok itt, munkaügyben jött, én ellógtam miután értesültem Noah bulijáról –magyarázta, és így már értettem a hirtelen felbukkanását.
- Holnap nem jössz át hozzánk? –kérdeztem, de mielőtt reagálni tudott volna Noah Russell, másnéven a felhőkarcoló, (ahogy Marc gúnyolja), felbukkant. A srác tényleg magas volt, Marctól másfél fejjel, ami egyértelműen zavarta, viszont a két srác kedvelte egymást, így most is nagy vigyorral köszöntötték egymást.
- Marc Leclerc, képes volt eljönni a bulimba? Mi történt, haver? –kérdezte viccelődve.
- Layla és Jules akart jönni –közölte.
- Valahogy gondoltam –forgatta meg a szemét, majd rám és Leahra nézett.
- Melyikőtöket dobjam be a vízbe? –tűnődött, mire elsápadtam. Kimondottan utáltam a vizet, nem tudtam úszni és utáltam, ha a ruhám csupa vizes.
- Kösz, de én kihagynám –húzódtam kicsit Marc felé, de ez nem volt elég, Noah hirtelen felkapott a kezébe, miközben kiabálva ellenkeztem, majd a következő pillanatban a vízben landoltam, és a keleténél többet nyeltem belőle. Ahogy felértem a felszínre, köhögve próbáltam a torkomon felgyülemlett víztől megszabadulni.
- Hé! Itt vagyok, Layla! –guggolt le a medence széléhez Marc, majd a kezét nyújtotta felém. A lábam leért a vízben, így eltudtam érni a kezét. Marc kihúzott a vízből, a levegő hirtelen megcsapta a bőrömet, és vacogni kezdtem.
- Jól vagy? –fürkészte az arcomat.
- Nem! Noah egy idióta! –közöltem hisztérikusan.
- Nyugi! –mondta, majd egy pillanatra ellépett tőlem, és egy törölközővel tért vissza. A hátamra terítette, de ez nem túl sokat segített.
- Tudod, hogy csak hülyeségből tette, nem akart ezzel bántani –ölelt magához, és a teste melegétől meg a közelségétől, máris jobban éreztem magam.
- Tudom, de utálom amikor ezt csinálja –szipogtam.
- Olyan cukik vagytok! –pattant oda hozzánk ismét Leah, mire elhúztam a fejem Marc mellkasától. Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését, mert nem volt kedvem magyarázkodni, de úgy tűnt Marcnak sincs.
- Kértek sört? –váltott témát, mire mindketten megingattuk a fejünket, én azért, mert elment a kedvem a bulitól, Marc pedig vezetett.
- Jaj, ne már! Buli van!
- Én inkább haza mennék –vallottam be, mert így csuromvizesen semmi kedvem nem volt tovább maradni.
- Haza viszlek –mondta rögtön Marc, ami jól esett tőle.
- Leah –szólt oda a lánynak, aki távolodni kezdett tőlünk.
- Julesra figyelnétek? –kérte, és ez az aggódó báty szerep, még inkább megmelengette a szívemet.
- Persze!
Húsz perccel később már Marc terepjáróban ültem, és a fűtés segítségével már nem vacogtam. Este tizenegy volt, így az utcák csendesek voltak és kihaltak, csak az utcalámpák fényei világították meg az utat, meg persze az autó fényszórói. Halk zene szólt a rádióból, és én nekem önkénytelenül is a mellettem ülő srácra terelődött a figyelmem.
- Köszönöm –szólaltam meg.
- Mit?
- Hogy haza viszel, még simán maradhattál volna Noah buliján –feleltem.
- Nélküled minek maradtam volna ott? –tette fel a kérdést, és annyira őszintének tűnt, hogy a hasamban lévő pillangók ébredezni kezdtek. Tizenkettő voltam amikor először éreztem ezt az érzést, és mindig Marc hozta ezt elő, persze a barátságunk fontosabban volt, mint egy hirtelen fellángolás.
- Imádlak –feleltem, majd mosolyogva felém pillantott, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Nem akarsz lelépni, apu régi lakásához? –vetette fel hirtelen az ötletet. Charles bácsinak volt egy régi lakása, ahova Marccal régen feljártunk, ha elegünk volt az emberekből, de nagyon rég jártunk ott, mert legutoljára apa kiakadt amiért Marccal együtt mertem ott aludni, mintha nem tudott volna arról, hogy rendszeresen beszökik hozzánk, és az ágyamban alszik, de mindegy.
- Mit mondjak apunak meg anyunak?
- Hogy egy barátnődnél alszol –vont vállat mosolyogva.
- Ezt már párszor eljátszottam, tudják, hogy ilyenkor veled vagyok –feleltem.
- Akkor mond, hogy találkoztál Leahval és vele vagy –dobta fel az újabb ötletét.
- Mondjuk talán ezt elhiszik –biccentettem, majd az ablak felé fordítottam a fejemet, és a suhanó épületeket meg fákat figyeltem.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
Ko-fi: kamillamihalik
