Stressed Out |Dazai Fanfiction - Befejezett|

0 | rei

...az iskola tetején mélyen magamba szippantottam egyet a friss levegőből és hagytam, hogy a kellemes érzés átjárja az orromat. Teljesen csönd volt, annak köszönhetően, hogy mindenhol már óra volt és a negyede el is telt. Szerencsére a nap nem égette a szememet, ugyanis a tetőtéri ház, ami előtt ültem, pont eltakart engem a fénytől. Oldalra pillantottam, ahol a mellettem fekvő fiú a fejét a táskáján, illetve a zakóján pihentette. A telefonján játszott valamit, de miután nem úgy alakultak benne a dolgok, ahogy ő azt akarta, kicsit szitkozódott, majd maga mellé ejtette a telefont. Az koppant páran a tetőtéri betonon, majd a hátára esett.

  - Vesztettél? - kérdeztem rá.

  - Szerinted? - engedett ki magából egy nagyobb sóhajtást, majd lehunyta a szemét.

Kiropogtattam az ujjaimat és ismét magam elé néztem. Melegem volt, viszont nem akartam levenni a blézeremet. Ha az osztályfőnököm ismét meglátja azt, amit nem kellene neki, akkor kapok otthon. Még akkor is, ha az otthon élő rokonomat nem különösebben érdekli, hogy mi is történik velem. Őt csak az foglalkoztatja, hogy olyan szempontból rendben legyek, hogy a gyámügy ne jöjjön ki. Más nem számított.

  - Este kimegyünk a városba? - kérdezte meg a barna hajú mellettem ülve.

  - És maradjunk jóóóó sokáig - húztam el a szót mosolyogva.

  - Holnap nagydolgozatot írunk japánból - gondolkodott el - Tanultál rá?

  - Nem különösebben érdekel - vontam meg a vállamat, mire ő felült és lefelé nézett rám, hiszen ülőhelyzetből is magasabb volt, mint én.

  - Azért arról nem volt szó, hogy kicsapatod magad. Szörnyűek a jegyeid - fintorgott.

  - Nekem éppen elég az is, ha átcsúzok. Amúgy se érdekel különösebben.

Ő nem válaszolt nekem, csak tovább kémlelt. Ezt tette, közel tíz másodpercig, majd közelebb hajolt és megpuszilta az állam vonalát. Hagytam magamat neki, ő pedig sokkalta közelebb húzódott. Egy csókot nyomott az államra ismét, kezét pedig a combomra tette és kicsit bedugta ujját a szoknyám alá. Mocorogni kezdtem, mire az ajkamra hajolt és hirtelen megcsókolt. Közben elhúzta a kezét, az inge betűrt részéhez vezette és sietősen elkezdte kifelé tűrni, majd egy pillanat alatt bevezette az ingem alá a kezét. El akartam hajolni, de túl erősen nyomta az ajkát az enyémre. Végül megéreztem a kezét az oldalamnál, amitől kirázott a hideg. Ujjával megsimogatta a melltartóm szélét, mire erősebben húzódtam el, végül pedig a szemébe néztem.

  - A tetőn vagyunk, Dazai - néztem a szemébe rosszallóan.

  - És egyedül - tette hozzá.

  - Majd este - húztam ki a kezét az ingemből.

  - Akkor gondolom csókot se akarsz többet - húzódott el, kissé sértetten.

Ekkor hirtelen felmagasodtam kicsit, majd lendületből áttettem a lábamat rajta és vele szembe kerültem, az ölébe. Teljesen ránehezedtem a derekára, miközben ő a hátát végül a falnak támasztotta. Ő egyik kezét levezette a derekamra, míg a másikat a szoknyám alatt becsúsztatta és úgy fogta meg a fenekemet.

  - Még hogy este - mosolyodott el, majd közel hajolt és puszit adott a szám szélére, de nem húzódott el.

Ott hagyta az ajkát, a nyelvét pedig előre nyomta, a számba. Nem ellenkeztem, azonnal visszacsókoltam őt. Lassú csókunk folyamatosan folytatódott, miután kicsiny levegővételekre elhúzódtunk. Ez így folytatódott, egészen addig, amíg meg nem hallottuk azt a jelzést, miszerint vége volt az órának, amit mi a tetőn töltöttünk, a másik társaságában.

🌑🌑🌑

Sziasztok!🤗

Ez a könyv nagyon hirtelen pattant ki a fejemből, de már egy ideje gondolkodok hasonló könyvön. Nem lesz hosszú, viszont még nem tudom, hány részes is lesz.

Szeretnék viszont mindenkit figyelmeztetni a könyv miatt.

Ez a könyv teljesen másmilyen lesz, mint amiket eddig írtam. A fiatalkor egy sötét oldalát szeretném megmutatni és azt, hogy milyen, amikor az ember rossz útra tér le fiatalon.

Bántalmazás, zaklatás, molesztálás, öngyilkossági gondolatok/kísérletek, verbális/lelki bántalmazás, erőszakoskodás, szex, alkohol, néhol cigaretta és drog is előfordul majd a történet folyamán, valamint mély és sötét gondolatokkal átitatott depresszió.

Kérek mindenkit, hogy saját felelősségre olvassák a könyvet, ugyanis nem a tőlem megszokott fajta depresszió és szerelmi szál lesz benne megtalálható.

Reader nem olyan lesz, mint a többi könyvembe, viszont egy biztos: talán az ő lelke lesz az egyik legsebzettebb.