Engedj Közel

3. fejezet

Draco egy hete lassan nem mozdult ki szobájából betegségre hivatkozva. Végülis így is lehet értelmezni azt ami történik vele. Bele betegedne a szerelembe? Nem, Draco nem ilyen. Unottan feküdt az ágyán és nézte a plafont. Igazából minden nap ezt csinálja azóta, hogy elszaladt Harry elöl és beteget színlel csak, hogy ne kelljen a szemébe nézzen. Bőrét még mindig égeti érintésének helye.
- Na jó be kell fejeznem. Nem gondolhatok folyton rá. Évekig sikerült titkolnom, hogy mennyire szeretem most is sikerülni fog. - Mondta magának meggyőzés képpen. Ő sosem azért szerette mert híres vagy mert ő a kis túl élő. Ő a nevetését a kedvességét az egész személyét szerette.

Álmodozásából az húzta vissza, hogy valaki kopogott az ajtón. Nagy nehezen felkelt és kinyitotta ahol Ginny állt könyvekkel a kezében és egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Szia Draco! Látom jobban vagy habár a szerelem nem tudom mióta betegség.- Lökte beljebb az értetlen szőkét.
- Milyen szerelemről beszélsz? Tényleg beteg vagyok. De te miért jöttél?
- Csak elhoztam a leckét amit egy bizonyos sebhelyes szexi fél isten szedett össze neked. Nem tudod ki lehet az?- Vigyorgott a lány Dracora aki épp a földről kaparta össze az állát.
- Ahhh nem tudom mi van Harryvel. Minek foglalkozik velem? Miért nem hagy élni. De ha tényleg annyira rendes miért nem ő hozta fel a tanulni valót.- Fakadt ki a fiú.
- Nyugi szöszi! Harry csak próbál rendes lenni veled hiszen nem te kérted a megbocsátást mindenkitől? Ő csak próbál tényleg jóban lenni veled. Tudjuk, hogy megváltoztál. - forgatta meg szemét a lány.
- Megváltozni... mintha az annyira egyszerű lenne....
- Na gyere le enni legalább egy keveset abba nem halsz bele talán, és ha már ott vagy akár meg is köszönheted neki és barátkozhatnál is vele ha úgy is olyan figyelmes.-hadarta.
- Na persze esetleg ne smároljam le?
- Hát.... végülis..- Gondolkozott el a lány.
- Inkább ne is gondolj ilyesmire. Le megyek veled de nem beszélek vele. De azért köszönöm, hogy mellettem állsz.
- Nincs mit.- Mosolygott rá a lány. Draco ilyenkor nem is érti mi volt vele eddig, hogy ennyire bunkó görény volt mindenkivel és azt sem érti hogy tudtak neki megbocsátani ennyire könnyen. Amikor első nap belépett akkor futott össze Grangerrel és Weasly lánnyal és nagyon jót beszélgettek ami azért is volt furcsa mert eddig Draco lányokkal nem nagyon barátkozott. Mondjuk Draco Malfoy barátkozott valaha? De attól kezdve egyre több időt töltött a két lánnyal és egész jó barátok lettek. Még azt is megmerte osztani velük mennyire oda van harryért már régóta.
...

Belépve a nagyterembe Harry egy mosollyal üdvözölte a Mardekárost aki csak komoran biccentett fejével majd leült mindenkitől távol. De még itt sem volt sokáig egyedül. Az a három srác aki legutóbb is bele kötött hirtelen ott termett és körbe ülték önelégült vigyorral arcukon. Harry közbe akart lépni de Ron vissza fogta.
- Haver múltkor is kiakadt rád. Ha egyedül akarja intézni hagyd rá.- Harrynek így is nehezére esett ülve maradni de úgy döntött addig marad, amíg csak beszélnek.

- Szia Malfoy! Rég láttunk!
- Sziasztok! Segíthetek valamiben?
- Például mesélhetnél milyen érzés ha végig kell nézd ahogy apád megkapja a dementor csókot? Anyád biztos boldog volt végre félre ku...
- NE merészeld anyámat a szádra venni te undorító féreg.- Állt fel helyéről Draco gyilkos tekintettel és megragadta az előtte ülő ingét és annál fogva rántotta fel.- Ha még egyszer belém köt bármelyikőtök nem állok jót magamért. Értve vagyok? - Mindhárom idióta bólogatni kezdett megszeppenve.- Akkor takarodjatok innen vagy véletlen olyat teszek aminek egyikőtök segge sem örülne.- Sziszegte de mondat végére már mind három úgy eliszkolt mintha az életükért futnának. Draco elejtett egy elégedett ördögi mosolyt, megigazította haját és vissza ült mintha mi sem történt volna.
A teremben megfagyott a levegő egy percre de a gyilkos Malfoy tekintetre mindenki vissza fordult tányérjaik felé. Csak egy szempár meredt még mindig Mardekár hercegére.
Harry legszívesebben kifutott volna a világból annyira felizgatta a látvány de megmozdulni sem mert, mert érezte nadrágja kezd rettentően szűk lenni.
- Na ez az a Draco Malfoy akit ismerünk.- Vigyorodott el Ron.- Nem változott ez meg annyira mégsem.
...
Draco:
Baszki, hogy nem tudok nyugodtan ülni a seggemen. De az a három idióta túl messzire ment muszáj volt rendet tennem. Mindent elszúrtam ezzel. Harry is úgy nézett rám mintha....nem is tudom hogy. Olyan gyorsan ettem mint még soha,hogy minél hamarabb jöhessek vissza a szobámba. 

Miután vissza értem és magamra zártam az ajtót a földre rogytam az alkaromba nyilalló hirtelen fájdalom miatt.
Basszus megint vérzik ez a fos. Vettem elő fertőtlenítőt és tiszta kötszert és átkötöttem vele sebem amely sokkal mélyebbnek tűnt így véresen. Elmehettem volna a gyengélkedőre ott hamar helyre tennék de nem akarom, hogy bárki meglássa ezt.
Még Harrynek se voltam képes elmondani. Pedig milyen édesen kérdezte. Vajon tényleg aggódott értem?