Bonyolult Az Élet! Hírességek ff.

2.rész

Elmentem fürödni majd ágyba bújtam...

Brúnó is elment letusolni és miután végzett egy szál melegítő nadrágban jött ki. Lehet kicsit sokáig néztem az alaposan kidolgozott felsőtestét mert elnevette magát.
- Tetszik?- kuncogta
- Mi? Nem, dehogy, fúj!
- Aha
- Jó igen tetszik! Ezt akartad hallani?
- Igen.- mondta büszkén
- De csak szólok hogy Lasza nem biztos hogy örülne neki hogy így alszol velem.
- És akkor mi van? Nehogy már ő döntse el hogy alszok!
- Igaz. Na gyere te Szép fiú!
- Hogy mondtad?
- Csak gyere na!
- Oké Szép kislány!
- Hülye vagy.
- Héé!- játszotta a sértődöttet
- Nézünk filmet?
- Hmm nem is tudom, majd ha kibékültünk talán!
- Hhajj bocsánat Brunyesz.
- Semmi baj Kislány.- húzott magához félkézzel és ráhajtottam fejem a mellkasára. Ekkor bejött Roli.
- Úúú valakik nagyon összemelegedtek.- nézett ránk
- Kussolj. Amugy meg kopogni luxus?- válaszolt neki Brúnó
- Igen az - mondta majd kiment úgy hogy direkt nyitva hagyta az ajtót
- Pető Roland most azonnal vissza jössz és becsukod az ajtót!- folytatták tovább a veszekedést vagyis amit elkezdtek
- És ha nem?
- Akkor én magam ráncigállak vissza!
- Ember ennyi erővel azzal a körrel be is zárhatnád az ajtót!
- Elég már. - szólt közbe fáradtan a bátyám - Roli te menj a Brúnó szobájába aludni ti meg csináljatok amit akartok csak maradjatok csöndben.
- Neked is mindenbe bele kell szólni.- folytatta Roller
- Holnap még beszélünk Roland!- mondta Brúnó majd mindenki elment a saját dolgára. Egy kis idő múlva Brúnó megszólalt.
- Olyan furcsa nekem.
- Ki?
- Öcsém.
- Miért?
- Mostanában nem az a hiper boldog, hülyülős, haverokkal lógós csávó. Hanem egyszer nevet majd elkomorodik és szomorú lesz, bántó dolgokat mond és nem megy sehová sem. Múlt héten Hannust is megbántotta azzal hogy felvett Hanna egy haspólót ami oldalt ki volt vágva és ahogy meglátta elkezdett röfögni. Ezután Hanna otthon maradt és lemonda a találkozóját az illetővel és sírt. Szegény olyan gyenge de én ezt szeretem benne a legjobban.
- Ezért akarsz vele beszélni?
- Aha.
- Szerintem csak a tinigondok miatt van
- Ezt hogy érted?
- Csajok, foci és a többi.
- Nem is tudom. Focizni nagyon szeret barátnője meg van. De mindegy majd holnap kiderül.
- Hát jó. Szerintem már ne nézzünk filmet mert elment az idő meg a kedvem.
- Jó éjt.- mondta cukin
- Neked is.- válaszoltam neki majd magához húzott újból és ölelkezve aludtunk el.

•Brúnó szemszöge•

Éjjel fél három körül egy óriási pukkanásra riadtam fel Lauval együtt.
- Mi a fasz?! - mondtam ijedten
- Ez, ez mi volt?- kérdezte félve Lau
- Nem tudom, megnézem.
- Várj! Én is megyek.
- Siess - és megfogtam a kezét amitől kissé elpirult. Ahogy leértünk a konyhába egy törött poharat láttam a földön és egy kisírt szemű Rolit a földre rogyva.
- Roli mi történt? - szaladtam oda Lauval ekkor lejöttek Hannáék is akik szintén iderohantak
- K..Ka..Karola megcsalt. - tört ki belőle megint a sírás
- Oh te szegény.- mondta Hanna - Na gyere.- ráncigálta fel és leültette a kanapéra de észre vettem hogy vérzik a keze.
- Te vérzel!- mondtam aggódva - Az a rohadt pohár!
- Felsöpröm. - Lau - Azt meg próbáljátok meg lefertőtleníteni, bekötni és elállítani a vérzést.- adtam ki a parancsot. Egy óra múlva már kissé lenyugodott Roli. Vissza küldtem az ágyba hadd pihenjen. Szerencsére el tudott aludni.

Reggel nem volt mellettem Laura ezért felkeltem és lementem. Már a nappaliban is kellemes palacsinta illat áradozott de mikor beértem a konyhába az valami eszméletlen volt.
- Jó reggelt- köszöntött
- Mikor keltél?- kérdeztem álmosan
- Úgy másfél órája.
- Mennyi az idő?
- 10 óra múlt 22 perce.
- Korán van még.
- Neked.
- Szia Lau megjöttem. Oh, szia Brumi.- mondta Hanna
- Szia. - köszöntünk vissza kórusban
- Szóval, hoztam almát, tejet, teát, gumicukrot,
chipset, colát és fantát.- sorolta de Lau csak mosolygott rajta majd megszólalt
- Ez mind szép és jó de én tejért, almáért és miért küldtelek el?
- Bakker a kenyér! - csapott a homlokára
- Mindegy van még a fagyasztóban. De ne felejtsünk el venni.
- Jó
- Jut eszembe! - szóltam közbe én is - Nem soká jön pár jó barátom. Ha nem baj.
- Dehogy baj.- válaszoltak és ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Mentem és ajtót nyitottam nekik.

+Lau szemszöge+

- Sziasztok rég láttalak titeket!
- Csá tes. - mondta egy mély hangú fiú
- Szius - köszönt egy kislány - Sofi még készülődik, csak a szokásos, mindig elkésik.
- Nem is ő lenne.- nevettek fel majd folytatta- Gyertek beljebb.
- Brúnó hol van a WC?- kérdezte a fiú
- Fent. Keresd meg.
- Hát ezzel kurva sokat segítettél.- ekkor hallottam ahogy felért az emeletre és egyesével nyitogatja az ajtókat- Cső Lasza rég találkoztunk!
- Csá Dani!- köszönt a bátyám- Mi járatban itt?
- A budit keresem.
- Sok sikert.- nevetett Laci majd tovább nyitogatta az ajtókat és láttam amint megmozdul a kilincs és kinyílik az ajtóm.
- Oh, bocsi. Telegdy Dániel vagyok Brúnóék haverja.
- Én Tóth Laura, Laci húga.- mondtam félénken
- Nem kell tőlem félni nem vagyok rossz ember.- mosolyodott el
- Rendben hiszek neked.
- Jól is teszed. Tudnál segíteni hogy merre van a mosdó?
- Persze gyere csak. - hívtam de nem jött utánam- Nem jössz? Dani? Hahó.
- Öhm bocsi csak elbambultam.
- Hát azt láttam. - majd megfogtam a kezét és húztam magam után míg el nem értünk a WC-ig.
- Köszi Kislány. Amúgy puha a kezed.
- Köszönöm ezt bóknak veszem.
- Szívesen máskor is- mondta, én pedig megfordultam és elindultam de vissza rántott és megölelt. Kis tétovázás után visszaöletem és így álltunk az emeleti folyosó közepén míg egy kamera hang meg nem zavart minket. Hát persze hogy Laci volt az.
- Ne már Laci. - szótam neki
- Most miért olyan cukik vagytok nézd. - mutatta felénk a telóját.
- Tényleg nem rossz. - nézett rám Dani
- Jó, de légyszi ne fotózz le minden fiúval.- mondtam Lacinak
- Okés.
- Köszi.
Ez után lementünk és beszélgettünk, kiderült hogy a "kislány" 14 éves és Roli osztálytársa. Megkérdezte hogy hol van és mondtuk hogy a Brúnó szobájában ezután felment hozzá. Idő közben betoppant Sofi is aki lágy csókkal köszöntötte Brúnót. Ezt látva köpni-nyelni nem tudtam és be is könnyeztem ezért felmentem a szobámba. Mire fölértem kitört belőlem a sírás és perceken keresztül csak sírtam és sírtam. Hason fekve az ágyamon szét könnyeztem a párnámat. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a hátamon ami elkezdett simogatni. Nagyon jól esett most hogy nem kérdezett semmit se az illető. Megfordultam és Dani gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam. Hozzá bújtam és nyugtatóan magához szorított. Nagyon szarul esett hogy Brúnó úgy aludt velem hogy közben barátnője van. Nem is az bántott hogy van valakije. Mert tudom, ő csak barátként tekint rám. Ebbe már bele törödtem hisz nem lehet mindig minden tökéletes. Már egy ideje valahogy kezdek belőle kiszeretni de mégis vannak pillanatok amikor elpirulok tőle. Viszont már nekem is csak egy barát. Nem tudok mostmár máshogy rá nézni. Dani itt van mellettem, szétsírtam a pólóját szegénynek de nem zavarta. Segít nekem és én ezt nagyra becsülöm.
A karjai között ugyan az a furcsa bizsergő érzés kapott el ami régen a Brúnóéban.

1101 szó