Bonyolult Az Élet! Hírességek ff.

4.rész

- De mondom hogy nincsen itt! Azért egy paprikát csak felismerek.

- Jól van akkor légyszi mosd meg amit már megtaláltál én meg keresem a paprikát.
- Oké.
- Ember. Itt volt végig előtted.
- Hol?
- A fiókban a tojás mellett.
- Volt tojás a fiókban?
- Igen képzeld el.

Egy óra múlva már ettük a bundás kenyerünket. Igen Danival egy óra kell hozzá. Egyedül már fél óra alatt készen lettem volna de így legalább vicces volt.
- Húú ez finom volt.
- Hát ja. De belőled sem lesz szakács vagy bármi aminek köze van a konyhához.
- Kösz.
- Szívesen.
- Akkor megyünk sétálni Lau?
- Aham. Csak átöltözök mert nem akarok ilyen szar ruhában emberek között mutatkozni.
- Szerintem így is szép vagy.
- Köszi édes. - öleltem meg
- Szólsz Lacinak hogy elmegyünk?
- Persze.
- Kb mennyi idő kell neked?
- Max fél óra. De ha sietek lehet meg vagyok tizenöt-húsz perc alatt is
- Oksi addig elmosogatok.
- Biztos?
- Ezt talán meg tudom csinálni na!
- Rendben.

Felmentem és felvettem egy hosszú fekete szakadt farmert. Hozzá egy fehér has pólót, rá egy fekete-fehér kockás ing szerűséget és egy Nike Dunk cipőt. Ilyen volt:

- Mehetünk!
- Csini vagy.
- Köszike
- Tesódnak szóltál?
- Oh bakker.
- Hát akkor nyomás fel.
- Pfuh megyek már.- felmentem újból majd benyitottam Laci szobájába. Egy lányt láttam vele ahogy éppen falják egymást.
- Khm...
- Öhm Lau.Ez nem az aminek látszik..- próbálta menteni a helyzetet de ekkor megfordult a barna hajú lány
- Hanna?
- Hát igen..
- Ti? Ti most ketten?
- Igen együtt vagyunk.
- Gratu! Amúgy csak annyit akartam hogy Danival elmegyünk sétálni.
- Okés szius.
- Sziasztok. Jó mókát!
- Köcsög.
- Szívesen.

Lementem. Dani már ott állhatott egy ideje.
- Mi tartott ennyi ideig?
- Csak láttam ahogy egy csajjal smárol. Észre vettek, felém fordultak és Hanna volt a lány. Elmondták hogy együtt vannak és ennyi.
- Azta. Na mindegy is menjünk már.
- Jojo.
- Lets go. - nyitotta ki nekem az ajtót
- És hova megyünk?
- Még nem tudom. Csak úgy sétáljunk valamerre. Aztán van egy meglepim.
- Oké. - megfogta a kezem amitől egy kicsit meglepődtem de hagytam neki- Mi a meglepetés?
- Titok.
- De nee már.
- De-de
- És mikor kapom meg?
- Egyszer csak.
- Az mikor van?
- Valamikor.
- Ajh.
- Ki kell érdemelned.- sétáltunk még egy kicsit és az egészet végig beszélgettük.
- Na. Készen állsz?
- Igeen.
- Csukd be a szemed.
- Oké de kérlek ne buktass fel.
- Még viccből se tenném.- puszilta meg a fejem tetejét és elkezdett vazetni valamerre.
- Hova megyünk?
- Majd meglátod.
- Mikor?
- Vissza számolok és kinyithatod.
- Oké.
- Három..kettő..egy kinyithatod.
- Azta Dani ez nagyon szép.- magához húzott és megcsókolt. Értitek? Megcsókolt Telegdy Dániel! Ez elképesztő.
- Szeretlek Lau. Lennél a barátnőm?
- Te jó ég igenn!
- Szeretlek.
- Én jobban.

Dani egy kis szivecskés pokrócot terített le rózsaszirmokkal körül szórva. Leültünk és néztük az eget. Egészen naplementéig ott voltunk. Rajtunk kívül senki màs nem vol a környéken ami nagyon jó volt. Csak Dani és Én. Ketten a lemenő napot nézve. Nagyon romantikus volt számomra.
- Dani kezdek fázni nem megyünk lassan?
- Ha szeretnéd akkor mehetünk. Alszol nálam?
- Igen szeretném hogy menjünk és igen szeretnék nálad aludni.
- Rendben akkor nyomás mielőtt megfázol. Basszus..
- Mi a baj Manó?
- Hét nem fogadott hívás Lacitól, kettő Hannától és öt Brúnótól.
- Jajj. Nekem vajon mennyi van?
- Nézd meg.
- Jó. Azta. Három Brúnótól, kilenc Lacitól, hét Hannától és egy Sofitól.
- Kit hívjunk vissza először?
- Szerintem Lacit.
- Te vagy én?
- Én hívom Sofit és Hannát te pedig Brúnót és Lacit.
- Rendben. De hangosítsuk ki.

☎️️LACI☎️

- Szia Lasza.
- Miért nem vettétek fel a telefont? Tudod hogy hányszor kaptam agy bajt tőletek?
- Nem. Hányszor?
- Ne idegelj Laura!
- Jó bocs.
- Hol vagy? És kivel?
- Danival és valahol.
- Ne flegmáskodj?
- Hol vagy?
- A parkban.
- Érted megyek.
- Nem mert Daninál alszok.
- Biztos nem.
- Miért is?
- Mert csak egy sétálásról volt szó nem arról hogy egész nap elmentek.
- Jó én is szeretném magamat jól érezni. Danival. Nem veled és nem is mással. Csak vele és kész.
- Gyertek haza!
- Nem!
- Tóth Laura! Most! Ne kelljen érted mennem!
- Légyszi ne kiabálj Laci. Kérlek. Tudod hogy nem bírom.
- Jó bocsi csak megijedtem hogy nem vette fel egyikőtök se fel a telefont.
- Bocsi csak kettesben akartunk lenni egy kicsit és kizárni a külvilágot.
- Lau.
- Igen?
- Van valami köztetek?
- Hát izé. Igen együtt vagyunk.
- Mióta?
- Amióta eljöttünk otthonról.
- Hát akkor gratulálok nektek de légyszi ne távolodjunk el egymástól mert nekem csak te maradtál a családból akire számíthatok.
- Nekem is csak te és szeretlek Lasza. Holnap valamikor hazamegyek. Szia.
- Szia és én is szeretlek téged.
- Puszi.
-- -- -- - - -

- Hű. Eléggé kiakadt.
- Hát ja.

Miután mindenkit visszahívtunk elindultunk Danihoz.

- Megérkeztünk Cica.
- Szép a házad.
- Köszi.
- Manó!
- Igen?
- Nézünk majd valami filmet?
- Persze. Mit szeretnél nézni?
- Nem tudom. Nekem mindegy.
- Horror jó lesz?
- Aha.
- Anabelle?
- Jujj igen.
- Csinálunk popcornt?
- Még szép.
- Okés én csinálok te pedig kikeresed a filmet.
- Tudsz popcornt csinálni?
- Oké azért ennyire nem vagyok szerencsétlen.
- Jó csak vicceltem.

∆. Dani szemszöge .∆

Ameddig csinálom a popcornt Lau bekapcsolja az Anabelle-t. Készen is lett és szerencsére nem égettem oda amiért büszke vagyok magamra. Mire felmentem Laura bealudt ezért a mai film nézés is elmaradt. A popcornt nem akartam egyedül megenni ezért letettem az éjjeli szekrényemre és befeküdtem én is az ágyamba. Elkezdtem simogatni a lány hátát amire hozzám bújt és átölelte a hasamat. Olyan édes volt. Vele aludtam el és vele keltem fel. Reggel 10:36 volt amikor ránéztem a telefonomra és megláttam hogy hanyadika van. Szeptember 23! Bakker 26.-án van Lau szülinapja.
Mit vegyek neki? Te jó ég. Csinálok neki egy meglepetés bulit. Igen! Ez jó lesz.
- Jó reggelt Picúr.
- Jó reggelt Dani. Bocsi hogy nem sikerült úgy a tegnap este ahogy terveztük. De ma megnézhetnénk még a filmet ameddig nem megyek haza.
- Majd máskor megnézzük. Este jobb filmet nézni szerintem.
- Szerintem is amúgy.
- A popcornt nem akartam egyedül megenni ezért leraktam valahova.
- Ott van melletted a kis szekrényen.
- Tényleg. Még jó hogy nem vertem le álmomban.
- Jah.
- Lau?
- Mondd.
- Lehet furcsa kérdés de ha nem akarsz ne válaszolj rá oké?
- Aham.
- Szóval. Neked volt már barátod?
- Igen volt. Három hónapja ért véget mert elutazott New York-ba.
- Sajnálom.
- Én is. Nagyon szerettem és tudom hogy ő is engem.
- Miért nem maradtatok akkor együtt? Valahogy csak megoldottátok volna nem?
- Hát nem ilyen egyszerű a történet. Hét hónapig voltunk együtt veszekedés nélkül aztán meg akart erőszakolni mert részeg volt. Nem tudtam neki sehogy sem megbocsájtani de láttam hogy ő is össze volt törve ahogy én. Adtam még egy esélyt. Leszokott az alkoholról is ameddig velem volt. Kb kettő hétig voltunk rosszban aztán kibékültünk és rá négy hónapra kijelentette hogy el kell utaznia mert meghalt a nagymamája és a papája pedig beteg lett. Oda kellett költöznie és itt hagyott. Szakított velem mert nem akarta nehezíteni az életemet azzal hogy távol van tőlem hiszen szinte biztos találok valaki mást. Ez volt három hónapja.

1104 szó