Engedj Közel

2. fejezet

- Azt akarja mondani nem verték meg? - Húzta fel szemöldökét értetlenül Mcgalagony professzor. A fiú nem nézett rá, sőt senkire csak meredt maga elé majd egy halvány hamis mosoly jelent meg arcán és rá nézett a nőre.
- Csak elestem. Megbotlottam.- Mondta de hangján érezhető volt, hogy még mindig a sírással küszködik.
- Rendben van Draco. De ha szükséged van valamire vagy valaki bántani akar szólj bátran nekem.
- Köszönöm tanárnő.- Mondta lehajtott fejjel. Csak akkor nézett fel amikor az asszony elsietett dolgára. Tekintete Harry aggódó szemeivel találkozott de csak egy pillanatig. Lehajolt és elkezdte össze szedni szét szóródott papírjait.
- Draco minden rendben van?- Szaladt oda Hermione és Ginny segíteni a megszeppent szőkének.
- Persze lányok nem kell félteni. - Mondta halkan és egy mosolyt eresztett feléjük. Harry csak ekkor tért magához a sokkból.
- Dra..Malfoy, elkísérlek a gyengélkedőre gyere. - Lépett oda Harry a fiú mellé aki épp felkelt a földről és kicsit megszédült az arcára mért ütésektől. De szerencsére a Griffendéles észnél volt és elkapta a karját és ezzel magához is rántotta a Mardekárost aki nyekkent egyet a meglepetéstől.
- Nem kell Harry jól vagyok, de azért köszi.- Szabadította kezét ki a fiú szorításából de rá sem nézett Harryre majd elsietett a terembe.
- Hmm mi lehet vele, mintha félne tőlem.
- Jó hogy fél, hiszen halál faló volt, az apja megkapta a dementor csókot és az anyja is házi őrizetet kapott és ráadásul bele esett a kis túl élőbe. Mit vársz tőle?- Hadarta Ron kezeivel hadonászva. De Harry csalódott arcát látva megpaskolta vállát. - Nyugi haver gondolj arra, hogy életében most először hívott Harrynek.- Vigyorodott el.
- Ehh igaz. De ez nem azt jelenti, hogy bejövök neki, lehet nem is meleg és....
- Harry, Dracora csak rá kell nézni látszik, hogy melegebb a napnál is. - Mosolygott Hermione a fiúra.
...

Harry egész nap Draco nyomában volt. Aggódott érte, nem akarta, hogy még valaki bántsa. De a szőke herceg nagyon jól ért a lerázáshoz ezért hamar szem elől tévesztette őt a Griffendéles. Csak ebédnél találkozott vele de oda is késve jött és fel sem tekintett egy percre sem. Arca kicsit megduzzadt és a szája is bevolt repedve. Harryt annyira hajtotta az aggodalom, hogy minden mindegy alapon oda sétált a fiúhoz és leült mellé. A Mardekáros még mindig nem akart rá nézni ezért Harry megfogta lágyan az arcát és maga felé fordított kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

- Harry, segíthetek valamiben?- Kérdezte Draco és még egy kis mosolyt is kipréselt magából.

- Miért bántottak? És ne mondd, hogy nem történt semmi mert láttam.- Malfoy kirántotta a fejét Harry kezei közül és felállt.

- Nem kell foglalkoznod ezzel ez az én bajom, majd megoldom.- Azzal elsietett ki a nagyteremből és elindult a kviddics pálya felé. Nem érette miért törődik vele a nagy Harry Potter. Biztosan csak ő is kiakarja használni és kinevetni. Nem is veszi észre mennyire oda van érte. 

A gondolattól, hogy soha nem lehet vele Draco könnyei elkezdtek folyni. Leült egy távoli padra egy fa alatt és utat engedett a sírásnak. Minden fájdalmát bele sűrítette. Érezte ahogy teste kezd megnyugodni és szemeit lehunyva hagyta, hogy átjárja egész valóját a magány. Tíz perce ülhetett kint amikor lépteket hallott de nem nyitotta ki szemeit remélve, hogy elmegy mellette az illető. De ekkor egy ismerős mély hangot hallott.

- Miért menekülsz előlem?- Draco szemei kipattantak és idegesen tekintett a szemben álló srácra.

- Figyelj ha megakarsz szégyeníteni vagy verni vagy megátkozni, csak tessék itt a lehetőség. De ha nem, akkor nem kell megjátszanod a törődő nagy megmentőt... épp elég a bűntudatom nekem, nem kell foglalkoznod velem szánalomból attól csak még rosszabbul érzem magam.- Mondta rideg hangon Draco amitől Harry szíve teljesen össze szorult mert nem értette miért gondol ilyeneket a szőke.

- Tényleg azt hiszed a közeledbe lennék és törődnék veled ha nem akarnék?

- Hát Potter belőled bármit kinézek. - Nevetett fel keserűen és végig mérte a Griffendélest aki bele pirult tekintetébe. Ezt ő is észre vette és magában el is mosolyodott Harry zavarán annyira szexi volt.

- Ismét Potter pedig már azt hittem van olyan a viszonyunk, hogy Harrynek hívj.- Mosolygott lágyan és ő is végig mérte a szőkeséget. Haja tökéletes volt inge teljesen rásimult alakjára így kiemelve izmait amitől Harry szíve gyorsabb ütemre váltott. Tekintetét tovább vezette majd szemein megállapodot amik a sírástól csak még szebben csillogtak mint valaha. Nagy akarat erőre volt szüksége, hogy ne csókolja meg ott helyben Mardekár hercegét.

- Hát igen Potter, most jobb lesz ha megyek.- Azzal el is indult vissza de Harry megfogta a karját amire Draco halkan felszisszent és grimaszolt egyet. Harry értetlenül nézett rá majd feltűrte az ingét és egy kötést látott a fiún.

- Jézus Draco mi történt? Ezt te tetted????- Kelt ki magából teljsen Harry de ő csak kirántotta kezét és elszaladt.- Ahh Draco megőrítessz...miért menekülsz folyton el? Miért nem hagyod, hogy veled legyek? - kérdezte magától az eget nézve amiket felhők borítottak és lassan el is kezdett hullani a hideg eső.