Védett ütés

3.rész

Igazából kérdezhetitek azt, hogy a válást miért viszik bíróságra? Azért ülünk itt, már másfél órája, hogy eldöntsék hogy egy erőszakos férjnek vagy egy fiatal lánynak van- e igaza. Igen, erőszak amitől állandóan hányingerem van, és nem is nagyon szoktam elvállalni ilyen dolgokat. A hasam olyan hangosan korog, hogy azt hiszem mindenki hallja ugyanis pont ekkor szólal meg a bíró, hogy döntöttek. Van amikor kifejezetten izgulok, azonban annyira tisztának és egyenesnek látom ezt az ügyet, hogy biztos vagyok a nyerésben.
-Az esküdtszék úgy határozott, hogy az úr távolságtartási végzést fog kapni valamint 2 év leülendő börtönt. A kisasszony maradhat a házban valamint elegendő vagyonnal fog gazdagodni, hogy nyugodtan élhessen-jelentette ki a bíró, mire engem büszkeség öntött el.
Pár perc elteltével, rohantam át a zebrán egy étterembe, ahol Laura már várt engem. Pontosítva, nem is engem hanem inkább a pletykát ami miatt üzentem neki tegnap este.
-Haladhatnál néha, azt hittem sose jössz-sürgetett, míg én lepakoltam a táskámat és éppen bele lapoztam az étlapba. Miért van ennyi jól kinéző étel? Mit egyek? Úristen, húsleves. Palacsinta. Rántott hal. Párolt zöldség. Ez maga a menyország.
-Hé-rántott ki egy szóval az álomvilágomból, és felé kaptam a fejem. Azonban pont ideért a pincér, mire újra kinyithatta volna a száját.- Egy füstölt csirkemelt szeretnék rizzsel és párolt zöldséggel valamint desszertnek hmm-gondolkodtam el, majd felcsillant a szemem-lepj meg-kacsintottam a pincérre mire kaptam egy száz wattos mosolyt. Barátnőm is leadta a rendelést, majd végre kifaggathatott. Juhé!
-Szóval nem hiszed el mi történt tegnap- kezdtem, miközben bele szürcsöltem a limonádéba, amit a szépfiú hozott ajándékba. Hát nem édes? Na elég, a nyálam azért még nem folyik- Márk jött hozzám, és segítséget kért tőlem.
-Várj-állított le nagy szemekkel, és alig hitt a fülének- a gimnáziumi Márk, aki illegálisan bokszol és csak néha tudtok beszélni akkor is csak telefonon?-csapott bele egyből a közepébe. Nem is ő lenne.
-Pontosan, és szerinted kinek a seggét kell védenem?-tettem fel a nagy költői kérdést, és alig várta, hogy lecsapjam a labdát.- A sasnak- mondtam úgy, mintha a legtermészetesebb dolgot mondtam volna el. Mielőtt reagálhatott volna, megjött a pincér aki az ínycsiklandó ételeinket hozta magával.
-Hölgyeim, az ételük. A kisasszonynak amerikai palacsintát hoztam a specialitásom szerint. Remélem megfelelő-mosolygott rám, majd választ se várva hátat fordított így én el is kezdtem enni a párolt zöldségeimet.
-Na folytasd már-kérte izgatottan, és neki látott közbe az ételnek.
-A testvére feljelentette őt, amit a rendőrség testisértésként vett fel, valamint bolti lopást találtak még az aktájába. Nem szívesen védem csakis Márk kedvéért, babának becézett, valamint holnap délután találkozunk, hogy elmesélje szinte az egész életét nekem, hogy meg mentsem az illegális seggét pár röpke börtöntől. Elég feszült lett, mikor soroltam miket szeretnék tudni, de ez van-vontam vállat a monológom végén és vártam barátnőm reakcióját. Hát nem csalódtam.
-Úristen. Tudni fogod az igazi nevét. Kérhetek autogrammot? Egy fotót esetleg? Mesélj el mindent róla amit tudsz-zsongott be percek alatt, és csupa olyan dologra kért ami lehetetlen.
-Hé te szerelmes-kuncogtam fel, egy pohár limonádéval a kezemben- ha mondanék róla valamit megszegném a titoktartásom, de megígérem minden tőlem telhetőt megteszek. Sőt, ha kell találkozót is szervezek neked vele. Amúgy Áronnak hívják-árultam el a legkisebb titkot, míg intettem a pincérnek, hogy szeretnék fizetni.
-Isteni finom volt minden, lehet párszor előfordulunk még itt-kuncogtam össze barátnőmmel, majd adtam egy puszit a desszert miatt. Igen, lehet néha kicsit flörtölök de szingli vagyok belefér nem?
-Nem félsz tőle?-kérdezte pár perc után, ugyanis úgy gondoltuk, hogy hazasétálunk. Pár utcányira lakunk az étteremtől sőt egymástól is.
-Nem-ingattam a fejem-tudod van benne valami különleges, és egyeltalán nem olyan agresszív mint ahogy azt vasárnap láttuk. Inkább volt visszahúzódó, és csendes-gondolkodtam, hogyan is tudnám jellemezni azalatt a pár óra alatt míg láttam. Sehogy.

Mikor a házam elé értem megtorpantam, így szerencsétlen barátnőm is. Ott ült, lehajtott fejjel és várt valakit. Engem várt. De nem csak ő, hanem Márk is. Ránéztem Laurára, de ugyanúgy nem értette mi történik mint ahogy én. Elindultam feléjük, és a cipőm kopogása miatt mindketten felkapták a fejüket. Imádkoztam, hogy ez a nő mellettem ne most kapjon szívrohamot mert láthatja Áront, mert abból semmi jó nem sül ki.
-Mit csináltok itt?-kérdeztem meglepetten, majd megláttam az arcát. Tele volt sérüléssel, a szeme alatt egy kisebb monokli volt. Felrepedt száj és szemöldök. Most se értettem többet, de valamennyivel többet mint eddig. Elég erős, hogy a segítségem kell. Megint.
-Ma nem volt boksz-kezdett bele Márk- de megtalálták és többen voltak. Ez lett a vége, hozzám nem jöhet hisz tudják hol lakom. De téged nem ismernek Lulu-fejezte be halkan, én pedig olyan gyorsan szívtam be a levegőt. Egy bokszoló a házamban? Estére? Maga a sas? Mit ver még rám a sors? Biztos, hogy nem!!
-Befelé-parancsoltam hangosan, mire még barátnőm is behúzta a farkát és bement. Ledobtam a táskámat a pultra, majd megfogtam Áron kezét és magammal húztam egészen az emeletre a fürdőbe. Bezártam az ajtót, majd kerestem a kötszeres dobozt, míg ő leült a kád szélére.
-Nem érdemlem meg, hogy segíts-mondta annyira halkan, hogyha nem figyelnék meg se hallanám. Nem válaszoltam, hanem elkezdtem fertőtleníteni a sebeit-rossz ember vagyok, és rád hozom a bajt-folytatta, mire én megemeltem a fejét pont hogy rám tudjon nézni. A szemei üresek voltak...nem beszéltek.
-Nem vagy rossz ember-simogattam az arcát, amin néhol érződött hogy kezd nőni a borostája. – egy ember vagy, aki rossz döntést hozott az életével kapcsolatban, de nem vagy rossz ember. Segítek neked, de ehhez neked is segítened kell-mondtam lágyan, és elakarta kapni a fejét mikor a szemöldökéhez ért a fertőtlenítő. Bocsika, te csináltad attól magadnak a bajt, idd meg a levét.
-Erik a tesóm, és azért jelentett fel, hogy leálljak erről az egészről-nézett a szemembe, mikor már befejeztem az ápolását.-csak elég pénzt akarok szerezni, hogy elköltözzek onnan.
-Miért?-kérdeztem az egyetlen kérdést, amire reméltem választ kapok. Csak némán nézett rám percekig, mintha nem is hallotta volna meg.
-Visszatérünk rá holnap oké? Gyere lent, fogsz aludni a kanapén-hívtam le, mire felkelt a kád széléről és lassan odahajolt a homlokomhoz hogy adjon egy puszit. Ez volt a hálája, mert elfogadtam, hogy nem köti az orromra egyből a magánéletét.
Mikor lementünk Márkék ott beszélgettek, de egyből felnéztek ahogy hallották hogy jövünk.
-Minden oké haver?-nézett rá, de csak egy biccentésre futotta tőle. Szintén megnyugtattam Larut, hogy minden oké ne aggódjon mindent elfogok neki mondani.
-Szóval-csaptam össze a tenyerem, és próbáltam rendet rakni- Áron itt alszik a kanapén, ami azt jelenti, hogy holnap amúgy se kell bemennem az irodába így itthon beszélgetünk. Nem erőltetek semmit, azt mondasz amit szeretnél-néztem rá, majd egyből ment tovább a tekintetem-Márk te nyugodtan mehetsz haza, és Laura te szintén úgyis a szomszédba vagy ha akarsz holnap átjöhetsz.-osztottam ki a rendet, mire mindenki úgy tett ahogy mondtam. Ja és a legfontosabbat kihagytam persze. Édesapukám holnap fog hazajönni a három napos horgászversenyéről, átjön meglátogatni és a kanapén egy számára idegen (de az is lehet, hogy ismert) fiút fog találni. Hogy hogy lesz megoldva? Nem tudom, de jelenleg nem is érdekel. Jelenleg csak aludni szeretnék, így megágyaztam a kanapén elmondtam a fontos dolgokat mit hol talál és indultam is egyenesen a szobámba a pihe-puha párnák közé.
Valamikor ilyenkor keveredett Áron bele az életembe. Nem amikor, elvállaltam az ügyet. És nem amikor elmentem a meccsére. Hanem most, hogy itt alszik a házamban, az én kanapémon..