Marc Leclerc
Június 19. kedd
Layla éppen leült mellém a kanapéra, amikor elindítottam a Netflix-et. Szerettem volna átölelni úgy, mint régen vagy, hogy rám telepedjen ahogy szokott, de most tartotta a távolságot, a hülye pasija miatt, és ez elképesztően bosszantott. Bár így is hálás lehettem, amiért lelépett velem apu régi lakására. Chipset tolt elém, mire elutasítottam, ő pedig a tévére fordította a tekintetét, majd tovább ette az egészségtelen nasit. Annyira hiányzott, és most még jobban, hogy nem bújt hozzám vagy használt párnaként, mert ezzel jelezte, hogy semmi sem olyan, mint régen. Félórája ment a film, amikor rezzent egyet a telefonom.
Apa: Hol vagy?
Marc: Lakásodon.
Apa: Védekezzetek! Mert Pierre kitekeri a nyakadat!!!!
Marc: Jézusom, apa!
Apa: Komolyan mondom!
Marc: Semmi nem fog történi, zárjuk már le ezt a témát.
Apa: Jules még nincs itthon, Russelléknél van?
Marc: Aha, biztos nemsokára megy.
- Kivel beszélsz? –szólalt meg Layla.
- Apu írogat –feleltem.
- Lebuktunk? Mondtam apunak, hogy Leahval vagyok.
- Nem nagyon lehet őket átverni –sóhajtottam, majd Laylara néztem, aki szintén engem figyelt.
- Akkor most haza kell mennünk? –kérdezte.
- Nem, legalábbis erről nem volt szó –feleltem, majd megsimogattam a csupasz vállát. Egy halványlila felső volt rajta, amiből mindkét válla kilátszott és gyanítottam, hogy nincs rajta melltartó.
- Akkor nem megyünk ki csillagokat nézni? –vetette fel az ötletet, de én annál lustábbnak éreztem magam, minthogy felálljak a kényelmes kanapéról és kivánszorongjak a teraszra.
- Na gyerünk –állt fel, majd megfogta a kezeimet, és próbált az apró testével felállítani.
- Muszáj? Olyan jó itt –mormogtam, majd végül megadtam magam, felálltam és követtem a terasz felé. Elhúzta az üvegajtót, és megcsapott minket az esti, hűvös levegő, és a város halk moraja. Több szék is volt eddig kint a teraszon, de most csak egy állt az ablak előtt.
- Hova lettek azok a kényelmes székek? –szomorodott el, mire megkerültem őt, majd leültem a székre és az ölembe húztam. Szerencsémre teljesen elfelejtkezett magáról, így elengedte magát az ölembe és a hátát a mellkasomnak nyomta, én pedig a vállára támasztottam az államat. Az illata teljesen betöltötte a körülöttem levő teret. Idilli volt a helyzet, addig míg a nadrágom nem kezdett szűkösebbé válni, és elképesztően kellemetlen volt, csak azért imádkoztam, hogy Laylanak ne tűnjön fel, hogy merevedésem van miatta.
- Olyan szép az ég! –szólalt meg az eget vizslatva. Tényleg szép volt, fent volt a hold félkör alakban, és a csillagok ellepték az égboltot.
- Igen –értettem vele egyet, de közben nagyon rekedtes hanggal ejtettem ki a szót.
- Minden rendben? –húzódott el, majd felém fordította a fejét.
- Persze –simítottam a kezemet csípőjére.
- Hiányoztál, Marc –simogatta meg az arcomat, és ezzel egyáltalán nem segített rajtam.
- Reménykedtem benne –feleltem, majd a tekintetem az ajkaira terelődött és már nem sok tartott attól, hogy megcsókoljam, amikor a telefonom üvölteni kezdett bent. A pillanatot azonnal megszakította, Layla leszállt rólam, én pedig bosszankodva bementem a lakásba. A kijelzőn Noah Russell neve jelent meg, és ez sosem jelentett túl jót.
- Mi az, Noah? –vettem fel, és még mindig hallani lehetett a háttérben zajló bulit.
- Jules kiütötte magát, elkellene jönnöd érte –kiabálta bele a telefonba, bennem pedig felment a pumpa.
- Mi az, hogy kiütötte magát?
- Szerintem Leah miatt, de nem látok bele a fejébe.
- Leah miatt? -az öcsém szerelmes volna Ricciardoba? Most komolyan?
- Nem tudom haver, de gyere érte –zárta le a témát, majd kinyomott. Bosszankodva Laylara néztem, aki kérdő pillantással nézett rám.
- Mi a baj?
- Jules kiütötte magát, elkell mennem érte –feleltem kimérten.
- Megyek veled –mondta rögtön, mire megingattam a fejem.
- Mi lenne, ha itt maradnál? Félóra és jövök!
- De szívesen elmegyek veled, Marc –mondta, és úgy tűnt ő el is döntötte, hogy velem tart.
Tizenöt perccel később ismét Noah Russell buliján találtuk magunkat, egyenesen bementem a házba, és nem sokáig kellett keresgélnem az öcsémet, mert a nappaliban lévő fotelban üldögélt, és nem volt teljesen magánál. Remekül vigyáztak rá, de tényleg!
- Jules, most komolyan? –guggoltam le a testvérem elé.
- Marc! –nyújtotta felém a karját.
- Apa kinyír, ha így haza viszlek –mormogtam neki, mire kikerekedett a szeme.
- Nem, nem vihetsz haza! Ohh Layla, itt vagy húgi –pillantotta meg a mellettem álló lányt.
- Vigyük a lakásra –tanácsolta Layla, és bekellett látnom, hogy igaza van.
- Írok apának, hogy Noahnal alszol –nyúltam le a telefonját, majd gyorsan leírtam az üzenetet, és felállítottam a kanapéról. Layla próbált segíteni, de Jules-al nem volt egyszerű eljutni az ajtóig sem. Szinte már fellélegeztem amikor megpillantottam az autót. Gyorsan kinyitottam, majd a hátsó ülésre besegítettem a tesómat, aki el is dőlt. Amikor mind a hárman már az autóban ültünk, Jules felé fordultam.
- Mégis mi a franc ütött beléd? Így hagyjalak magadra?
- Leah mással smárolt –mormogta az orra alatt, mire Laylara néztem, aki elmosolyodott.
- Mióta tetszik neked Leah?
- Mióta megszületett –motyogta.
- Jó, hogy egy idősek vagytok –forgattam meg a szemem, majd beindítottam az autót.
Ko-fi: kamillamihalik
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
