Stressed Out |Dazai Fanfiction - Befejezett|

5 | go

A következő nap reggelén izomlázzal és fájó végtagokkal keltem fel. Dazaial nagyon sokáig fentvoltunk és a végén annyira érzékeny állapotba kerültem, hogy elsírtam magamat. Igazából nem fájt semmi, csak annyira érzékennyé tette a testemet, hogy ekképp reagáltam. Dazai, amikor meglátta, hogy elpityeredtem, nem értette, hogy mi történik. Igazából semmit se mondott, csak elvitt és lezuhanyoztatott, végül felöltöztetett és az ágyba dugott. Mielőtt el nem szenderültem volna, ő adott egy puszit a homlokomra és a hajamat simogatta, míg el nem aludtam. Reggel kaptam tőle ágyba reggelit és habár nagyon fáradt voltam, ő felkeltett, hogy menjünk a suliba. Őszintén szólva nagyon nem akartam bemenni, de Dazai végül berángatott. A pótdolgozatot is megírtam, amit ott helyben ki is javított a tanár. Kettes lett, nekem pedig ez pont megfelelő volt. Biztos vagyok benne, hogy a nagynénim fog még kapni levelet a sulitól vagy az osztályfőnöktől, de nem igen fog vele foglalkozni amúgysem.
  Nehezen, de túléltem a mai napot is. Szerencsére ma nem kaptam annyi piszkálást és a tanárok is leszálltak rólam. Végig Dazaial voltam, viszont iskola után elváltak az útjaink és ő ment haza és jómagam is. Belépve a kapun, kiszedtem a postát a levelesládából és miközben haladtam a bejáratiajtó felé, nézegetni kezdtem, hogy kitől is jött, illetve pontosan kiknek. az ajtóhoz érve benyitottam és rögtön le is vettem az előtéri részben a cipőmet. Anko és a jelenlegi párja ott ültek a kanapén és tévét néztek. Nem köszöntem nekik, csak lepakoltam a cuccom és elindultam a konyhába. Bent letettem a leveleket az asztalra, majd kivettem egy vizet a hűtőből és már állta is tovább. A nappalin áthaladva, Anko párja nem tudta szó nélkül hagyni, hogy nem köszöntem.

  - Neked is szia! - szólt rám indulatosan.

Csak megforgattam a szememet, kettesével kezdtem el venni a lépcsőfokokat és végül a szobámba mentem, majd magamra zártam az ajtót. Utáltam Anko jelenlegi párját. Sőt, egyiket se szerettem igazából. Mindegyik beképzelt volt és ahol volt alkalmuk, ott szórakoztak velem. Anko fiatalos volt, de ez nem volt nekik elég. Az én fiatalságom is érdekelte őket, és amikor erről szóltam Ankonak, ő megütött, miszerint miért hazudok ilyet. Képtelenségnek tartotta, hogy bármelyik párja is rám mozdult volna. Istenem, bárcsak így lett volna. Bárcsak hazugság lett volna minden. Ez a valóság. A valóságban pedig bármi megtörténhet. Lehet, hogy a tévéfilmekben kiírják, hogy kitalált történetet láttunk, de ugyanez megtörténhet a valóságban is. Hiába szóltam rájuk, hogy ne fogdosnak, vagy molesztáljanak, nem hatotta meg őket. Egyszer még a rendőrséget is kihívtam, viszont le lett rendezve annyival, hogy a depresszióm miatt bekattanok a gyógyszerektől és ezért hazudtam ezt. Persze, mert mindent könnyebb a depresszióra és az elmezavarra fogni. Attól még, hogy depressziós vagyok, nem el az eszem. De ki hinne egy lelkibeteg lánynak, egy befolyásos ember helyett? Anko összes eddigi párja befolyásos, nagy ember volt. Ha róluk kiderülne, hogy fiatalkorú lányokat zargatnak és molesztálnak, akkor elkaszálnák őket. Tehetnek bármit, de nem ők lesznek az áldozatok.

  - Istenem - nyújtóztam nagyot a szobámban, majd kapcsoltam egy kis zenét és elkezdtem összepakolni.

Habár eléggé elhagytam magamat és sokszor azt se tudtam, hogy merre áll a fejem, sokszor jól esett a lelkemnek, ha kitakaríthattam a szobámat. Betettem a kedvenc zenéimet, egyedül voltama  saját, aprócska kis világomban, ahol tényleg nem tudott bántani senki sem. A szobámon kívüli zajokat kiszűrtem és egy magam voltam. Ezek voltak a legcsendesebb és legnyugodtabb pillanataim.
  Közel három órát töltöttem el azzal, hogy pakolásszak és takarítsak. Közben áthúztam az iskolai ruhámat is egy egyszerűbb, otthoni ruhára. Olyan este hét felé merészkedtem le végérvényesen a szobámból. Éhes voltam, szóval fogtam a telefonom és az üres palackos vizet, majd lementem. Ahogy leértem, Nakot nem láttam sehol, de a párja ott tévézett a nappaliban. Ránéztem egy pillanatra, de azonnal el is vettem róla a tekintetem. A konyhába mentem, ott pedig azonnal letettem a telefonom a pultra. Fölé magasodtam és elkezdtem nézni pár egyszerűbb receptet, amit meg tudok magamnak csinálni most, kaja gyanánt. Annyira belemélyedtem a keserésbe, hogy észre se vettem, ahogy Anko párja bejött. Amint beért, nemes egyszerűséggel mögém jött és rácsapott egy nagyot a fenekemre. Azonnal összerezzentem és meg is fordult. Lendületből emeltem a kezemet, ő azonban elkapta.