Engedj Közel

6. fejezet

Ron, mint oly sokszor, most is késésben volt az első óráról. Alapból nem volt a reggelek nagy szeretője de mostanában még a szokottnál is nehezebben kelt fel. Mióta Harry és Malfoy veszekedtek, ismét, Harry nem volt nagyon önmaga. Egyik pillanatban azért sírt mert nem tudta, hogy hódítsa meg szerelmét aztán meg azért mert elege van és elakarja felejteni( Persze ez nem pont így van de Ron hajlamos túlozni ha szerelemről van szó). Igazából nem értette, miért nem jönnek csak össze szimplán. Olyanok mint két mágnes akik nem tudják eldönteni, hogy vonzzák egymást vagy inkább taszítsák. De jelenleg úgy fest, hogy az utóbb legalábbis Malfoy részéről, ugyanis hetek óta nincs órákon. Azt mondják elutazott. Viszont Harryn látszik, hogy lassan bele őrül ebbe és Ron a szerelem nagy "szakértője" sem tud tenni semmit, hogy jobb kedvre derítse barátját.

- Mr. Weasley! Figyel rám?- McGalagony professzor idegesen fürkészte az elbambult fiú arcát akinek még az inge is félre volt gombolva a sietség miatt. Észre sem vette, hogy a professzor asszony szólongatja, annyira kimerült volt az utóbbi időben.

- Igen Tanárnő, elnézést. Elismételné?

- Kérem fáradjon az irodámban Miss Granger és Mr. Potter társaságában! - Tekintete cikázott a három diák között, de arcáról semmilyen érzelem nem volt leolvasható. A három barát már elkezdett gondolkodni vajon milyen kihágást követtek el amiért büntetés jár. De mint kiderült számításaik rosszak voltak.

Az igazgatói irodába érve mind helyet foglaltak a Professzor asszonnyal szemben, aki gondolataiba merülve nézte az előtte heverő dokumentumokat és némi idegesség volt felfedezhető arcán, de csak egy pillanatig.

Az Igazgatónő Harry szemébe nézett és bele kezdett abba a beszélgetésbe amit már egy ideje halogatott de már muszáj volt beszélnie.

- A következő beszélgetés nem történt meg, senki nem tudhat arról ami itt hangzott el. Remélem megértitek.- Mind hárman csak bólintottak és nagy érdeklődéssel figyelték az asszonyt aki úgy tűnt küzd a szavakkal.- Mint tudják Draco Malfoyt folyamatos megfigyelés alatt tartjuk és szigorúan figyeljük minden varázslatot amit használ. Továbbá meghallgatásokra jár és be jelentkezik nálam minden nap mióta nem tartózkodik az iskola falai mögött. Nem tudom mennyit tudtok arról miért kellett haza utazzon. Habár úgy hallottam egész közel kerültetek egymáshoz...- Ekkor mindent tudó tekintettel Harryre nézett aki próbálta elrejteni paradicsom színűre változott arcát.- A valódi ok amiért hamarabb utazott el az, hogy édesanyját megfenyegették, hogy megölik tetteiért és haza utazott megerősíteni a védelmét amíg elnem kapják azokat akik ezt tették. De úgy vélem valami baj történt ,mert sem ő nem jelentkezett, sem azok akik rájuk vigyáznak....Harry tudom sok rosszat tettek és nincs jogom kérni, hogy bocsásd meg nekik tettüket de arra szeretnélek kérni benneteket, hogy gyertek el velem és segítsetek kideríteni történt e valami vagy csak a megérzésem rossz.- Az asszony idegesen tördelte ujjait miközben a három fiatal válaszát várta. Elsőnek Harry szólalt meg.

- Professzor asszony... én nem haragszom azért amit tettek és én is aggódóm értük. Én mindenképpen megyek.- Barátaira tekintett akik bele egyezően bólintottak.

... 

A Malfoy kúria. Sosem tűnt család centrikus vidám helynek. De most talán még a megszokottnál is ridegebb volt. Mire ide értek, Harryben minden lehetséges forgató könyv lejátszódott. Dracot bántották, elrabolták vagy megölték. Bármelyik is ezek közül érezte egyiket sem élné túl. Lassan közeledtek az ajtó felé. Csengetni akartak de az ajtó nyitva volt résnyire. Pálcájukat feltartva mentek be, mindenre felkészülve. 

A házban hideg volt. A csend pedig szinte már süketítő volt ha ez lehetséges.
- Holvannak az őrök akiket ide rendeltek?- Kérdezte Hermione.
- Az engem is érdekelne.- Mind a négyen 180 fokos fordulatot tettek az ijedtségtől. Ahol Draco érdeklődő tekintetével találkoztak szembe. A Mardekáros egyből végig mérte vendégeit, majd egy mosollyal nyugtázta, hogy rég látott szerelme bizonyosan nagyon aggódott érte.

- Mr. Malfoy, hát itt van! Mi történt miért nem küldött egy baglyot sem? És az őrök?- Mcgalagony professzor idegesen tekintett körbe hátha van itt még valaki.
- Amikor ide értem senki nem volt itt, leszámítva az anyámat akire eszméletlenül találtam így elkellett vinnem a gyengélkedőre...valaki megátkozta és nem tudni még mikor ébred fel. Elnézést kérek, hogy nem üzentem de úgy vélem édesanyám egészsége fontosabb volt jelen helyzetben.
- Egyetértek kedvesem. Helyesen döntöttél. De ez felháborító, hogy nem voltak őrök itt. Azonnal felkeresem a mágiaügyi minisztert. Addig is ti hárman kérlek maradjatok itt amíg vissza érek, holnap értetek jövök. Persze ha ez nem okoz problémát Mr. Malfoy.
- Nem asszonyom.
...

Miután Draco készségesen megmutatta a szobáikat ( különösen ügyelt, hogy Harry szobája legyen legközelebb hozzá) ő is visszatért szobájába ahol rágyújtott egy cigarettára. Nem gyakran szokott, de ma a sok stresszt muszáj volt levezetnie valahogy.
Örült, hogy láthatta Harryt de ezzel a fiú meghiúsította tervét, miszerint elkerüli messziről. Amikor bevallotta mit érez legszívesebben megcsókolta volna és ott helyben....de ehelyett ott hagyta. Az egyetlen embert akit igazán szeret és hagyta hogy sírjon pedig annyit kellett már szenvednie, részben miatta.
Éppen a falba verte volna a fejét ha nem kopognak az ajtón.
- Gyere..
- Draco, hogy vagy?- Harry félve lépett be a szobába. A szőke az ablakon bámult ki érzelem mentes arccal és bele szívott cigarettájába.
- Remekül, mint azt látod. Veled mi a helyzet kicsi?- Draco megfordult, hogy bele nézhessen szemeibe.- Miért állsz ott az ajtóban? Félsz?
- Én ugyan nem.- Harry felfújta az arcát amitől Draconak nevetnie kellett de inkább visszatartotta.
- Akkor hát miért jöttél?
- Már mondtam...
- Az igazi okot akarom hallani.- Draco közelebb lépett megszeppent szerelméhez így már csak pár centi választotta el ajkaikat egymástól.
- Draco...nem mennél...nem mennél kicsit távolabb?
- Nekem jó itt. Talán zavarban vagy?
- Én? Nem...de beszélnünk kéne... kettőnkről.- Draco sóhajtott majd ellökte magát a faltól és pár méterrel távolabb állt.
- Tudod a barátaid félre értik még, hogy az éjszaka közepén itt vagy nálam. Jobb lenne ha elmennél aludni.
- Nem. Elég volt ebből a macska egér játékból. Tudom, hogy miért akarsz távol maradni tőlem. Azt hiszed nem lehetsz elég jó nekem de..
- Nincs de Harry...a fenébe is miért kellett ide gyere? Próbálok távol maradni tőled de elég nehéz így ha folyton a sarkomban vagy. Fogd fel végre nem lehetünk együtt. Kicsi, neked akarok jót. Én a rossz fiú vagyok ebben a történetben, nem a jó.

- Ahhhj hagyjuk már ezt a dumát. Folyton csak ezt tudod mondani nekem. De arra sosem gondoltál, hogy én így akarlak? Mindennel együtt. Ami vagy. Megakarlak ismerni ki is vagy igazán.
- Tudni akarod ki vagyok?!.... hát tessék.- Draco magához húzta szerelmét és erőteljesen megcsókolta. Mintha csak az élete múlna rajta. Harry egy kis idő után viszonozta csókját és bele túrt puha szőke fürtjeibe.- Ha tudnád mennyire kívánlak. Évek óta csak néztelek messziről de most itt vagy. Nem tudom vissza fogni magam többé.- Draco végig futtatta kezeit Harry testén aki ezt jól eső sóhajokkal díjjazta.
- Kérlek...engedj közel magadhoz...- Suttogta Harry majd újra megcsókolta szerelmét de ezúttal sokkal lágyabban. Draco felkapta őt és lefektette hatalmas ágya közepére majd fölé mászott. Megszabadította magukat felsőjüktől és engedte, hogy elragadják régóta elnyomott vágyaik.