Nem Jut eszembe Cím 😂

6. Fejezet

Krisz arcát a kezébe támasztva ült az íróasztalánál. - Nem tudta, mit okozott, de azt igen, hogy nem jót. Nem tudta, mi van Jessievel, és majd beleőrült ebbe a tudatba. 

Egy dolgot tett, amit mindig valahányszor szorult helyzetbe került: Felhívta a nagyapját, Ő mindig tudott valami frappáns megoldást vagy ha mégse, akkor is felvidította Kriszt élcelődésével, viccelődésével.

A telefon kicsengett.

 - Szervusz kisunokám - köszönt a nagyapa vidám hangja.

 - Papa, már ezerszer mondtam, hogy hanyagold ezt a köszönést, tök ciki... - reklamálta a hívó.

 - Nem, ez már megszokás - nevetett amaz karcos, öreges hangon - Na és, miért hívsz? Fogadjunk, lány van a dologban - Krisz szinte hallotta, ahogy a nagypapa bal szemében beszűkül a nevetőránc.

 - Az. Lány... - sóhajtott lemondóan, majd nekikezdett, hogy módszeresen felvázolja a történteket nagyapjának.

 - Hmm...Hmmm... - gondolkodott el - Kérd vissza a füzetet a tanártól, ha nem adja, akkor csórd el... - oktatta ki - Akkor a csaj két egész napig hálás lesz neked, aztán elfelejti, és akkor megint fel fogsz hívni.

 - Papa! Vedd komolyan! - Az ajtó túloldalán eddig békésen császkáló Alex e kiáltás hallatán egy métert ugrott arrébb, majd mikor felismerte barátja hangját vigyorogva dugta be a fejét az ajtón:

 - Csak nem Jessie? - röhögött bele Krisz arcába.

 - Szóval így hívják? A neve alapján kedves kislány- recsegett a nagypapa a telefonba. - Mióta ismered? Sose említetted... - fejtegette az esetet.

 - Tegnap óta - vihogott a szőke - Nagy hősszerelmes lett...

 - Ki hősszerelmes? - jelent meg Regi is.

 - Senki! - A Krisztián! - kiabálta egyszerre Alex és Krisz.

 - Kussoljatok már!! - dörömbölt a falon Jessie, a szomszéd szobából.

 - Ő lenne az? - kérdezte a nagypapa hangja.

 - Nem jöttök kajálni? Főzök valamit... - ajánlotta fel az egyetlen lány a helyiségben, hogy csillapítsa a hangzavart, mielőtt a (jelenleg eléggé másnapos) diákfelügyelők zavarjál szét őket.

 - Mióta vagy ilyen konyhatündér? - vetette oda szarkasztikusan a stöpszli a nővérének.

 - Mostóta - fintorgott amaz és boldogan ment át újdonsül barátnőjéhez, hogy kopogjon:

 - Gyere, Writer, lesz vacsi! - trillázta vidáman.

 - Minek hívsz a vezetéknevemen? - jelent meg Jessie morcos feje az ajtóban.

 - Mert miért ne - vonogatta a vállát vidáman a lány, aztán karon ragadta őt, és elrángatta.

 - Gyere, hagyjuk, hadd hülyüljenek, mi meg főzöcskézzünk egy jót - pattogott nagy vidáman egyhelyben.

Jessie a szemét forgatta, semmi kedve nem volt most az emberekhez, de "az a némber" átcibálta őt a folyosón, hogy aztán az kicsike konyhában nyomorogva, ketten csináljanak budáskenyeret.

***

 - Na, öregem, benne vagy a pácban - vihogta Alex, és a nagypapa karcos, ugatásszerű nevetése is csatlakozott hozzá.

 - Szórakozzátok ki magatokat, és majd akkor szóljatok, ha használhatóak vagytok - morogta Krisz dühösen, mire azok ketten még jobba rákezdtek.

 - Hát, barátom - mondta elkomolyodva Nagyapa - Jobb, ha sietsz, hogy láthasd kötényben, és ehess a főztjéből - tette hozzá cinkosan.

 - Papa - kiáltott fel Krisz vörös arccal.

 - Elpirult! Elpirult! - árulkodott a szőke.

 - Örömmel hallom - hallatszott Nagyapa mosolya. - Lényeg, hogy szerezd vissza azt a füzetet, dicsérd meg a főztjét, a lehető legtöbbet legyél vele, és a legközelebbi adandó alkalommal kérd fel táncolni... Egy jó keringő előreviszi a dolgokat. Nagyanyád tudna mesélni.

 - Miről meséljek? - kiabálta Nagymama hangja távolról.

 - Papa, a keringőzés a múlt századba volt divat... Totál hülyének nézne! - ellenkezett Krisz.

 - Te meg a divat - forgatta a szemét Alex

 - Nocsak...  Az én kisunokám divatról hadovál - a hatás kedvéért Nagyapa jól megnyomott minden egyes szót - Ez bizonyítja, hogy Az A Nőszemély elvette az eszét. Tehát minden rendben lesz - kacagott fel megint, s Alex kajánul vele nevetett - És hogy Te is boldog légy, a te nyelveden fogok beszélni... - közölte ünnepélyesen Nagyapa - Na léptem! Cső!

...Egyenletes sípolás... - Kinyomta.

***

 - Olyan a fejed, mint aki nyers citromot eszik - jegyezte meg Regi Jessie-re pillantva.

 - Hagyjál - intette le amaz.

 - Naaa... - a göndör lány arca durcásan összehúzódott - Mi történt? Csak nem a találkoztál Váradyval?

 - Nem tudom. Miért ki az? - értetlenkedett Jessie.

 - Az ofőtök Krisszel...

A fiú említésére Jessie arca megrándult, amit Regi természetesen nem hagyott figyelmen kívül...

 - Na mi az?! Mit titkolsz?! Mesélj!!! - kiabálta suttogva. 

 - Semmi... - vonta meg a vállát amaz, de Regi persze nem hitt neki.

 - Ne csináááld...! - nyávogta gyerekes kíváncsisággal és belekapaszkodott Jessie karjába, hogy jól megrángassa.

 - Mondom, hogy semmi! - emelte fel a hangját a lány és gyorsan kiszabadította a kezét barátnője ujjainak fogságából. - Ha lefogsz nem tudok sütni - vetette még oda neki, mikor látta, hogy amaz nem akarja megtorlás nélkül hagyni a szabadulását.

 - Ajjjh... - forgatta a szemét Regi - Igazad van... Deee..! - kezdte és szemében megcsillant megint az a gyermekiség, ami rá oly jellemző volt - Ne hidd, hogy megúszod! - fenyegetőzött.

Most Jessie-n volt a sor a szemforgatásban.

Sziasztok! 

Ezzel a fejezettel nem igazán vagyok megelégedve, mert nem történik benne semmi és még így is sok idő volt összehozni. Valahogy nem megy most ez a sztori...

Úgy tervezem, hogy ezenkívül még négy fejezet, lesz, és azokban már történni is fog valami (reményeim szerint..) de épp ezért nem tudom mikorra fogom tudni megírni, főleg, hogy közben dolgozok még több másik "könyv"-ön is...

Azért remélem nem lett annyira szar, és hogy az olvasása közben jókat fogtok röhögni rajta, mint én írás közben. :D 

Ha tetszett (amit kétlek [ :( ] ) akkor nyomj egy vote-ot vagy írj egy kommmentet, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, bármilyen (tényleg bármilyen) kritikát szívesen fogadok.

(809 szó)