Bonyolult Az Élet! Hírességek ff.

10.rész

- Várj csak idézem...

- "Nem hogy barátnőként vagy csak szimpla barátként nem nézek már rád többé de még mostohatesóként sem! Végleg Vége!"
- Bocsi mindenért.
- Én is bocsánat. De azért suliba kellene járni.
- Honnan tudod?
- Marcival mi is járunk.
- Jártok Marcival?? Az előbb azt mondtad hogy nem!
- Húúh te olyan hülye vagy..
- Nem Lau. Bocsánatot kértem és a képembe hazudsz?
- Nem járunk! Csak suliba járunk, de ha neked jobb akkor ugy mondom elkezdtünk tanulni rendesen iskolába.
- Jaa bocsesz félreértettem.
- Nem kicsit..
- Jó naa. Amúgy oké hogy nem vagytok együtt de tetszik?
- Nem tudom. Kicsit talán. De jelenleg ő a legjobb barátom.
- Miért nem mondod el neki mielőtt a suliban valaki rámászna.
- Remélem nem fognak.
- Mondd el neki.
- Nem.
- A kedvemért. Hugi.. - ez az egy szó úgy megmelengette a szívem hogy nem tudtam nem visszatartani a könnyeimet egy ki is csordult.
- Szeretlek. Manó.
- Nem emlékszel mit mondtam?
- Mikor?
- Nem hívhatsz többé Manónak.
- De Danii. Ne már.
- Jó hívhatsz.
- Ezazz.
- Picim.
- Naa.
- És akkor én miért nem mondhatom?
- Mert ez túl szerelmes becenév.
- És a Manó nem?
- Nem, az nem.
- Kérlek Picúr.
- Jó.
- Köszi.
- Átjössz?
- De itt nem jó?
- Nem, én haza akarok menni.
- Akkor go hozzátok.
- Okés.

Hazamentünk és mindenki örömmel fogadta hogy kibékültünk. Majd Dani a szobám felé vette az irányt. Ahogy benyitottunk egy póló nélküli Marcit találtunk az ágyamon telefonozva.
- Hát te?- kérdezte Dani - Nem úgy volt hogy visszamész a nagyszüleidhez?
- De. De meggondoltam magam és ideköltöztem.
- És ti ketten, egy ágyban alszotok?
- Ja. Talán baj?
- Nekem nem. Bár valaki biztos nagyon örül neki. - nézett rám
- Mer'?
- Ááh mindegy is..
- Dani tudsz jönni egy kicsit?- kérdeztem
- Itt nem jó?
- Nem, úgy értettem hogy négyszemközt.
- Ja oké. Nem megyek bocs.
- Szar tesó vagy. Tudtad?
- Eddig még nem mondták, de mostmár tudom.
- Jólvan én mentem Hannához.
- Ok. Egy gonddal kevesebb.
- Igen?
- Igen.

Bevágtam az ajtót magam után és átmentem Hannához. Benyitottam és láttam ahogy épp Lacival smárol úgyhogy be is csuktam az ajtót és mentem tovább Brúnóhoz, nála meg Sofi volt. Hát ez kurva jó, már csak Roli maradt, nála meg valószínűleg Lili van szóval inkább hagyom őket.
Úgyhogy visszamentem a fiúkhoz.
- Na, visszajöttél?
- Nem, csak képzelődsz.
- Miért vagy itt?
- Mert mindenki csajozik vagy pasizik.
- Ezt hogy érted?
- Hanna Laci, Sofi Brúnó, Lili Roli.
- Lili és Roli?
- Ja igen én is ma tudtam meg. Marcival együtt.
- Hallod a suli folyosóján ott smároltak úgy hogy már rég óra volt. - mesélte Marci
- Azta..
- Ugye?
- Amúgy szerintem cukik együtt. Csak szólhattak volna. Hanna meg Brúnó tudta de nekünk bezzeg nem mondja el.
- Hát ez van.
-Amúgy ti újra együtt vagytok? - kérdezte Marci
- Nem, és nem is leszünk.
- Azért mert tesók vagytok?
- Igen azért is.
- Ja ok és még miért nem lesztek?
- Mert nekem más tetszik.
- Oh ki az a szerencsés? Ismerem?
- Igen ismered.
- És ki az?
- Valaki.
- Naa mondd el kérlek.
- Nem
- Zárjuk le a témát szerintem. - szólt bele Dani- Mindketten szerelmesek vagytok. Kész. Pont.
- Te is az vagy Marci?
- Igen.
- Oh, oké.

Ekkor benyitott Hanna.
- Sziasztok. Na mizu Lau? Mit szerettél volna?
- Egy kis nyugit a fiúktól.
- Jajj az nekem is kellene.
- Pedig úgy láttam jól elvoltatok Lacival.
- Eredetileg csak a háziban segített volna.
- Az emberi testben?
- Jó mindegy ezt hagyjuk.
- Okés a lényeg hogy már mindegy.
- Rendben akkor én megyek.
- Szia.
- Én is megyek. Sziasztok.
- Szia Dani.
- Csá.
- Várj, holnap jössz suliba?
- Lehet. Kedvemtől függ.
- Az komoly. Na sziuss.
- Szia.
- Marci. Ki az aki tetszik neked?
- Miért?
- Csak kíváncsi vagyok rá.
- Hát Hanna.
- Oh, végülis. Tök szép. Minden fiú oda-vissza van érte. Csak ő mindet lepattintja.
- Látom hogy zavar.
- Mi?
- Hogy tetszik nekem Hanna.
- Dehogy is, nem zavar. Az tetszik neked akit akarsz.
- Na persze. Tehát tetszek neked.
- Nem.
- De-de látom a szemeden hogy mindjárt elsírod magad.
- Ez nem igaz.
- Lau nyugi nem tetszik Hanna. Csaj szivattalak.
- Akkor se vagyok beléd szerelmes.
- Lau.. - megcsókolt, úristen megcsókolt!!- Ki vagy pirulva. Teljesen olyan a fejed mint egy paradicsom.
- Hagyjál már.
- Jólvan.
- Miért csókoltál meg?
- Mert szeretlek. Nem tudom elmondani hogy mennyire. Laura én szerelmes vagyok beléd. Lennél újból a barátnőm?
- Igenn!
- És még hogy nem tetszek neked.
- Ne rontsd el a pillanatot.
- Gyere egy puszira.
- Szeretlek Maci.
- Maci??
- Marciból ha kiszedjük az "r" betűt akkor Maci lesz.
- Wáo nem mondod. És azt tudtad hogy ha a Laurából kihagyjuk az "r"-t akkor Laua lesz?
- Fárasztó vagy Kicsim.
- Tudok még fárasztóbb is lenni hidd el.
- Igen?
- Még szép. Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- De ha nem akarsz akkor ne válaszolj rá.
- Oké csak mondd már.
- Szűz vagy még?
- I..igen..
- Szeretném elvenni tőled.
- De én még félek.
- Vigyázok rád, ígérem.
- Biztos?
- Életemre esküszöm.
- Rendben. Neked adom..
- Köszönöm Laukám, imádlak.
- Én jobban- és letepertem az ágyra majd lekerültek a ruhák és megtörtént, igaz nagyon fájt de örültem hogy már nem vagyok az. És élveztem is. Szeretem Marcit, mindennél jobban.
- Olyan volt mintha már tapasztalt lettél volna.
- De nem, szeretlek Macikám.
- Én is szeretlek Kicsim. Jó éjszakát.
- Neked is.

*Time skip*

Másfél éve vagyunk együtt Marcival. Vannak kisebb veszekedéseink de ez mind semmiség.
Daninak is lett közben egy csaja akit Fanninak hívnak. Tök rendes és ő is egy énekes. Sofinak egyik jó barátnője, sok közös zenéje van vele. A művész neve Nemazalány de mi csak Fanninak hívjuk. A sulit sikeresen befejeztük, bár Marcinak elég döcögős volt az átlaga de neki is sikerült az érettségije. Most éppen itthon vagyunk, vettünk egy közös lakást és aludni megyünk.

Reggel

- Jó reggelt Babám.
- Neked is. Figyelj, baj van.
- Mi történt Kicsim?
- Már egy ideje rámjön a hányinger és késik..
- Terhes vagy?
- Nem tudom, lehet.
- Lau, ha igen akkor ígérem vigyázok rátok, és itt leszek veled végig. Segítek ha kell. És leszek az apja a gyereknek.
- Köszi Mackó. És mivan akkor ha nem vagyok az? Ha beteg vagyok?
- Erre ne is gondolj. Csinálj tesztet. Van itthon?
- Igen. Megcsinálom.
- Oké. Egyszerre nézzük majd meg jó?
- Aha.

Megcsináltam és ameddig megvártuk hogy kész legyen addig beszélgettünk egy kicsit arról hogy ha ténylegesen gyereket várok akkor hol rendezünk neki gyereksarkot, mi lesz a neve ha lány vagy ha fiú.
- Szerintem készen van.
- Lau, nyugi.
- De nagyon félek. Mivan ha még nem vagyok hozzá jó anya.
- Jó leszel, hidd el.

1015 szó