Engedj Közel

7. fejezet

Harry reggel mikor felébredt, Draco szobájában, egyedül volt. Csalódottan kapkodta magára ruháit és kilépett a folyosóra. Lesétált a konyhába ahol két barátja fogadta.

- Jó reggelt!- Morogta halkan. Ron és Hermione ekkor pillantott csak fel teás csészéjükből és rögtön Harryhez siettek.

- Ó Harry, de jó, hogy végre itt vagy. Narcissa felébredt ezért Draconak elkellett sietni hozzá.- Hadarta Hermione miközben magához ölelte a fiút.

- Értem..és a tettesek? Mcgalagony professzor még nem jelentkezett?- Harry megmasszírozta orrnyergét, hátha jobban tud koncentrálni a lényegre.

- Küldött egy baglyot és arról értesít, hogy elfogták a tetteseket és vissza térhetünk Roxfortba. Csak rád vártunk.- Húzta fél mosolyra száját a lány és mindent sejtető tekintettel nézte fáradt barátját.- Hosszú volt az éjszaka?

- Mi? Ja, nem csak nehezen tudtam elaludni idegen helyen és...

- Haver, elég ne is folytasd...túl hangosak voltatok ahhoz, hogy ezt elhiggyem.- Vigyorodott el Ron. Harry arca vörösebb lett, mint barátja hajszíne. Fejét lehajtva próbálta eltakarni nem túl nagy sikerrel.

- Ó Ron, hagyd már szegényt. Nem látod mennyire zavarban van?- Bökte oldalba röhögő párját Hermione.

...

Harry az utóbbi hetekben azt érzte az idő visszafele pörög vagy ha nem is visszafele de biztosan nem halad. Ezt tenné az emberrel a szerelem? Vagy inkább a szeretett fél hiánya?

Hetek teltek el Draco édesanyja elleni támadás óta. A tettesek is kézre kerültek, de erről is csak az újságokból értesült. Dracot mintha a föld nyelte volna el azóta az együtt töltött éjszaka óta. Harry lassan kezdett bele nyugodni, hogy szerelme valószínűleg viszonzatlan és csak egy fellángolás volt a Mardekáros számára és mégis most itt ül megint a könyvtárban. Tanulnia kéne de ő csak rá tud gondolni. A mosolyára, a csókjára, amikor Harrynek lehetősége nyílt bele túrni selymes hajába. A hideg is kirázta egy pillanatig amikor bele gondolt valószínüleg soha többé megsem érintheti, hiszen még iskolába sem jár.

- Harry!!!! Nem fogod elhinni mit hallottam Ginnytől!!- Huppant le mellé Hermione, még a szokottnál is izgatottabban.

- Mio, nem látod, hogy elfoglalt vagyok?- Kérdezte durcásan a Griffendéles.

- Az önsajnáltatás és egy szőke srác siratása nem túl nagy foglalatosság.- Mondta szemét forgatva a lány. - De van egy jó hírem...azt mondják ez a bizonyos srác, nem is olyan rég költözött vissza az iskolában és látták is a folyosókon sétálni.- Harry felkapta fejét és kikerekedett szemekkel nézett a göndör hajú lányra. Majd fejét megcsóválva borult vissza az asztalra.

- Mit érdekel engem Draco.... azt mondta hagyjam békén...aztán megint megváltozott ...aztán minden szó nélkül lelépett....hetek óta nem hallok felőle...már nem érdekel. - Morogta még mindig a padon fekve szemeit eltakarva kezével. - Ha bocsánatot kérne azon az édes mély hangján....nos akkor is elmehet a fenébe...- Sóhajtott.

- Sajnálom....- Szólalt meg egy rekedtes mély hang Harry mellől. Ijedten tekintett fel, ekkor vette csak észre, hogy barátnője sehol, de helyében ott ül minden bajának forrása egy csábító mosollyal arcán. Harry ajkai nyitva maradtak a csodálkozástól, majd gyorsan elfordította fejét. Szégyellte magát, hiszen valószínüleg mindent hallott szerelme amit imént bánatában mondott. Draco lágyan álla alá nyúlt és vissza fordította paradicsom színű arcát és mélyen a szemébe nézett.- Ne haragudj...azokért amiket mondtam és tettem...vagy inkább nem tettem. Akartalak keresni, de egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék. - Csóválta meg fejét és kitekintett a kis ablakon elmerengve.

- Nem haragszom.... hiba volt...nem kellett volna rád erőltetnem magam...annyi más gondod volt/van. Megértem, hogy a minisztérium szigorú veled és ha azt akarod akkor békén hagylak végleg és elfelejtelek...mindent ami volt, vagy lehetett volna. - Hadarta.

- Harry....Te azt hiszed ha nem akartam volna én is úgyanúgy, ha nem jobban, akkor hagytam volna megtörténni?- Nevetett hitetlenkedve és tekintetét a magasba emelte.- A minisztérium a támadás után sokkal elnézőbb lett, már nem zaklatnak annyira mint korábban....Harry nekem tényleg sok gondom van és volt és neked is sok gondot okoztam már....de ha velem vagy úgy érzem kapok levegőt és tisztán tudok gondolkodni....nem akarom elfelejteni azt az éjszakát amit veled töltöttem mert...mert az volt a legcsodálatosabb dolog ami eddig történt velem...- Draco kezei közé fogta szerelme arcát amin halkan folytak le a könnyek és hüvelykujjával letörölte őket lágyan.

- Szeretlek...- A két fiú egyszerre mondta ki azt az egyetlen szót amit már nagyon régóta éreztek. Majd egy boldog mosollyal arcukon érintették meg egymás ajkait lágyan, de mégis úgy mintha az életük múlna rajta.....A sok veszteség után egymásnak voltak a biztos pont amihez, érezték, hogy bármi áron kapaszkodni fognak.

Vége